December 8,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Mani kövek


Spectator: Ez az erő mindig velünk van (3)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 354,472 forint, még hiányzik 2,645,528 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ez az erő mindig velünk van (1)

Spectator: Ez az erő mindig velünk van (2)

A Föld történetében két olyan geomágneses polaritás-intervallum ismert, amelyek során a pólusok helyzete több tíz millió éven keresztül változatlan volt. Az egyik szakasz a földtörténeti középkor végén (kréta időszak) ismert, amikor állandó volt a normál (a maival egyező) polaritás. Ez a szuper-chrone ∼124 millió évvel ezelőtt kezdődött és ∼83 millió éve zárult le. A másik hasonlóan stabil időszak ∼316 millió éve kezdődött és ∼262 millió évvel ezelőttig tartott (ez az intervallum a geológiai ókor perm és karbon időszaka). Ennek a szuper-chronnak a tartama alatt viszont a Föld mágneses mezőjének polaritása stabilan fordított volt. (A két szuper-chronnak nevezett időszak közötti és az ókori fordított polaritás előtti időből sajnos viszonylag kevés mágneses és radiometrikus adat van a kőzetekből, mindössze annyi bizonyos, hogy a köztes időben is többször váltott a mágneses pólusok helyzete.) Az elmúlt 160 millió év polaritásváltási története azonban az elmúlt fél évszázados kutatások eredményei alapján már részletesen ismert. (A lemezek mozgását és az óceáni aljzat megőrzött legidősebb változásait, a 160 millió évvel ezelőtt a kéregben elkezdődött folyamatokat az óceán aljzati láva megőrzött polaritási irányai rögzítik.)

A Föld mágneses polaritási időskála az elmúlt 160 millió évben. A sötét intervallumok a normál polaritású, a világosak pedig a fordított polaritású időszakok. (Forrás: S.G. Lucas, Encyclopedia of Geology)
A pólusváltás szimulációja a Kaliforniai Egyetem ( San Diego) modelljében (Forrás: The Conversation, NASA)

A fizikusoknak egyelőre csak feltevései vannak arra vonatkozóan, hogy mi váltja ki a mágneses erőtér drámai változását a Föld magjában. Feltételezik, hogy a folyékony, mozgó külső mag áramlási irányai, konvekciója megváltozik, ami a „geodinamó” által keltett tér erejét alapvetően befolyásolja. Amennyiben a külső mag mágneses ereje csökken, akkor az a belső magban halmozódhat fel, ahonnan sokezer év alatt jut csak ki. A módfelett hipotetikus feltételezést egyelőre azonban mindössze az a megfigyelés támasztja alá, hogy a mágneses térerő többször lokálisan vagy akár globálisan meggyengül, mielőtt a pólusváltás egyáltalán bekövetkezik, vagy mindössze anomális esemény marad. Az eddig történt utolsó pólusváltás 773 ezer évvel ezelőtt történt, és 22 ezer év alatt zajlott le. Egy amerikai-japán kutatócsoport sok adatra alapozott és több tudományág eredményeit is felhasználó tavalyi tanulmánya szerint a Föld dipólmezője 795 ezer évvel ezelőtt kezdett összeomlani, és bekövetkezett a pólus(ok) első „kirándulása”, elmozdulása, ezzel egyidejűleg a mágneses mező ereje drámaian lecsökken, azonban a pólus(ok) ekkor még nem fordultak át. 41 ezer év után ismét elmozdultak a pólus(ok). Ezt követően az erőtér intenzitása helyreállt és stabilizálódott. 784 ezer évvel ezelőtt a geomágneses erőtér ismételten összeomlott és 11 ezer évvel később megváltozott a Föld mágneses polaritása. A folyamat végső szakasza 4000 évig tarthatott. A pólusváltás tehát – a lávaminták eredményei szerint – nem egyetlen esemény, hanem összetett, elhúzódó eseményekből álló folyamat, amit több átfordulási „kísérlet” előzött meg. A kutatás eredménye azt is sugallja a Föld története során sokszor előfordult, hogy az erőtér csökkenése ellenére a pólusváltás mégsem következett be. A dél-atlanti mágneses anomália és megnövekedett sugárzási aktivitás felismerése kapcsán a kutatók egy csoportja úgy véli, hogy a polaritásváltási folyamat ismét megkezdődött a Földön. A potsdami Német Geológiai Kutatóközpont munkatársai azonban a földtörténeti geomágneses adatok elemzése alapján bebizonyították, hogy az elmúlt ötvenezer évben ugyanebben a térségben már 46 ezer és 49 ezer évvel ezelőtt kétszer előfordult ez az anomália, majd a mágneses mező ismét megerősödött, és nem történt pólusváltás, tehát mindössze természetes mágneses kitérésnek értékelhető a jelenség. A mágneses tér erejének csökkenéséről szóló beszámolók persze utat nyitnak a szélsőséges és tudományosan többnyire megalapozatlan félelemnek is. A borúlátó nézetek szerint a pólusváltást a magnetoszféra meggyengülése kíséri, szélső esetben eltűnése védtelenné teszi a bolygót az űrből érkező káros hatásokkal szemben. A felvetés és az aggodalom azonban alaptalanul gerjeszt félelmet. Minden mai ismeret szerint a Föld mágneses tere az elmúlt legalább 2 milliárd év alatt soha nem szűnt meg. A mágneses tér intenzitása és valószínűleg geometriája is a pólusváltás időintervalluma során csakugyan csökkenhetett, de teljesen átmenetileg sem szűnt meg. Semmi adat nincs a földtörténetben, ami ennek ellenkezőjére utalna. A magnetoszféra védőburkának – pusztán teoretikus – elvesztése esetén is a Föld légköre védelmet nyújt a sugárzás jelentős része ellen. A légkörfizikusok becslése szerint a bolygó légköre 4 méter vastag betonhéjjal egyenértékű védelmet nyújt a Föld felszíne számára. Kétségtelenül a mágneses burok elvesztése technikailag jelenthet problémákat. Például a magas keringési pályán működő műholdak elektronikája roppant gyorsan tönkremenne, és ez a földi kommunikáció és közlekedési navigáció zavarát okozhatja (GPS rendszerek ugyan földrajzi koordinátákat használnak, de a hálózati működéshez műholdak szükségesek). Fokozatosan érvényesülő egészségügyi kockázata kétségtelenül lehet a geomágneses burok csökkenésének, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez a változás – ha egyáltalán bekövetkezik – emberi idő mértékével mérve nagyon hosszú folyamat, így a hatások elhárítására és az alkalmazkodásra elegendő idő van. A földtudományi szakemberek (geológusok, őslénytan kutatók, geofizikusok) alaposan és részletesen vizsgálták azt is, hogy milyen hatással lehetett a múltban a földi életre a mágneses pólusok felcserélődése. Eddig semmi bizonyítékot nem találtak arra, hogy a mágneses erőtér változásai bármi hatással lettek volna az ismert nagy kihalási eseményekre. Ugyancsak nincs arra utaló jel vagy bizonyíték, hogy az erőtér változásai bármilyen módon befolyásolták volna a bolygó élővilágában lejátszódott nagy evoluciós robbanásokat, amikor az élet fejlődése rövid idő alatt hirtelen felgyorsult. A mágneses erő tehát láthatatlanul a bolygóval volt, van és minden jelenlegi ismeret szerint lesz a jövőben is. Az emberiségnek emiatt kell a legkevésbé aggódnia. 2020. 07. 23.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.