NEHAZUGGY

A hollandok számára ez már nem csak egy álom

Lázár Gergő | Ma | 19:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 222,754 forint, még hiányzik 2,777,246 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hollandia elérte azt, amit egyetlen más ország sem volt még képes: nincs több kóbor kutya az országban. Kinek az ebadó, kinek az állatvédelem, ugye. Nyilván ez egy igen nehezen ellenőrizhető dolog, mint ahogy nyilván még az utcára kerülhet egy-egy házikedvenc a jövőben is, viszont ezek az állatok igen gyorsan otthonra fognak találni, mivel a holland kormány mindent megtett azért, hogy eltávolítsa az utcákról a háziállatokat. Nyilván ezzel más országok is megpróbálkoztak már, de a hollandok ezt nem úgy valósították meg, hogy leöltek több millió kutyát és macskát – jelenleg ez történik például Marokkóban, ahol ez nagy probléma, nem függetlenül attól, hogy ott rendezik a futball világbajnokságot 2030-ban -, hanem különböző kormányzati döntések következtében elérték, hogy ne legyen normális az, hogy az utcákat kidobott háziállatok lepik el. Létrehozták az ún. CNVR-programot (Collect, Neuter, Vaccinate, and Return), amelynek keretében begyűjtik, kasztrálják, beoltják és szabadon engedik az elfogott állatokat. Ezen felül pedig létezik a rendőrségnek egy kifejezetten állatok megmentésére és állatkínzást elkövetőkkel szembeni fellépésre létrehozott egysége, amely valóban teszi is a dolgát.

Állatkínzásért akár 3 év börtön és 16 ezer euró büntetés is járhat, ami azért el tud rettenteni valakit attól, hogy bármiféle szenvedést okozzon egy állatnak. Elvégre aki képes szándékosan bántani egy háziállatot, az a legtöbb felmérés szerint képes az emberekkel szembeni erőszakra is. A hollandok komolyan vették tehát ezt a tényt, mint ahogy azt is, hogy ha nincsenek kóbor macskák és kutyák az utcákon, akkor mindenki jobban érezheti magát. A különböző törvényeknek és döntéseknek köszönhetően elérték, hogy más országokkal ellentétben nem okoznak problémát a kóbor állatok. Elég körbejárni a világot és számtalan olyan országot lehet példaként felhozni, amely semmit sem tesz az ellen, hogy ez a probléma megoldódjon. Magyarországon is problémát okoznak a kóbor állatok, amely problémát a felelőtlen emberek okozzák, akik képtelenek felfogni azt, hogy egy állat tartása felelősség, amelyet nem lehet csak úgy eltolni magunktól.

Vannak olyanok, akik tenyésztenek állatokat és a nem megfelelő egyedeket egészen egyszerűen kidobják az utcára. Megint csak mások vadászathoz használják az állataikat – vagy épp kifejezetten ezért tenyésztik őket -, viszont ha már nem elég ügyesek ehhez, akkor vagy megölik, vagy ugyancsak kidobják. Megint csak mások kidobják a háziállatukat, mert nem tudják kezelni, vagy már nem olyan aranyosak, mint kölyökkorukban voltak. Nekem is van két utcáról mentett kutyám, pontosan tudom, hogy ez szinte minden országban problémát jelent. Mint ahogy egyébként az is, hogy az ember lakást találjon magának két háziállattal, hiszen ha valamit gyűlölnek a főbérlők, az a kisállat és a kisgyermek. Elmondásuk szerint ugyanis mindent tönkretesznek ezek a lények, ezért inkább kiadják akár diákoknak is, vagy olyan felnőtteknek, akik egyébként sokkal rosszabbul bánnak a lakással, mint egy felelős kisállattartó vagy szülő. Azonban mivel ezek magántulajdont képeznek, ezért nehéz lenne bármiféle változást elérni ezzel kapcsolatosan.

Spanyolországban vagy Magyarországon persze nem most fogják elérni, hogy ne legyenek kóbor állatok az utcákon, de legalább már létezik egy példa, amelyet követni lehetne. Ott vannak azok a lépések, amelyeket megtettek Hollandiában, amelyek ahhoz vezettek, hogy minden háziállatnak otthont találjanak. Persze tudom, hogy a különböző országok különböző mentalitással rendelkeznek, de én a világ nagy részén, ahol megfordultam – tényleg kevés kivétel volt – azt láttam, hogy szeretik az állatokat, és szívesen tennének azért, hogy ne éhezzenek, ne fázzanak az utcákon ezek a szerethető lények. Persze ellenérvként fel lehet hozni, hogy előbb a hajléktalanok helyzetével kellene valamit kezdeni – nyilvánvalóan ez így is van -, a különbség viszont az, hogy egy kisállat nem tud beszélni, nem nagyon tud kiállni az igazáért, ezért teljes mértékben az emberre szorul. Ilyen szempontból olyan, mint egy kisgyermek, pontosan ezért beteg és elfogadhatatlan az, amikor valaki egy kisállatot szándékosan bánt, vagy kínoz. Ezek az állatok ugyanis feltétel nélkül szeretik az embert, és még akkor is hűségesek hozzá, ha az előtte akár meg is ütötte.

Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik – mondta annak idején Mahatma Gandhi, akinek szavai a mai napig igazak. Hollandia elérte azt a célt, ami véleményem szerint más országok számára is alapvető kellene, hogy legyen. Kérdés persze, hogy ez valóban be fog-e következni, vagy megint csak az történik majd, hogy úgy teszünk, mintha egy megoldhatatlan problémával néznénk szembe, ezért hát követjük a régi, nem működő rendszereket. Ha nem is Magyarország lesz a következő ország azok sorában, ahol felszámolják a kóbor állatokat, azért remélem, hogy lesz még olyan ország, amely csatlakozik, hiszen mint azt a hollandok bizonyították: nem lehetetlen a cél elérése.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!