NEHAZUGGY

Azzal a megrendíthetetlen magabiztossággal, ami úgy árad belőlük, mint istállóból a lószarszag

Pedig esküszöm, a Szőlő utcáról akartam írni, de közben itt olyan fennforgás van megint, hogy kicsit el kell napolnom a témát; komolyan kezdek kifogyni a szavakból és azon veszem észre magamat, hogy úgy káromkodok, mint a Takács. És fordítva. Ez egyébként szerintem alapvetően jó hír, még ha nem is úgy tűnik. 

„Úgy bazmeg, hogy elromolhat bármi, amit használnak! Ha elhiszed, hogy Magyar Péter istencsászár parancsára majd a büdös életben SOHA SEMMI nem romlik majd el, akkor jó hülye vagy!”

Szerintem most az van, hogy eljutottak abba a stádiumba, amiben mi 15 éve szenvedünk, és ilyen vagy ehhez hasonló megjegyzések formájában engedjük ki magunkból a felgyülemlett tehetetlenség miatti feszkót. Ezek szerint Takács, Lázár, Pintér (de Szijjártó se volt kutya tegnap este az ATV-ben) egyre inkább kezd kifordulni magából és kezd előjönni belőlük az állat. Az az állat, amit eddig jellemzően nekik sikerült belőlünk előrángatni a cinikus stílusukkal, a flegma, arrogáns, lekezelő és kioktató dumájukkal, és azzal a megrendíthetetlen magabiztossággal, ami úgy árad belőlük, mint istállóból a lószarszag. Mert pedzegetik, hogy mi a szitu, egyre kevésbé képesek disztingválni, rendre kitör belőlük a sarokba szorulási pánik, mert fogy az idő, és hiába jut minden napra valami fényes sikersztori, fogy az idejük.

Hibát hibára, hazugságot hazugságra, szemétkedést szemétkedésre halmoznak, és ezzel kellene fordítaniuk a meccs állásán. Nem döntetlen van, néhány góllal vezet az ellenfél, ők pedig elfelejtették, de talán soha nem is tudták, hogyan kell (méltósággal) veszíteni. Mert mindig főlényesen nyertek, utána meg köptek a legyőzött irányába. Most nem ez a helyzet, ez tökéletesen látszik a kommunikáción. Meg mertem volna esküdni, hogy ezeknek a közösségi oldalait Megafon-diplomás asszisztensek kezelik, de mint kiderült, Takács úr a saját maga ura. Miközben pontosan akkora pofával és magabiztos felsőbbrendűséggel van megáldva, mint a főnöke, elveszítette a kontrollt saját maga felett. Egy bazmeg nem volt elég, amire a fűtetlen kórház valóságával szembesülő kisgyerekes férfi is ingerültebben válaszolt, számonkérte, hogy „miért rohad minden”, hogy nem volt elég 15 év, hogy Takács ért-e egyáltalán bármihez, majd szerencsétlennek, illetve a világ szégyenének nevezte az államtitkárt, de leszögezte, hogy sem a Tisza Párt, sem Magyar Péter nem érdekli, annak hisz, amit a saját szemével lát. (Azóta megszólalt a Partizánnak, ez az interjúból is kiderült.) Viszont az államtitkárból kijött a megafonos Bayer: „Neked olyan szinten mosta át az agyad a libsi propaganda, hogy kár lenne bármit is írnom”. De azért leírta, hogy a János- és Kútvölgyi-kórházakra 30 milliárdot költöttek az elmúlt négy évben, a 130 éves fűtési rendszert épp az idén cserélték le 3 milliárdból, és  hát „most jön elő egy hiba, mert most került a rendszer nagy terhelés alá”. Amikor pedig a nem alaptalanul felháborodott szülő megjegyezte, hogy „mennyi minden szar épült, stadionok, ezer egyéb felesleges baromság”, a kórházban pedig világítás sincs, Takács ismét ingerültebben válaszolt: „Sajnos, ez ilyen. Hidd el, nem direkt szopatjuk a kisgyerekes családokat”.

Álljunk meg egy pillanatra! Ha már Takács semmiből nem tanult semmit, nem érti, miért kellene lemondania és propagandistázza az újságírót, aki a tényekkel szembesíti. Szerintem így kell ezekkel beszélni, mert ezt érdemlik, erre szolgáltak rá. Nem államtitkár úr, meg miniszter úr, meg a faszom tudja, melyiknek mi a titulusa. Ezek a mi alkalmazottaink, akiket mi fizetünk, és ha szarul végzik a munkájukat, akkor jogunk van számonkérni őket, még ha le is szoktattak erről. Mert Júdás ezt a rendszert és mentalitást konszolidálta, és csinált magából és a klientúrájából egy olyan szervezetet, amelyik naponta azt üzeni a polgároknak, hogy itt ők az atyaúristenek, tévedhetetlenek, semmiről nem tehetnek. A lónak a faszát! Egyébként gratulálok a civilizált szóhasználatáért az úrnak, ha én írtam volna Takácsnak, az nem tűrte volna ennyire a digitális nyomdafestéket.

Ezeknek olyan a kapcsolatuk a valósággal, mint nekem az alkoholmentes sörrel: van, de minek. Viszont legalább tudom, hogy ilyen formában lehet ezekkel kommunikálni, sokkal aktívabb leszek én is ezeknek az oldalain, bár Júdás cselédsége már letiltott, pedig nem is írtam csúnyákat. A legszebb az egészben az a diagnózisa a Takácsnak, hogy átmosták a polgár agyát libsi propagandával. Ember! Ez a ti módszeretek, basszátok már meg ! Leuraltátok a médiát, szétvertétek a piacot, a közmédiából csak ti folytok. Propaganda? Ez komoly, Takács? Miközben a főnöködről és az ő tegnapi magánszámáról már tényleg csak fennakadt szemmel lehet beszélni, mert amit itt műveltek, az egész egyszerűen döbbenetes.

Tegnap az Amerikai úton volt jelenése Júdásnak, Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester pedig próbált vele szemkontaktust majd hangkontaktust teremteni, de egy civil ruhás verőember ezt sokáig ügyesen megakadályozta, de miután Baranyi nem hagyta magát a kerítésen túlról sem, nagy kegyesen odagurult a polgármester asszonyhoz. „Lenne egy kérésem, üljön le személyesen tárgyalni Karácsony Gergellyel, Budapest főpolgármesterével” – mondta Baranyi Orbánnak, aki erre először csak annyit reagált: „Annyian szervezik a naptáramat. Nagyon köszönöm a segítséget, de Budapesten én megígértem…” Ezen a ponton Baranyi nem hallgatta végig a jópofizást, azzal folytatta, hogy: „A világon minden ország büszke a fővárosára. Legyünk mi is büszkék!” Erre Orbán közölte, hogy „ne vicceljen, ez a nemzet fővárosa”, mire Baranyi elmondta, hogy „akkor viszont megérdemli, hogy a sorsáról személyesen tárgyaljanak”. Ezután az alábbi párbeszéd következett:

Baranyi: „Én értem, hogy vissza akarják szerezni Budapestet.”

Orbán: „Kitől?”

B.: „Értem a Vitézy–Szentkirályi-projekt megbuktatását.”

O.: „Bocsánat!” (A miniszterelnök ekkor két kézzel megfogta Baranyit.)

B.: „De ’29-ben lesz a választás!”

O.: „Nem akarjuk visszaszerezni, mert a miénk! Ez a mi fővárosunk. Rosszul tetszik erről gondolkodni.”

B.: „Miniszterelnök úr, ebben mindenki csak vesztes lehet. Ebben a háborúban, amit ön visel a fővárossal szemben.”

O.: „Nem háborúzunk, ez a mi fővárosunk. A mienk! A magáé is, a mienk is. Nincsen háború, békesség van.”

B.: „És akkor január 1-jén hogy fognak az emberek fizetést kapni?”

O.: „A fizetést meg ki fogom fizetni. Ha maguk nem tudják, én akkor is kifizetem. Erre számíthatnak.” (444)

Ezen a ponton fogta magát, bevágódott a kisbuszba, és elhúzott. Ez a másik gyáva, gerinctelen, aki csak zárt körben mer keménykedni, éles helyzetben viszont még az anyját is letagadja. Mint ahogy fentebb is. Nyíregyházán állt bele utoljára a budapestiekbe, „Budapestet fejleszteni nem nagy ügy, az, hogy nem értékelik, az egy más kérdés – ez volt a duma, mostanra ez lett belőle: a mi fővárosunk. Ugyanazt csinálja, mint Brüsszellel, amiért már egy kanyi vas nem érkezik. A menekültügyi gigabírságot például arra hivatkozva nem hajlandóak kifizetni, a jogerős ítéletet végrehajtani, mert őt politikailag üldözik, és ő nem akarja elismerni az uniós bíróság döntését, miközben arra játszik, hogy majd valami politikai alkuval kezelni tudja. Az van ott is, hogy ha kifizetné, azzal elismerné, hogy megszegte az uniós jogot, politikai veresének tűnne a hívei szemében, gyengülne az a narratíva, hogy „Brüsszel támadja Magyarországot”. Ezért inkább harcol, pofázik, fenntartja a konfliktust, még akkor is, ha kurva sok pénzbe kerül. A mi pénzünkbe. A fővárossal ugyanezt játssza, csak fordítva. Jogtalanul elvon, kiéheztet és szabotál mindent, hogy a városvezetés és pláne a Tisza teljes alkalmatlanágát demonstrálja. De pechére a budapestiek tudják, hogy mit művel, kiállnak a főpolgármesterük mellett. Nyilvánvalóan be akarja törni a fővárosiakat, de ez nem fog menni. Mint ahogy már vidéken is egyre jobban utálják.

Amúgy nincs háború, te undorító silány alak! Te, aki nem vagy hajlandó szemtől szemben tárgyalni, csak ultimátumokat küldözgetsz meg zsarolsz, hogy jelentsen fizetésképtelenséget a város, és akkor kegyesen adsz a MI PÉNZÜNKBŐL! Egyes szám, első személyben. Pedig nem te fogod kifizetni a dolgozókat, hanem az adófizetők. Mi az, hogy „a fizetést meg ki FOGOM fizetni. Ha maguk nem tudják, ÉN AKKOR IS KIFIZETEM”? Mi ez a duma? Már megint magadat leplezted le, megint beismerő vallomást tettél: már nem is próbálsz úgy viselkedni, mintha egy legalább papíron demokratikus ország miniszterelnöke lennél. Gazdának, földesúrnak, önkényúrnak, királynak képzeled magad, aki a közösről úgy beszél, mintha az övé lenne. Elmentek ti a büdös francba. Takáccsal és a többiekkel. Kézen fogva és dalolászva. 

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább