Bármennyire is gyászolunk és kapkodjuk a fejünket az amerikai védőpajzsra felvett potenciális amerikai hitelekről szóló vérfagyasztó hírek hallatán, mert nincs így is elég bajunk, térjünk vissza még egy pillanatra a szomorú vasárnap előtti szombathoz. „Szeretnék csatlakozni ahhoz a szeretetteljes légkörhöz, ami itt van” – mondta az állampárt főtitkára a híveinek, hogy valahogy megpróbálja kimagyarázni a fennállása óta pufogtatott megosztó, gyűlöletkeltő politikai szlogeneket, és mindenkit megnyugtasson, hogy nemcsak az a magyar, akit ő magyarnak mond. Váczi Gergő (akiről nem tudom, hogy kirúgták-e már az állásából) a mögöttük lévő feliratra – „Aki békét akar, velünk tart” – utalva kérdezett rá arra, hogy akkor ez azt jelenti-e, hogy „aki nem önökkel tart, az nem akar békét?”. Illetve, hogy akik azt érzik, hogy a jobboldal kisajátította a béke szót, azok jól érzik-e? Tényleg csak a jobboldali érzelmű emberek kívánnak-e békét? – kacsintott ki a bizonytalanokra. Erre jött a színpadias felhördülés (szerencsére pont alatta volt a színpad), miszerint „micsoda gondolkodás” az, ha a magyarságot kisajátítja valaki, és kétségbe vonja másnak a magyarságát. Ez az észjárás a világpolitika egyik leggyávább szélkakasa szerint „ a magyar társadalomfejlődés beteges alakulásának a következménye”, egy rossz, szerinte „a komcsi időkből itt maradt megbélyegzéses társasjáték” (!!!), hiszen „kirekesztéssel nem lehet nemzeti egységet építeni” (!!!). Értsd jól, alattvaló: ehhez neki semmi köze nincs, ez csak így van.
Itt muszáj csatlakoznom szeretetteljesen Edgar kollégához, aki vasárnap reggel kapott agyfaszt és rángógörcsöt a mi földre szállt, fényes tekintetű harci békegalambunktól, akinek mindig igaza van mindenben, és minden, amiben igaza van, az erkölcsileg is helyes. Minden és mindennek az ellenkezője is. Valóban jól nyomja ezt a komcsi időkből itt maradt ordenáré hazudozást és valóságkitakarást, tökéletesen magáévá tett mindent a rendszerváltásnak hazudott rendszerváltás előtti időkből. Amikor Kádár elvtárs művelte ugyanazt a néppel, amit most ő tesz; tudatosan, szisztematikusan és nagyon precízen. A mi pénzünkön ellenünk. Mára polgárháborús hangulatot gerjesztett, pont ugyanúgy, ahogy 2006-ban, amikor addig hergelt és uszított, hogy a szélsőjobbos csőcselék felgyújtotta az MTV-székházat és utcai harcokba bocsátkozott a rohamrendőrséggel több napon keresztül. Ahhoz se volt semmi köze, ahogy nem ő bélyegzi meg a fél országot.
Aztán 2009-ben kiment Moszkvába, ahol saját elmondása szerint önként és dalolva árulta el azt az eszmét, amivel addig kampányolt, ami a pártja identitásának alapja állítólag: 1956 már nem téma, ne beszéljünk róla, fátylat rá. De még jóval azelőtt kisajátította a nemzeti kokárdát és 2002-ben a márciusi megemlékezés után arra bíztatta – a Nemzetiszalag Mozgalom közbeiktatásával – a saját felhergelt rajongótáborát, hogy hordják azt a választásokig, mert aki magyar, az csak és kizárólag fideszes lehet. Innen tudta a sok baromarcú, hogy ki az ellenség és ki nem az. De mondok jobbat: amikor 2002-ben eltaknyolt a választáson, azt ugatta, hogy a haza nem lehet ellenzékben, ezzel kimondva, hogy aki nincs a kormánypárttal, az a „haza” ellen van. Na innen kezdjünk el számolgatni, osztani meg szorozni. Innen üzenném a narancsködbe burkolózott, csőlátású polgártársnak, hogy ez az alak az, aki attól a pillanattól kezdve tudatosan rekeszt ki a nemzetből és bélyegez meg mindenkit, aki nem hajlandó bólogatni neki és rá szavazni. Nem kell nagyon messzire visszamenni az időben: október 23-án, a Békemenetnek csúfolt erődemonstrációval egybekötött állami pártünnepélyen ott állt egy másik, a fentire rímelő vállalhatatlan csatakiáltás előtt szónokolt a színpadon: „Aki békét akar, velünk tart”. Ha ez nem volt kirekesztés a nemzetből, akkor mi lenne az? Mindezt úgy, hogy a kettővel korábbi nemzeti ünnepen konkrétan poloskázta a nemzet másik részét, miután évek óta azzal a poénnal szórakoztatja híveit, hogy ja, hát a másként gondolkodók, a másik oldalon állók is benne vannak a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban. Az úri közönség mindig remekül szórakozik ezen.
És akkor ehhez képest jött azzal, hogy aki békét akar, vele tart, de ez nem azt jelenti, amit jelent, mert „nem az van odaírva, hogy aki békét akar, a Fidesszel tart”. Nem, persze, hogy nem. Csakhogy minél inkább csűrte-csavarta a szavakat, annál rosszabb lett a helyzet, erről az évtizedes árokásásról nem lehet egy óra alatt lejönni. Úgyhogy vérciki volt, ahogy magyarázta, hogy a baloldalon is biztosan sokan vannak, „akikkel békeügyben nincs vitánk”. „Ők is velünk tarthatnának, nem a Fidesszel, hanem a magyarokkal, a békeszerető magyarokkal” (?), mert hát a magyarok mi vagyunk. Tartson veled a nyári villám, meg akinek hét anyja van! Logikailag sincs semmi értelme ennek a baromságnak, élő adásban égett rád ez a szemét kirekesztés, te ócska KISZ-titkár, te bármire képes áruló. Te vagy a szabadságharcos meg patrióta? Te? Te szánalmas, hatalommániás, gyáva kisember.
16 éve mérgezel és pusztítasz, rombolsz, lopsz, csalsz és hazudozol. Gyanúsítasz, vádolsz és alázol mindenkit, aki átlát rajtad. Elég volt ebből, elég volt abból, hogy te mondod meg, ki a magyar és ki nem, aztán letagadod, hogy valaha is mondtál ilyet. Hogy ki az aki békét szeretne, és ki a háborúpárti. De eleve ez milyen már, bassza meg? Csak egyetlen olyan embert mutasson valaki, aki háborúzni szeretne, akinek az a vágya, hogy emberek haljanak meg a fronton! Csak egyet! Ilyet normális ember nem akar, de nem is gondol ilyesmire. Viccből se. Ezzel az erővel azt is mondhatná, hogy minden ellenzéki gyilkosságpárti, sőt, gyilkos is. Bármit mondhat, csak számolnia kell a következményekkel. Következmény márpedig van. Tizenöt éven keresztül érdemi ellenállás hiányában vicsorogva küldtek el bárkit a picsába, akire Júdás rámutatott, akit kikiáltott ellenségnek, bárkit meglincselhettek, besározhattak, tönkre is tehettek. De most fordult a kocka. Megváltozott a közhangulat, van érdemi ellenállás, ugyanazoknak a szavaknak más az akusztikája és a fogadtatása. Elég volt! Itt van, te kotyvasztottad, zabáld is meg! Ne told le magadról, te nagyon bátor és hős hazafi! Te, aki aki még az 5 unokádat is képes vagy hivatkozási alapként használni, amikor arról pofázol, hogy egyedül te vagy képes garantálni a békét. Vajon mit tenne ez a gátlástalan alak, ha megtámadna minket a nagy haverja? És mit szólnának a hívei, ha a véreskezű bebaszna ide pár rakétát? Ja, hogy ez nem lehetséges, mert NATO-tagok vagyunk, áldott szerencsénkre? És ha NATO-tagok vagyunk, akkor Magyar Péter hogyan küldhetné a fideszesek kölykeit a frontra? Ja, sehogy.
Rohadtul félre vagytok vezetve és szarrá vagytok manipulálva, kedves fideszes felebarátok. Hazudik nektek, hülyének néz, beszarat naponta ötször, hogy ha nem ő, akkor végetek van. Nem lesz végetek, ne fossatok. Szedjétek össze magatokat, kezdjetek el gondolkodni! Az nem lehet, hogy még mindig van 2 millió magyar, akiket ez a despota ilyen mértékben megvezethet azoknak a kontójára, akik ugyanúgy itt élnek, adóznak, dolgoznak és boldogulnának, mint ők, akik békét akarnak, akik magyarok. 16 év után jó lenne végre eltakarítani az állandó félelem- és pánikkeltés forrását, nekiállni az érdemi munkának, és elkezdeni építkezni a polgárháborús pszichózis füstölgő romjain. Mennyire jó lenne. És nyugi, ha elbukik ez a korrupt, kirekesztő alak, másnap ugyanúgy feljön a Nap, megy tovább az élet, legfeljebb valóban békésen, anélkül, hogy valakit folyamatosan utálni kelljen.
Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.