Hát rohadtul vastag az a karó, amihez ezek azt a nyomorult ebet kikötötték, miszerint „neverending” mentességet intézett Júdás a Fehér Házban. Igaz, hogy csak szóban, és senki nem hallotta, de így csinálják a nagyok. Állítólag. Aztán egymáson keresztül esve, egymásnak ellentmondva, az amerikaiakat meghazudtolva bizonygatják, hogy úgy van az. A főtárgyaló sem maradt le az udvartartásától a maszatolásban, a teljesen inkonzisztens állítások közszolgálati terjesztésében. Jól megy ez neki, szerintem nagyjából mióta megtanult beszélni. Ezt arra alapozom, hogy a szülői ház döngölt földpadlójú szobájában a kedves Erzsike néni és a tehetséges Győző bácsi gondoskodott arról, hogy a kis Viktorka magáévá tegye ezt a fajta gátlástalanságot, amiből igen jól meg lehet élni. Apucinak és anyucinak sem kell a szomszédba mennie, ha hazudozásról van szó, a szomszédban meg Lőrincke lakott? Aki szintén zenész, de lényegében az egész pereputty otthonosan mozog az öblös nagy kamuzások és mellébeszélések sűrű erdejében.
Hazudnak, na. Muszáj nekik, mert túl sokat loptak. Hadházy már évekkel ezelőtt tudatta ezt a tisztelt néppel, és igaza lett. Pontosabban már akkor is igaza volt, nem úgy mint ennek a megveszekedettnek, aki világéletében hazudozott, és miután gyakran nem hajlott a valóság a dumájához, ezért kitalálta, hogy ha nem most, majd valamikor úgyis igaza lesz. A tanítványai és hűséges szolgái is követik a példáját, az élen Szijjártóval, aki szintén nem tud leállni, és nem is akar, védeni kell a főhazudozó becsületét. Azt, ami sosem volt neki. Jellemhibás figurák ezek egytől egyig, akikkel jó lenne nem foglalkozni, akikről jó lenne tudomást se szerezni, de sajnos tizenhat éve ezek vezetik az orruknál fogva nemcsak az ország lakóit, de az egész államapparátust is.
Mielőtt Libanonban jótékonykodott volna, újra elmondta, hogy ha a főnöke nem jutott volna megegyezésre Washingtonban, ha nem sikerült volna mentességet kapni a földgáz- és kőolajbeszerzésre, akkor az energiaárak karácsonyra a háromszorosukra emelkedtek volna Magyarországon. Ennyi a lényeg, alattvalók. Hogy az elnök és a miniszterelnök kezet fogott erre a megállapodásra, így ez mindaddig érvényben van, amíg Donald Trump az elnök az Egyesült Államokban, Orbán Viktor pedig a miniszterelnök Magyarországon. Jó, hát a megállapodást bürokratikus módon írásba is kell foglalni, de ez csak technikai kérdés. „A lényeg, hogy megállapodás született. És ez a megállapodás biztosítja, hogy Magyarországon a rezsicsökkentés eredményeit meg fogjuk tudni őrizni. Az elnök és a miniszterelnök erre kezet fogott, és az a lényeg, az írásba foglalás egy bürokratikus kérdés, amiről természetesen a technikai egyeztetések még zajlanak”.
Baromira életszerű. Ez a diplomáciában így működik, az amerikaiban is, ahol egy egy ilyen találkozóra úgy készülnek hónapokig a diplomaták, hogy azt földi halandó el sem tudja képzelni. Ehhez képest ment a hazudozás, hogy a repülőn még nem tudták, hogy az amerikaiak egy 466 milliárdos nagybevásárlás ígéretéért cserébe megengedik (nem vagyunk gyarmat!), hogy fenntartsuk az orosz energiafüggőséget, de a zabálás előtt, közben, után 5 perc alatt lezsírozta a nagy mesélő. Kezet ráztak, minek aláírni bármit? Majd ha legközelebb Júdás arra jár, mert mondjuk éppen családlátogatáson lesz Amerikában, beugrik és aláfirkálják. Vagy nem. Nem tűnik furcsának, hogy az amerikai bálványuk aláírt vagy 20 baseball-sapkát hatalmas műgonddal, viszont egy ilyen horderejű, két állam közötti, állítólag az idők végezetéig szóló megállapodást meg nem? Tényleg ezzel nézitek hülyének az embereket? Azzal, hogy Júdás nélkül karácsonyi ajándékra sem tellett volna a családoknak, mert a gázszámla megölte volna a bulit? Ezt a rémmesét kell most jó étvággyal elfogyasztani? Mennyire kell együgyűnek lenni ahhoz, hogy valaki ezeket a faszságokat elhiggye?
Mennyire életszerű, amit összemakogott az ellopott közrádiójában, amit ugye ne toljon rá Rónai Egon, mert amúgy semmi köze hozzá? „Ezért a mentességért azért nem fizettünk egy fillért sem, mert az Amerikai Egyesült Államok elnöke szereti a magyarokat”. Ennyike, ahogy Deutsch professzor mondaná. És ezt így pacekba, bele a nép orcájába, ahogy azt tőle megszokhattuk. Annyira betegesen hazudozik és annyira nem ebben a világban él már ez a csávó, hogy azt épp ésszel nagyon nehéz felfogni. Szeret minket, vagy szeret téged? Látom magam előtt a barnítókrémest, ahogy az Ovális Irodában tépkedi a margaréta szirmait: szeret, nem szeret, szeret… Szeret? Akkor én is szeretem őt. Ez ma a jackpot a kis Viktorkának, hogy szereti őt a másik zavart, jellemhibás. És aki nem tudná – vele ellentétben, aki tudja -, annak kulisszatitkokat is kifecsegett:
„Először is egy keresztény elnökről van szó, akinek az a meggyőződése, hogy az a jó, ha a világban jó dolgok történnek, nem pedig rossz dolgok. Ezért utálja a háborút, tehát nem arról van szó, hogy békét akar csinálni, hanem egy olyan emberről beszélünk, aki értelmetlennek látja, utálja, ezért aztán fölszámolandónak érzi a háborút is”.
Itt már hollywoodi mélységekbe süllyedt a mi rendezőnk, már nem tudja, hova fokozni az érzelmi manipulációt. Végül is ez még igaz is lehet Donaldra. Hogy szeretkezz, ne háborúzz. Ha ízléstelenkedni akarnék, azt mondanám, hogy erről árulkodnak az Epstein-akták is, ja. Szóval Amerikának nem üzlet a háború, szegény Donald utálja a csúnya, rossz háborút, azért üzent hadat az egész világnak a gazdasági szankcióival és a vámháborújával (is), mert ő olyan békés kis nyuszimuszi, aki minden vasárnap ott van a templomban, fehér zászlók között golfozik a birtokán, amikor éppen nem rózsaszín szappanbuborékok között szökdécsel a szlovén feleségével a hófödte Triglav-csúcson. Akinek az apját is ismeri a nagy mesélő, úgyhogy neki ne magyarázzon senki!
Mielőtt ma Győrben megtartaná fekete kordonok mögött, a kritikus nyilvánosságtól elszigetelt uszító háborúellenes szektaszeánszát tegnap még azért megveregette a saját vállát, leszállt a világpolitikai nagyszínpadáról és benyögte, hogy ugyan mostanig leszarták magasról ezt a problémát is, de most hogy muszáj választást nyerni, megemelik a nevelőszülők bérét. Jól kiszámolták, hogy ennek köszönhetően majd több állami gondozott gyerek kerülhet nevelőszülőkhöz, bár mindig maradnak majd olyanok, akiknek intézetben kell nevelkedniük. Ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy két út van, vagy az egyházi vagy az állami. Ő az egyházi mellette tette le a voksát, meglepett volna, ha nem ez történik, hát szavaznak a gyermekvédelmi intézményekben nevelkedők? Na ugye. Akkor meg minek bajlódni velük, pénzt költeni rájuk?
„Én például bízom az egyházakban, akik fantasztikus tapasztalattal és erkölcsi elkötelezettséggel rendelkeznek ebbe az irányba. Tehát annak örülnék, ha minél több intézményben élő gyerek egyházi fenntartású intézményben lenne. De még ezek után is maradnak gyerekek, azokat meg állami fenntartású intézményekben kell ellátnunk, és ott mindenfajta szabályokat kell hozni, hogy megvédjük őket, jól neveljük őket, rendesen neveljük őket. Ennek a fegyelmezés is része, mert a nevelés nem csak abból áll, hogy szeretjük a gyereket, hanem hogy jól szeretjük a gyereket. Ezeket a döntéseket időnként újra és újra felül kell vizsgálni, meg kell erősíteni. Az elmúlt hetekben sokat foglalkozott ezzel a politika”.
Az igen. Miután egyre több jóérzésű, keresztény embert is kiráz hideg az egyházon belül történő visszaélésektől, nincs is jobb ötlet, mint megszabadítani az államot a legkiszolgáltatottabb gyerekek felelősségétől, átadni őket az egyházaknak, és elavult dogmákon alapuló fundamentalista tanok mentén nevelni, fegyelmezni őket. Szerintem is az egyház az, amelyik az életre nevel, legfeljebb néha visszaél hatalmával, de hát ez belefér nektek. Ezt jó párszor bizonyította is, főleg az elmúlt időszakban. Helló, Balog! Helló, Semjén! Legyetek ti garancia és a biztosíték arra, hogy minden gyerek a legjobb kezekben van nálatok. Tudjuk. Napi 1500 (iskolaidőben 1200) forintból simán jól lehet lakni, ez Orbán Júdás szerint teljesen méltányos, csak rosszabb ne legyen, mi? A te kölykeidet kellett volna egy ilyen intézményben felnevelni, megnézném, hol tartana most Ráhel, meg az összes többi saját lábra állt porontyod. Meg Anikó asszonyság, aki álcaként nyomja a karitatív vonalat, de közben élve boncoljátok Iványi Gábort és az egyházát. Szégyenek vagytok egytől egyig! Szégyenek!
Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.