NEHAZUGGY

Hinni akarom, hogy nem a rossz szándék vezette

Lázár Gergő | November 14, Péntek | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 656,469 forint, még hiányzik 2,343,531 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Adott egy történet, ahol egy idős nő a földön talált 140 ezer forintot, amelyet zsebre tett. Emiatt a rendőrség lopás miatt keresi, viszont a cikk alatt található kommentszekcióban többen is azt írták, hogy az nem lopás, ha találta a pénzt. A Btk szerint nyilván lopásnak minősül, ezért az a megállapítás, hogy ha találta a földön a pénzt, akkor megtarthatja, nyilvánvalóan helytelen, viszont az igazság az, hogy ilyen esetben nagyon ritka az, amikor a tulajdonos valóban meg is kapja azt a pénzt, ha teszem azt a néni leadja a pultnál. A Redditen is megjelent a hír és elkezdtek olyan kommentek érkezni, miszerint a magyar egy roncstársadalom, hiszen ilyen külföldön nem történne. Nos, az az igazság, hogy jártam már én is úgy, hogy találtam 50 eurót a földön egy bárban, leadtam a pultnál, de még ők néztek rám hülyén, hogy mégis miért? Nem kérdeztem utána, de meglepne, ha nem tették volna azt zsebre később, hiszen ha csak vissza nem ment a jogos tulajdonosa és pontosan tudta, hogy hol veszítette el ezt a pénzt, akkor vélhetően a pultos szépen megtartotta azt.

Véleményem szerint nagyon más az az eset, amikor valaki a pénztárcáját hagyja el, az irataival együtt. Ilyen esetben ugyanis elég gyorsan meg lehet találni a jogos tulajdonost, akinek vissza lehet szolgáltatni a pénztárcáját. Hiszem, hogy Magyarországon a többség ha talál egy pénztárcát – abban személyi igazolvánnyal, vagy más névvel ellátott kártyával -, azt leadja a rendőrségen, hiszen elég egyszerűen fel lehet venni a kapcsolatot az illetővel, viszont olyan esetben, amikor valaki csak úgy talál a földön pénzt, mégis mit tegyen vele? Én is találtam már egyszer ha jól emlékszem 100 eurót – két darab 50 euróst – egy viszonylag elhagyatott utcán. Körbenéztem, megnéztem, hogy valaki keresi-e a pénzét, de mivel senkit sem találtam, ezért zsebre tettem. A kérdés itt az, hogy egy ilyen helyzetben mégis mi a teendő? Én aztán szívesen visszaadtam volna a jogos tulajdonosának, de azzal, hogy teszem azt keresek egy közeli rendőrséget, ahol leadom a megtalált pénzt, mégis kinek segítek? A jogos tulajdonosa vissza fogja kapni az elveszített pénzét? Nyilvánvalóan nem, akkor viszont mi haszna van a cselekdetemnek?

Úgy hiszem, hogy az emberek többsége nem tolvaj és nem kíván pénzt eltulajdonítani, de igenis vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen két választása van az embernek; otthagyja a pénzt, ahol van, vagy pedig felveszi. Persze mondom, kereshet egy rendőrséget, de az ott dolgozóknak fogalmuk sem lesz arról, hogy mégis mit kellene tenniük annak érdekében, hogy azt visszajuttassák a jogos tulajdonosának. Nem azért, mert esetleg nem akarnák, hanem azért, mert nincs szál, amit fel lehetne göngyölíteni. Más az, ha egy tárgyat hagy el valaki. Telefont, gravírozott gyűrűt, vagy valami olyan egyedibb tárgyat, amelyet be lehet azonosítani. Egy bankjegy viszont nem egyedi és a tulajdonosának a megtalálása szinte lehetetlen. Más a helyzet akkor, ha teszem azt egy bankautomata előtt találja az ember, vagy ott, ahol kamerák veszik a helyszínt. A könyvtár is vélhetően egy olyan hely, ahol ennek a pénznek meg lehetett volna találni a gazdáját, de legalábbis felismerhető lehetett volna az illető, noha a nevének és címének hiányában ez is értelmetlenné válhatott volna.

Úgy hiszem, hogy a fent említett történet inkább arra mutat rá, hogy van, akinek 140 ezer forint akár életmentő is lehet. Hogy talán nem is gondolkodott akkor, amikor felvette ezt a pénzt a földről, hiszen lehet, hogy annak köszönhetően lesz mit ennie a hónapban. Viszont hinni akarom, hogy ha beazonosítható, pénztárcában lévő pénzről lett volna szó, azt leadta volna az illető, hiszen az ember alapvetően jó. Legalábbis én ezt szeretném hinni és azt, hogy nem vagyunk egy centivel sem rosszabbak ezen a téren, mint mondjuk nyugat Európában, vagy más eltérő kultúrákban. Hiszen a pénzért mindenkinek meg kell dolgoznia keményen, ezért kevesen vannak olyanok, akik nem fogják fel a pénz értékét. Aztán lehet, hogy az ügy eléggé ismertté válik majd ahhoz, hogy megtalálják a pénz jogos tulajdonosát, viszont akkor is hiszem, hogy nem a rossz szándék vezette az illetőt a fenti esetben. Persze én is tévedhetek.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!