A magyarok 54 százaléka küzd finanszírozási problémákkal – mutatta meg a Provident megbízásából készített országos reprezentatív Ipsos-kutatás. Közülük is kimondottan rosszul áll az a 11 százalék, amely adósságokat görget maga előtt, 43 pedig ha nem is adósodott el, de a hónap végére kifogy a pénzből, nem tud megtakarítani. A válaszadók 9 százaléka jutott el oda, hogy a jövedelme egyharmadát képes félretenni – havonta 700 ezer forint bevétel jövedelemnél van az a határ, ami fölött jelentősen megnő a megtakarítási képesség.
Repülőrajt van itt, kérem szépen. Nem is akármilyen. Jól látható, hogy az a Fidesz által emlegetett gazdasági csoda, amelyet ezek végrehajtottak évekkel ezelőtt (áldassék Matolcsy György neve), nem feltétlenül valódi. Ugyan valóban megemelkedtek a fizetések, de ezzel együtt az élet is csúnyán megdrágult. 700 ezer forint ugyanis több, mint 1800 eurónak felel meg, amely még helyenként nyugatabbra is jó pénznek tekinthető. Ha ennyi pénz kell ahhoz, hogy az ember félre tudjon tenni az egyébként viszonylag szegény Magyarországon, akkor valami csak nincs rendben. Viszont ne csak ezzel a felsőbb osztállyal foglalkozzunk, hanem azokkal is, akik nem ebben a sávban keresnek. Vannak ugyanis olyanok, akik például kevesebb, mint 100 ezer forintból kénytelenek megélni, vagy 150 ezerből. Ennyi pénzből egészen egyszerűen képtelenség egészségesen létezni, hiszen még ha az ember esetleg rendelkezik is saját ingatlannal – elvégre a magyarok többsége rendelkezik valamilyen saját lakással -, rezsit is kell fizetni, valamint étkezésre és idősebb korban gyógyszerekre is szükség van.
Itt már nem is beszélek arról, hogy az embereknek igénye lenne szórakozásra, esetleg sportra, művelődésre, amely sokszor megint csak pénzbe kerül, de ha arra sincs elegendő pénzük, hogy kifizessék a gáz- és villanyszámlát, akkor mégis hogyan lehetne elvárni tőlük, hogy azon agyaljanak, hogy milyen színházi darabra menjenek jövő hónapban? Tegyük fel, hogy a többség be tudja fizetni a rezsit, de arra már nem marad pénze, hogy egészségesen táplálkozzon. Itt nem arra gondolok, hogy nem tudnak hetente lazacot és chia magot enni vagy matcha teát inni, hanem arra, hogy kénytelenek krumplin, tésztán, kenyéren élni, hiszen ezekkel viszonylag olcsón meg tudják telíteni a gyomrukat. Ezek az ételek viszont testmozgás nélkül elég gyorsan elhízást okoznak, arról nem is beszélve, hogy az emberi szervezetnek nem csak szénhidrátokra, de vitaminokra és ásványi anyagokra is szüksége van. A friss zöldségek és gyümölcsök viszont nem éppen az olcsó kategóriába tartozó élelmiszerek, tehát ezekről a szegényebb emberek igen gyorsan lemondanak. Mint ahogy a tejtermékekről és húsokról is, amelyek úgyszintén szükségesek lehetnek egy emberi szervezet számára.
Itt tehát nem csak arról van szó, hogy egyesek nem tudnak félretenni – sokan akár egy vasat sem -, hanem arról, hogy tömegek olyan szegénységben élnek, ami már akár nyomornak is nevezhető. A Fidesz által emlegetett jólét tehát nem annyira igazolható. Persze van egy milliárdos réteg, amelyet a Fidesz hozott létre az utóbbi évtizedben, amely réteg nem mellesleg arra is tökéletes, hogy csinosítsa a penetráns statisztikákat. Hiszen ezek az elképesztő fizetésekkel / bevételekkel rendelkező egyének felfelé húzzák a kereseti statisztikákat. Igen ám, de a többség – hiszen a felmérés 54 százalékról szól – ha nem is a létminimum alatt él, de gondot jelentenek számára az anyagiak. És itt tényleg nem arról van szó, hogy nem engedhetnek meg maguknak egy nyaralást – noha egy tetves nyaralás se lehetne luxus, hanem az elvárható minimum egy 21. századi európai országban -, hanem arról, hogy konkrétan küszködnek az anyagiakkal, harcolnak a túlélésért. Egyesek úgy is, hogy akár egy fél életet is ledolgoztak és vélhetően a nyugdíjba vonulásukat követően sem lesz jobb a helyzetük, de sokkal rosszabb simán lehet. Némelyek nyugdíja ugyanis olyan alacsony, hogy abból megélni is alig lehet, nemhogy félretenni.
Persze ott a 13. havi nyugdíj és nem sokkal a választások előtt most benyögték azt is, hogy jön majd a 14. havi is, de ehelyett inkább a nyugdíjak mértékét kellene emelni a többség számára, hogy ne csak túlélni tudjanak ebből a pénzösszegből, hanem lehetőleg megélni. Ugyanis a 100-200 ezer forintos nyugdíj a mai Magyarországon semmire nem elég. Lehet, hogy 20 évvel ezelőtt ebből még nagyjából meg lehetett élni, de változtak annyit a dolgok azóta, hogy ez már csak a tengődésre elegendő. És az igazság az, hogy ezek az emberek talán még szerencséseknek is mondhatják magukat, hiszen képzeljük el azoknak a helyzetét, akik 100 forint alatt keresnek, vagy ennyi a nyugdíjuk. Azok az emberek mégis mit kezdjenek magukkal? Az ő helyzetüket nem javítja az, hogy azt látják, amint fiatal, pufidzsekis milliárdosok sportkocsikkal furikáznak Budapest utcáin úgy, hogy egyébként semmit nem tettek le az asztalra, csupán lojálisak a Fideszhez. Márpedig jelenleg ez a két csoport áll szemben egymással, és sok esetben a szegényebb, valóban nélkülöző, nyomorgó populáció egy igen jó része újra és újra megszavazza azokat, akik ezt a helyzetet létrehozták. Bár képes lennék megérteni, hogy ezt mégis miért teszik.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.