VENDÉG

Lázár, a felelősségmentes felelős

Van valami mélyen magyar abban, ahogyan a közpénz és a közösségi média összekapcsolódik. Nálunk a miniszter politikai kommunikációjának csúcsa már nem az országgyűlés, vagy annak szakbizottsága előtt való beszámoló, nem is a kormányinfó: hanem a Facebook-poszt. Itt történik a nemzetépítés, itt épülnek az utak, és itt is omlanak össze. Most épp az M30-as autópálya Szikszó és Miskolc közötti, 10,4 kilométeres szakasza átadásának elmaradása a miniszter urat annyira megindította, hogy klaviatúrát ragadott.

„Ma nem tudjuk átadni a forgalom számára az M30-as autópálya lezárt szakaszát. Ezért mindenkitől elnézést kérünk.” – írja a közlekedési tárca „fura ura”. Aztán jön a Strabag hibája, a Tisza Párttal való összeesküvése, végül a „libsi, pénzéhes gyarmatosítók” kiűzése. Tíz mondatban bejárta az egész spektrumot: a műszaki problémától a nemzethalálig.

Alábbiakban egy valós spektrumot láthatunk, igaz, egy kicsit hosszabban:

2017. december 9-én (felelős miniszter: Seszták Miklós, 3. Orbán-kormány) a NIF Zrt. – az állam útfejlesztési vállalata – szerződést kötött a Strabag-csoporttal a Miskolc–Szikszó közötti, 30+100 és 40+500 kilométerszelvény közötti autópálya-szakaszra. A tender (a 2017/S 142-291449 számú) uniós hirdetményben futott, néhány hetes ajánlattételi határidővel. Hányan indultak? Pontosan nem tudjuk – a magyar állam elfelejtette nyilvánosságra hozni –, de a hasonló nagyságrendű NIF-pályázatokon 4 cég szokott indulni (Colas, Duna Aszfalt, Hódút, Strabag – a szokásos kvartett, akik aztán gyakran egymás bevonásával építik meg a vállalt infrastruktúrát.).

A szerződést valószínűleg nem a miniszter, hanem a NIF Zrt. vezetője írta alá. Lázár János azonban – mint Miniszterelnökséget vezető miniszter – akkoriban is politikai felügyeletet gyakorolt a beruházások felett, és diadalmasan jelentette be, hogy „soha nem látott tempóban épül a magyar autópálya-hálózat”. A munkaterületet 2018 márciusában adták át, a műszaki átadás 2021 augusztusában történt, szalagátvágással, mosolygással, fotózással. Felelős miniszter: Palkovics László, 4. Orbán-kormány. Ott voltak, örültek, pózoltak.

A 10,4 kilométeres szakasz ára – ha már közpénz: nettó 40 milliárd forint körül mozgott. Az egész projekt (Miskolc–Tornyosnémeti, 57 km) 179–180 milliárd forintba került, de időnként a kormányzati anyagok 354 milliárdot emlegetnek – talán, mert jobban hangzik, ha nagyobb.

A baj 2024 februárjában kezdett láthatóvá válni – felelős miniszter: Lázár János, 5. Orbán-kormány. A 38. kilométer környékén a pálya szerkezete megmozdult: repedések, elcsúszás, vízmozgás, süllyedés. Az autópályát 2024. február 15-én lezárták a 33. és 41. kilométer között. A kivitelező szerint az altalajban keletkezett „váratlan hidrológiai folyamat” okozta a problémát. Az állam szerint viszont a Strabag rontotta el.

Kinek van igaza? Ezt egy független műszaki audit dönthette volna el – ha lett volna. De nem volt. Lett viszont most politikai audit, amelyet Lázár János tartott saját közösségi oldalán, ahol az ítélet röviden így hangzott:

„A strabagosok beszálltak a magyarországi választási kampányba. Pontosan tudjuk, hogy a Tisza Pártot pénzzel és közvéleménykutatások megrendelésével támogatják. Szégyen, hogy a Strabagnak fontosabb Magyar Péter, mint azok az emberek, akik az M30-as autópályát használni akarják. Azt javasolom a Strabagnak és a hozzá hasonló pénzéhes, gyarmatosító, libsi vállalatoknak és oligarcháknak, hogy legyen forgatókönyvük arra is, hogy a Fidesz nyeri meg a választást. A Strabagnak a munka sürgős garanciális elvégzését, és a politikától való távolmaradást javaslom. És utána húzzanak el ebből az országból.”

Ritkán fordul elő velem, de háromszor is elolvastam a szöveget, nem akartam elhinni, hogy tényleg képes volt ezt posztolni a magyar kormány egyik tagja, a területfelelős miniszter. Nem valami megafonos influenszer, nem a HírTV-be behívott beszélő fej, nem a Fidesz-fan „utca embere” egy kis színesben, hanem egy magas rangú, felelős tisztségviselő, aki az én adómból (is) kapja a fizetését. Egyszerű ez. Minden, ami rossz, az libsi, gyarmatosító, Brüsszel (Bécs?), Magyar Péter!

Kötbér és felelősség, avagy köd és áthárítás? Lássuk! Ha valóban „rosszul dolgozott” a Strabag, akkor ugye ott van a szerződés. Minden állami megrendelésben benne kell lennie a garanciális kötelezettségeknek, a minőségi biztosítékoknak, a kötbérszabályoknak. Ha tehát a Strabag hibázott, és a szerződésben szerepelt például a szokásos napi 0,1-0,5%-os kötbér, egy 40 milliárdos szerződésnél ez napi 40-200 millió forint büntetést jelentene. Ennyiért még az osztrák hegyek is megmozdulnának, átcsoportosítanának embert-gépet, hogy mielőbb kijavítsák a hibát. Ha viszont a szerződés nem tartalmazott ilyen biztosítékot, vagy az állam azt nem érvényesítette, akkor a felelősség nem Bécsben, hanem Budapesten keresendő. Akkor az a kérdés, ki írta alá a szerződést, és miért nem védte meg a magyar adófizetők érdekeit.

A Strabag bizonyára nem hibátlan, de nem ők írták alá az állam nevében a papírokat.

A lezárás után 2025 februárjában megkezdődtek a garanciális javítások. A vállalat fúrt vasbeton cölöpökkel, víztelenítéssel és talajmegerősítéssel dolgozik. A kormány szerint 4–5 milliárd forintos költségről van szó, amit a Strabag áll. Határidő: 2025. október 31. – azaz egy teljes év csúszás. Lázár minisztériuma még kommunikációs tilalmat is elrendelt, nehogy a cég magyarázkodni kezdjen. (Ezt 2025. október 21-én oldották fel, pár nappal a miniszteri Facebook-kirohanás előtt – véletlenül sem tűnik időzített politikai akciónak, de hát ki hinne itt összeesküvés-elméletekben?)

A történet tanulsága valójában nem műszaki, hanem politikai. Magyarországon a felelősség nem felfelé, hanem lefelé, vagy kifelé keres utat. A miniszter nem vállalja, hanem átruházza: a cégre, a „gyarmatosítókra”, a „liberális hálózatra”, „magyarpéterre”.

A közbeszerzéskor még országépítő miniszter volt, most már csak felháborodott állampolgár.

Pedig ha a szerződés rossz, azt a kormány, s talán személy szerint ő hagyta jóvá. Ha a kötbér hiányos, az ő rendszere engedte így. Ha a kommunikációs tilalom miatt nem tudtunk semmit, az ő minisztériuma parancsolt hallgatást. S ha végül a hiba kijavítását is csak a választási kampány árnyékában követeli, ráadásul Facebook-országban, akkor már nem is miniszterként, hanem influenszerként működik.

Posztjához már csak annyi hiányzott, hogy hozzátegyen egy mosolygós emojit, meg a #hazaárulók hashtag jelzést.

A hanyatló Nyugat, az persze más. Németországban az A20-as autópálya 2017-ben beszakadt. A kivitelezőtől kötbért követeltek, és sok millió eurós kártérítési eljárás indult, az illetékes tartományi miniszter pedig vállalta a politikai felelősséget. Éppúgy, mint 2024-ben, a Drezda közelében épült Carola-híd esetében, amelynek egyik szakaszán statikai hiba miatt beszakadt az útpálya-lemez, azonnali lezárást és független műszaki vizsgálatot rendeltek el. Nem azért vállalták a politikai felelősséget, mert ők ásták alá a talajt, hanem azért, mert ők voltak a felelős miniszterek. Amikor Franciaországban 2019-ben összeomlott egy 1935-ben (!) átadott közúti függőhíd, amelynek megengedett terhelése 19 tonna volt, a baleset napján ráhajtó teherautó pedig 50 tonnás, az illetékes miniszter nemcsak bocsánatot kért, hanem vállalta a politikai felelősséget, mert nem vették észre, hogy a hídszerkezet egyes részei elöregedtek. A miniszternek parlamenti vizsgálóbizottság előtt kellett számot adnia a rendszer mulasztásáról, s elrendelték az összes franciaországi híd (12 ezer műtárgy) műszaki felülvizsgálatát, amely megállapította, hogy a hidak 7%-a-ával (840 műtárgy) problémák lehetnek, s elkezdték ezek kijavítását. Ausztriában 2022-ben a Strabag egyik projektje csúszott környezetvédelmi aggályok miatt. A cég elnöke nyilvánosan bocsánatot kért, és részletesen ismertette a javítási tervet. Az illetékes miniszter kilátásba helyezte lemondását, ha nem függesztik fel az alagút építését. Az ügy végére még nem került pont, zajlanak a „zöld” problémák megoldását célzó parlamenti és kormányzati viták.

Nálunk a miniszter Facebook-posztot ír. Nem vizsgálóbizottság, nem felelősségvállalás, nem transzparencia – hanem egy dühös poszt, amiben mindenki hibás, csak a kormány és az illetékes minisztere nem. Milyen következménye van mindennek? Semmilyen. A poszt gyűjti a lájkokat, a hívek kommentelnek („Úgy van, miniszter úr, ilyenek a libernyákok!”), a Strabag pedig közben cölöpöz, mert valakinek el kell végeznie a munkát.

A történet tökéletes látlelet: Magyarországon nem az a gond, hogy hibák történnek, mert mindenhol történnek. A gond az, hogy Orbán rezsimje sosem vállalja a hibáit. Inkább átolvad populista stand-up komikussá, aki dühösen posztol, és ellenséget gyárt. (Akár a mesterséges intelligencia abszurd felhasználásával – mint láttuk mostanában más esetekben.)

A miniszter az egyik mondatban még bocsánatot kér („nem tudjuk átadni a szakaszt”), a másikban már háborút hirdet („húzzanak el az országból”). Ez a kettősség tökéletes metaforája a rendszernek: a mégoly ritka bocsánatkérés is felelősségáthárítással és támadás formájában történik.

Egy normális országban a miniszter nem Facebook-bejegyzést ír, hanem parlamenti meghallgatásra megy, előveszi a szerződést, elmagyarázza, hol hibázott a cég vagy az állam, mit tett és mit kíván tenni a kormány. Ha kiderül, hogy rossz szerződést írtak, lemond. Ahogy illik. Nem kell hozzá libernyák, se Brüsszel, se Magyar Péter. Elég lenne az önreflexió.

Nálunk viszont a miniszternek ez eszébe sem jut. Ő posztol. Mémmé válik, mint TikTok-sztár. S talán egyszer, a batidai kastélya melegében rájön: a felelősség elől lehet menekülni, de a történelem Facebookja mindent elment.

Hiába írja a naplójába: „2025. október 31. – Az utat nem adtuk át. De a hibát sikerült másokra kenni – lipsik, multik, Magyar Péter. Végeredmény: kommunikációs siker! Ismét!”

Butola Zoltán

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább