November 2,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Ordítok Blog


El kellene már engedni az önkéntes bíró szerepét, mert beteges

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 21,296 forint, még hiányzik 2,978,704 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Megint úgy jártam, hogy fogalmam sincs róla, inkább sírjak vagy ideje van a röhögésnek. Olvasom a hírt és nem hiszek a szememnek; Zebegényben a polgármester nem adott közterületfoglalási engedélyt egy rendezvénynek, ugyanis az töklámpás készítéséről szólt volna családi program keretében. Családi programnak tervezték sütivel, teával, de az éber és bizonyára mélymagyar polgármester résen volt és megakadályozta a haláltök beszivárgását a faluba. Mert szerinte a töklámpás a Halloweent próbálja meg becsempészni a keresztény értékekkel dúsan kirakott magyar tájba, de az az ősmagyar kultúrától távol van, mi itt nem ünnepeljük a halált, hanem gyertyát gyújtunk és emlékezünk.

Nem tudom, ki ez az ember. Nyilván utána tudtam volna nézni, de úgy voltam vele, hogy aki ennyire tudatlan, sötét bunkó és még büszke is erre, arra kár lenne időt fecsérelni. A töklámpás faragása nagyjából 800 éve van jelen Magyarországon. Talán régebben. A falvakban halottak napja körül sok helyen ott virított minden ház kapujában, ablakában, lépcsőjén, akárhol a töklámpás. Az én gyerekkoromban is így volt ez ott, ahol felnőttem. Pedig akkor még csak nem is hallottunk a Halloweenról. Lehetséges, hogy nem minden faluban volt meg ez a szokás, de ez nem mentesít senkit, főként nem egy közösség élére kinevezett polgármestert, hogy legalább kicsit tájékozódjon, mielőtt hülyeségeket beszél. A töklámpás magyarországi hagyományát Salamon királyig vezetik vissza. Akkoriban kezdtek ilyet készíteni, hogy éjjel meg tudják világítani a várak azon részeit is, ahol a sima gyertyát elfújta volna a szél. Ma is létezik a fénylik, mint Salamon töke mondás, ami történetesen nem egy Salamon nevű illető ivarszervéről szól – mielőtt a zebegényi polgármester ezt is félreértené -, hanem erről a bizonyos töklámpásról.

Meglehetősen ijesztő látni, egyesek mennyire képtelenek elfogadni bizonyos dolgokat. Harcolnak minden ellen, a Valentin naptól kezdve a Halloweenig. Ami nem is lenne gond, de csak addig a pontig, ameddig mindenki önmagáért felelős. Ha nem tetszik a Valentin nap, nem kell ünnepelni, nem kell vele foglalkozni. Ugyanez a helyzet a Halloweennal is. Ám ebben az esetben bonyolítja a dolgot, hogy a polgármester volt bátor az egész falu nevében és helyett döntést hozni úgy, hogy közben tökéletesen tudatlan még a magyar hagyományokat illetően is. Azt már nem is mondom, hogy a karácsonyfa állítástól kezdve szinte az összes szokásunk és ősmagyarnak hitt hagyományunk máshonnan behozott és meghonosodott, többségében rövid múltra visszatekintő szokás. Ami nem az, annak szinte kivétel nélkül pogány gyökerei vannak. Ismétlem; nem keresztény, hanem pogány. Kétszáz évvel ezelőtt a karácsonyfa éppen olyan szokatlan volt, mint most a Halloween, mármint nem az, amit a zebegényi polgármester a töklámpással azonosít, hanem az igazi. Mármint az, ami elkezdett beszivárogni hozzánk is.

Bár a Halloween gyökerei szerteágazóak és nagyon régre nyúlnak vissza, menet közben sok országban igazodott a helyi szokásokhoz. Ami hozzánk eljutott, az egyrészt bulizós, játékos ökörködés, hasonló a farsanghoz, másrészt nyilván rátelepedett az üzlet, aki teheti, pénzt csinál belőle. Egyáltalán nem kötelező szeretni. Tudomást sem kell venni róla, ha valaki nem szeretne. De ettől még lehet ember módra viselkedni. Nem kell állandóan azt lesni, mit csinál a másik, mibe lehet belekötni, mi felett lehet ítélkezni. Ha valaki ünnepelni akarja a Valentin napot a szerelmével, tegye. Ha pénzt akar költeni erre, tegye, ha maga készítette meglepetéssel kedveskedne a párjának, tegye. Aki pedig elutasítja ezt az egészet, az is szíve joga. Ugyanez igaz a Halloween esetében is. Ha valaki maskarába bújna és bulizna, tegye, aki nem akar, ne csinálja. Az a baj a magyar társadalommal, hogy semennyire nem vagyunk toleránsak, mindig azt lessük, mit csinál a másik és mindenkire rá akarjuk erőszakolni a saját elképzelésünket. Erről le kellene szokni, mert egészségtelen és ráadásul aki azért él folyamatos stresszben, mert dühíti a másik ember, az önmagának árt.

Nem mindegy az, hogy az egyik imádja a húst, a másik vega? Nem mindegy, hogy a másiknak szőrös a lába, a hónalja vagy szőrtelen, hogy öltönyben jár vagy csipkés blúzban, hogy zöldre festi a haját vagy ondolálja? Ha egy férfi ékszert vagy akár szoknyát akar hordani – amúgy ékszert is, szoknyát is hordtak már a régi korokban is a férfiak -, miért ne tehetné? Amivel másnak nem ártunk és ami önkéntes döntés, senki másra nézve nem kötelező, az miért dühít másokat, miért kell ellene harcolni, uszítani, fröcsögni, gyűlölködni? Mi lenne, ha képesek lennénk elfogadni egymást olyannak, amilyenek vagyunk? Ebben az országban mindenki uralkodni akar a másikon, mindenki ítéletet akar mondani a másik felett, közben elvárja azt a tiszteletet, amit ő maga nem ad meg másoknak. Ez szerintem beteges. Szét kell nézni más országokban, ahol azzal együtt, hogy láthatunk férfiakat sminkben, nőket öltönyben, nagypapát cilinderben, meleg párokat és bármit, ami Magyarországon ökölrázást vált ki, az emberek ezerszer nyugodtabbak és boldogabbak, mint az ökölbe szorult aggyal fel-alá rohangáló mimagyarok, akik olyasmikre végtelenül büszkék, amikről halványlila fogalmuk sincs. El kellene már engedni az önkéntes bíró szerepét, mert beteges.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.