NEHAZUGGY

Miféle lázadó, miféle bátorság, miféle szabadságvágy?

Tamás Róbert | Október 28, Kedd | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 21,296 forint, még hiányzik 2,978,704 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Nagy Feró még a büdös életben nem volt ennyire a figyelem középpontjában, mint most. Ígérem, részemről ez az utolsó alkalom, hogy szót ejtek róla. Mondjuk ha a tehetségével került volna oda, nem is lenne akkora nagy baj. Már amennyiben lenne neki tehetsége. Olvasom sok hozzászólásban, hogy de bezzeg ifjú korában ki mennyire szerette őt, a a bátorságáért, a szabadságvágyáért, a Nagyvárosi farkasért és a jó fene tudja, miért nem. Akkor sem értettem, most sem értem és valószínűleg soha ebben az életben nem is fogom megérteni. Miféle lázadó, miféle bátorság, miféle szabadságvágy? Aki egyik napról a másikra a csillogó diszkóruciból és magassarkú cipőből átugrott a baboskendőbe, mert közben rájött, hogy a diszkópiac túltelített és nem mellesleg ott énektudásra is, hangra is szükség van (ami Csuka Mónikának megvolt), ellenben lázadóként úgy ordibálhat, ahogy csak akar – és tud -, ráadásul ott is van fizetőképes kereslet, az mennyire lehet őszinte ember? Aki nem érti, mert nem élt még akkor vagy elfelejtette, annak emlékeztetőül:

És itt a legendás nóta:

Akinek ezt tetszik, annak egészségére, egyáltalán nem vitatom el, hogy sokakban szép emlékként élnek azok az idők. Ezeket a dolgokat mindenki máshogyan éli meg, hogy én miről mit gondolok, az az én magánügyem. Számomra ha a rock nem őszinte, akkor értéktelenebb az utcán heverő szemétnél. Csakhogy most nem zenéről szól a közbeszéd, hanem Nagy Feró bunkó megszólalásáról, amit már csak azért sem hajlandó elismerni és bocsánatot kérni érte, mert ameddig tart a cécó, róla szólnak a hírek. Már a Kossuth-díj visszaadásáról vagy vissza nem adásáról vitáznak a népek, ez az, amit semennyire nem értek. Már miért kellene visszaadni a díjat Nagy Ferónak? Azt ő nem a művészi teljesítményéért kapta, hanem a seggnyalásért. Abban pedig nincs hiba most sem, szóval jogosan tartja meg. Nem? De. Feró helyett lehetne beszélni például erről:

Még szeptember végén írtak nyílt levelet a pécsi könyvtárosok minden helyi képviselőnek, miután az intézmény pénzügyi helyzete tarthatatlanná vált. Felsorolták benne az alulfinanszírozottságból, elvándorlásból és létszámstopból fakadó problémáikat, és bemutatták, milyen elkeserítő, szégyenletesen alacsony fizetésekért dolgoznak.

A bruttó átlagkereset a pécsi könyvtárban mindössze 379 693 forint, ami alig több mint fele az országos bruttó átlagkeresetnek, de még az országos könyvtári fizetésektől is több mint 20 százalékkal elmarad. Ez a pénz alig haladja meg a szakmunkás bérminimumot (348 800 forint), miközben sok esetben többdiplomás emberekről van szó. (444.hu)

Az ennél 20 százalékkal magasabb országos átlag is arcpirító egyébként. És nem csak azért, mert a félanalfabéta gázszerelő ennyi pénzt valószínűleg egy óra alatt simán elver, nem csak azért, mert a sehánydiplomás Kósa Lajos ennek minimum a tízszeresét keresi a semmiért, hanem azért, mert a kormány és az ország szégyene, ahogy a közalkalmazottakkal bánik. Például ezek miatt a dolgok miatt bassza az emberek csőrét az értéket soha nem teremtő, semmihez semmivel hozzá nem járuló celebek rongyrázása, Hatvanpuszta, Andika méregdrága nadrágocskája és a többi mocsokság.

A magyar miniszterelnököt Rómában kapta el az olasz sajtó, miközben a pápai audienciáról érkezett, hogy Giorgia Meloni miniszterelnökkel találkozzon.

Trump hibát követett el a szankciókkal, majd én beszélek vele, hogy visszavonja azokat – mondta Orbán Viktor a Repubblica újságírójának.

A magyar miniszterelnök az utcán nyilatkozott az olasz sajtónak a pápai audiencia után, és azt is közölte, hogy hamarosan megy is Washingtonba az amerikai elnökkel tárgyalni, ahol arról fognak beszélgetni, hogy miként lehetne a magyar gazdaságot fenntarthatóan kiszolgáló energetikai rendszert kiépíteni.

Magyarország erőteljesen ráutalt az orosz kőolajra és földgázra, ezek nélkül az energiaárak az egekbe szöknek, és kimaradásokat is eredményezhet – mondta Orbán.

Újságírói kérdésre Orbán még határozottabban jelentette ki, hogy magyar szemszögből a szankciókkal Trump hibát követett el. „Megpróbáljuk majd megtalálni ebből a kiutat, különösen Magyarország számára” – jelentette ki. (HVG)

Átlagember – aki amúgy fizeti az egész bulit – nem tudhatja, mennyiért vesszük az oroszoktól a gázt és az olajat, ahogy azt sem, más forrásból mennyiért tudná beszerezni az ország. Így aztán a kormány(fő) azt hazudik, amit csak akar. Ez a mostani nyilatkozat pedig szerintem megint nagyon veszélyes, már amennyiben nem állapodott meg már előre Donald Trump és Orbán Viktor, hogy Magyarország mentességet fog kapni. Ha megállapodtak, akkor a mostani látogatásnak egyetlen logikus oka lehet; választási propaganda. Ha azonban nem létezik ilyen megállapodás, akkor ez nagyon vékony jégnek bizonyulhat. Egy esetleges kudarc, Trump elnök elutasítása esetén az öngólok hosszú sorát fogja gazdagítani a történet. Én nem igazán hiszem, hogy Orbán Viktor most kockáztatna egy ilyen súlyos fiaskót, ha csak el nem ment a maradék esze is. Ezért inkább egy előre megírt színdarabra tippelnék. Talán ez egy segítség a választási győzelem érdekében, hiszen Orbán Viktornak úgy kell most az ilyen reklám, mint egy falat kenyér. Mert az mindenképpen győzelemnek minősülne, ha ő lenne az a politikus, aki csak úgy elugrik Donald Trumphoz és lebeszéli valamiről. Mondjuk én óvatosabb lennék a helyében, mert ha van is valamilyen háttéralku, Trump bármikor meggondolhatja magát és felrúgja a megállapodást, ha a pillanatnyi érdeke úgy kívánja. Na, majd meglátjuk hamarosan, mi sül ki ebből. Ezzel együtt nem árt észben tartani, hogy Magyarország legfontosabb partnere nem az USA, hanem az Európai Unió.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, mint mindig.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!