NEHAZUGGY

Felnőtt egy nemzedék, amelyik gondolkodik, tervez, és nem kér a könyöradományaidból, hazugságaidból

Túl a titánok harcán, a számok háborúján és a szokásos lózungokon, azt le kell szögeznem, hogy 1956-ban a forradalmárok és szabadságharcosok nem azért adták a vérüket, nem azért haltak meg, hogy évtizedekkel később egy hatalmába belehízott despota őket és Nagy Imrét szinte meg sem említve, ezt a tragikus, egyben hősies eseményt, a nemzet ünnepét kisajátítsa magának és beteg ideológiájának terjesztésére használja. Főleg úgy köpedelem ez, hogy 1989 óta azzal haknizik, hogy valójában ő kergette el a szovjet csapatokat, szerencsétlen Nagy Imre koporsójába kapaszkodva rázta az öklét keleti irányba meg az akkori MSZMP felé. Ez az alak, nemcsak az akkori szavait köpné le, de az akkori önmagát is szemen köpné, ám mivel ez utóbbi fizikailag nem lehetséges, azt is üdvözölném, ha megcélozná a Holdat, amire állandóan hivatkozik, és tátott pofával alá állna. Nehéz mit mondani arra a majdnem zsigeri uszításra és orosz típusú propagandára, amibe sűrítve préselte bele az eddig jól működő összes ellenségképet, amellyel kizárólag ő alkalmas szembeszállni.

Ezt pedig úgy demonstrálta a populista autokrata, hogy odabuszoztatta a kampányeseményre a szavazóit – akik önerőből sokan nem tudnának, talán nem is akarnának eljutni Budapestre -, és biodíszletnek használta őket. Szerintem nem áll távol a valóságtól, hogy rengeteg vidéki embernek igen komoly gondot okozna, ha be kellene ülnie az autójába – már ha van neki -, és mondjuk egy 200 km távolságot oda-vissza megtennie, ennie, innia, majd elégedetten hazamennie, mondván, ő is tett valamit a testes békeszarkáért. Konkrétan ez a közel 600 forintos üzemanyaggal számolva 30-40 ezer forintos (?) kiadás lenne. Amikor az átlagnyugdíj meg 150 ezer forint körül mozog, oldd meg, paraszt! Vagyis nem kell, mert majd mi felbuszoztatunk, etetünk, itatunk, még meg is dobunk egy 5000 forintos utalvánnyal, csak gyere bazdmg, mert kellesz a drónfelvételekhez, a győzelmi vágóképekhez. Így történt, hogy fél Budapestet a parkoló buszok foglalták el, amelyekkel a békepárti eligazításra érkeztek a népek.  

Szóval itt van ez a forradalmi ünnep, amiről apámék idejében csak suttogva, halkan, rébuszokban lehetett beszélni, mert a szovjet elnyomás ezt is elnyomta, mint egy talpas cigicsikket a ruszki katona a csizmája, és ma, amikor elméletileg már kiharcoltuk a szabadságunkat és önrendelkezésünket, a tehetősebbje elhúz wellnessezni, a többi meg szarik bele az egészbe, mert azt sem tudja, mit ünneplünk. Ha most nem állnának szarul a számok, akkor simán ennyi lett volna, ami igencsak elszomorító számomra. Mint ahogy az is, hogy a magát a kommunista elnyomás elleni küzdelem első fecskéjének kikiáltó szarházi egy büdös szót nem szólt Nagy Imréről, viszont egyfolytában ekézte azt az Oroszország által öldökölt Ukrajnát, akinek a vezetőjét pár éve még az ukrán Nagy Imrének nevezte. Mostanra viszont teljesen kifordult magából, már a látszatra sem ad, úgyhogy konkrétan a posztszovjet putyini narratívát tolja ezerrel, és úgy viselkedik, mint azon (báb)államok vezetői, akik a véreskezű utasításait hajtják végre, és ennek a gyalázatnak úgy adnak nyomatékot, hogy Zs-kategóriás celebekkel csipkézik ki az ünnepi dísztribünt, akik olyan egyszerűek, mint a faék, viszont ebben az elnyomáspárti közegben úgy világítanak, mint az éjszakában a szentjánosbogarak.

Szóval vonultak ők, az állítólagos többség, tömött sorokban, enerváltan lengették a kínai magyar zászlót és a kezükbe nyomott transzparenseket, inni lehet, mert nem kell vezetni, úgyhogy alkalom szüli a forradalmárt, a Kossuth térre érve már beüt a cucc, lehet borízűen fröcsögni és Viktorozni, aki annyira laza és karakán, hogy testőrökkel és páncélozott konvojjal érkezik, hogy előadja a szokásos magánszámát, Brüsszelről, Ukrajnáról és a szürreális összeesküvés-elméleteiről, mindarról, amit utasításba kapott a Kremlből. Az egész VIP-szekció, Karmester Kálmánnal együtt legalább annyit ér, mint a PSG focicsapata, leszámítva, hogy ott a teljesítmény alapvető követelmény adott sztár játékossal szemben. Ezek a felkapaszkodottak meg ott ülnek a háttérben, velük szemben meg azok csápolnak, akikből ezek kurva jól élnek. Ez a menő és a normalitás mostanság. A kivagyiság, a milliós ruhák, ékszerek és autók, a műmájer, ostoba, felkapaszkodott senkik gyülevésztábora elit klubjának szimbólumai.

Felsorakozott a hadosztály, a mindenféle fegyverrel felruházott hülyék serege, Tolkien egész egyszerűen csak orkoknak hívja őket, arra viszont nem számítottam, hogy harci gépek is elhúznak majd a fejük felett, demonstrálva a békét és az erőt. Kajakra mintha egy észak-koreai díszszemlén lettek volna, ahol a kedves vezető megmutatja a szerencsétlen éhezőknek és nyomorgóknak, hogy ő megvédi őket mindenkitől, de legfőképpen saját magát tőlük. Mert ugyanis ha felfognák, hogy mihez asszisztálnak, akkor abból a közpénzmilliókból odarittyentett színpadról nem sok maradna. Dühükben lebontanák, az kurvaélet. Ámde ez a veszély nem fenyegetett, a celebripacsokkal megpakolt színpadra begurult a falusi miniszterelnök, a kiváló taktikus, a megváltó, és belecsapott a húrokba, csak néhány foszlányt engedtessék meg kommentálnom a produkciójából:

„Ma újra elfoglaltátok, megtöltöttétek nemzetünk fővárosát, Budapest utcáit. Zászlót, hitet és reményt hoztatok magatokkal. Ma nem fegyver dördül, hanem ének szól”.

Pedig közéjük is lövethettél volna? Nem töltöttek volna meg azok semmit, ha te nem buszoztatod őket a mindenki pénzén, hogy szimbolikusan elfoglald a bűnös várost és megmutasd, hogy ha akarod, akkor a saját országod fővárosával is szembefordulsz. Öröm volt látni, ahogy a hídon bicikliző főpolgármestert gyalázzák, köpködik a vidéki fideszes hívek, akik úgy tudják az M1-ről, hogy Karácsony tönkretette a fővárost. És akkor ott volt totál plánban Eperjes művész úr, aki elvitte a show-t a fősámán elől, olyan átéléssel imádkozott, hajlongott egy rózsafüzért szorongatva, mint a zsidók a siratófal előtt, felváltva pedig az öklét rázva brávózott és úgy szurkolt, mintha egy BL-döntő lelátóján üldögélt volna. Ez meg folytatta:

„69 évvel ezelőtt a magyarok végveszélybe jutottak, olyan elnyomás fenyegetett, mint soha korábban. Sok csapást túléltünk. De újra és újra fel kell lázadnunk, amikor idegenek próbálják ránk kényszeríteni, hogyan éljünk. A magyarok nem kérnek sokat az élettől, beérjük a szabadsággal. Ha szabadság van, minden van, a többit intézzük. Nem akarunk sem hódítani, sem birodalmakat építeni. Mi nem akarjuk megmondani másoknak, hogyan éljenek. Az igaz ügy érdekében küldetést is vállalunk, de mi csak egy dolgot kérünk: hagyjanak minket békén.”

Mármint kik? A háborús oroszok, akiknek a háborúja miatt rohad az ország? Ja, dehogyis. Brüsszel. Brüsszel szálljon le rólad, és hagyjon békén, hogy fosztogathass, nyomorgathass kedvedre, és csináljon mindent úgy, ahogy a moszkvai tartótiszted parancsba adta rajtad keresztül, igaz? Ez lenne a cél. Vissza a jövőbe. 

„Aki magyar, az élni akar. Nem adjuk át a fegyvereinket, és nem fogunk meghalni Ukrajnáért, de élni fogunk Magyarországért”.

Marhára empatikus és együttérző a mi forradalmárunk, aki nemhogy nem segíti őket, de folyamatosan ekézi, mocskolja az 56-os magyarokhoz hasonlóan az orosz túlerővel szemben védekező ukránokat, akiket megtámadott a moszkovita haverja, egyenesen el van szörnyülködve, hogy a Nyugat segíti és támogatja őket abban, hogy helyettük is harcoljanak a zsarnok elmebeteg ellen, aki be akar költözni a szomszédunkba. Ennél mélyebbre egy 56-os ünnepi beszédben nem lehet süllyedni, az a közönséges mezei poloska se rontott érdemben a helyzeten, amelyik a sors iróniájaként a beszéde közben mászkált a saját honfitársait március 15-én poloskának nevező szónok zakóján. Különben ha a rothadó Nyugat 1956-ban segít, akkor mi lettünk volna Európa Ukrajnája, így még undorítóbb, hogy azért sír a szánk, és azért hergel az állampárt a háborús áldozat Ukrajna ellen, mert a Nyugat elárult minket, tehát árulja el az ukránokat is. Mert a moszkvai vörös főnöknek ez az érdeke.

Az egyetlen dolog, ami még nem volt, és most is jobb lett volna, ha elmarad: Orbán megpróbált a fiatalokhoz szólni. Azt mondta, ez a való világ, azonban Brüsszel azt akarja, hogy ne legyenek hazafiak, azt akarja, hogy maradjanak a digitális világban. „Le kell jönnötök a gépről! Ki kell húzni a brüsszeli infúziót, ébredjetek, lázadjatok!” Hát nem mondom, hogy értem a digitális szabadságharcos elméjének működését, de ha ezzel nem sikerült megszólítani a fiatalokat, akkor már semmivel. Ez van, amikor a jövő, az innováció elhúz feletettek, és hiába próbáljátok utolérni a 60 pluszos híveitekkel, azok már visszafele jönnek onnan, ahova ti még csak most indultok. Elbasztad. Alábecsülted ezt a korosztályt. Ez a generáció nem fog lejönni sehonnan, nem fog behódolni nektek, viszont kiröhög titeket. Te gombos Nokiával közlekedő, papírra jegyzetelő, készpénzzel rohangáló boomer, te! Az történik, hogy az a korosztály kezd kihalni, amelyiknek a te dohos, kádári reflexekre épülő dumád még bejön. Itt közel 16 év alatt felnőtt egy nemzedék, amelyik megáll a saját lábán, amelyik gondolkodik és tervez. Nem kér a könyöradományaidból, az alamizsnáidból, a hazugságaidból, az ökölbe szorult, alufóliasisakos kreténségeidből. Aki ezekben a nehéz időkben edződött, az ezerszer ellenállóbb és életképesebb lesz, mint ami neked érdekedben állna. Mindent összevetve: enervált, de erőtlen volt ez a performansz, a hangerő ellenére a lemez nyikorgott. Júdás ideje lejárt, és vele együtt a NER-nek nevezett bűnszervezeté is. Akármi is lesz jövő áprilisban.

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább