Tiszteletem mindenkinek, és természetesen a hősöknek! Nagy napon vagyunk túl, és ahogy az lenni szokott, sajnos nem pusztán azért volt ez nagy nap, mert az 1956. október 23-i forradalom és szabadságharc 69. évfordulóját ünnepeltük és megemlékeztünk azokról a hősökről, akik fegyvert ragadtak az elnyomó szovjet hatalom ellen (ez nem mindenkinek volt fontos, hiszen vitéz Orbán Balázstól tudjuk, hogy ő simán megadta volna magát, eszébe nem jutott volna lázadozni az erősebbel szemben, jól van ez így alapon), hanem azért, mert a birodalmi állampárt újfent látványos erődemonstrációval készült, minden létező közpénzt megmozgatott, hogy lázba hozza azokat, akik elbizonytalanodtak, meg azokat is, akik még bíznak abban, hogy az ötödik kétharmadot is behúzhatják jövőre a szabad, tisztességes választásnak csúfolt eseményen.
Akárhogy is, talán tényleg soha nem látott mozgósítás és hájpolás zajlott, maga Júdás Viktor óránként buzdította a híveket arra, hogy menjenek el minél többen, és vigyenek magukkal még egy valag embert, mert most nagyon meg kell mutatni, hogy ők vannak többen és ők azok, akik továbbra is garantálni tudják ennek a szerencsétlen országnak a jövőjét és biztonságát. Kivel szemben is? Ja igen a brüsszelitákkal, Soros-ügynökökkel, poloskákkal, globális nagytőkével, Ukrajnával, háborúpártiakkal, a tiszás mocsadékokkal és főleg az asszonyverő, Psziho Petivel, páratlan napokon kiskakassal szemben. Garanciák ők vénülő, sosem volt demokraták, a jövő zálogai. Az biztos. Annyiban mindenképpen, hogy az országot már kínai és szovjet zálogházakba adták és nem Mária kegyeibe ajánlották, hanem inkább egy véreskezű diktátoréba. Mert kell az okos és erős vezető, amilyenre ennek a népnek mindig is szüksége volt Ferencz Jóska óta.
Felfokozott hangulatban tepertek a tisztek is, legfőképpen Menczer és Kocsis szakaszvezetők, akik ugyanazt csinálták ünnepileg, mint máskor, amikor napi rendszerességgel szállnak bele Magyar Péterbe, és azokba, akik inkább már vele szimpatizálnak, mint ezzel a többszörösen hiteltelenné vált rablóbandával. Számomra a szerintük az űrből is látszó békemenetelésükre való készülődés legalább annyira ijesztő volt, mint maga a Kossuth téri hörgés. A közbeszéd állapotáért aggódó Kocsis, akinek az egész közösségi oldala egy végeláthatatlan Magyar-gyalázás, a következőképpen készült az ünnepre: „Ez a gátlástalan, minden hájjal megkent, kétszínű, nagyképű, arrogáns és önimádó barom az elmúlt másfél évben olyan gyűlölethullámot szabadított az országra, olyan mocskos szájú, mocskos és tiszteletlen közbeszédet honosított meg, ami szerintem a polgári tábort megmozdította.” A tizenöt éve gyűlöletkampánytól gyűlöletkampányig tántorgó állampárt munkaköri leírása szerint önkritikátlan parlamenti frakcióvezetője túlment a politikai ellenség gyalázásán – és ez az, ami igazán vérlázító -, és az ellenzéki párt szimpatizánsait, magyar adófizető polgárokat támadott: szerinte a Tisza Párt Nemzeti Menetére „azok látogatnak el, akik élvezik ezt a gyűlölködést – szerintem az egy kisebb létszám –, azok látogatnak el, akik szeretik ezt a háborús pszichózist”. Nem ő kezdte, mint tudjuk, a kormányellenes, kritikus szavazókba a hétvégi Harcosok Klubja edzőtáborban Orbán is bátoran beleállt. A Telex birtokába jutott hangfelvétel szerint Júdás a következő hónapok kampányára mások mellett ezzel a mondattal készítette fel a híveit: „Az ellenfeleink gyülekezetének a magja, az rossz emberek gyülekezete.”
Így bizony. Ők itt sem voltak az elmúlt tizenöt évben, ők semmiről nem tehetnek, ők csak reagálnak. Mert ameddig Magyar Péternek se híre, se hamva nem volt, a kutya nem tudta, hogy a világon van, addig itt madárcsicsergés, valamint rózsaszín szappanbuborékokkal színezett, kecses pillangók szárnycsapásainak hangja töltötte be az országot. Ebbe rondított bele ez a megátalkodott, és másfél év alatt felborította a békés status quo-t. Eddig kizárólag Júdás kiváltsága volt uralni a nemzeti ünnepeket, pártgyűlést tartani a közös történelmi eseményeink fölött, fenyegetni az ellenzéket és annak vezetőit, minősíteni a parlamenti képviselőket, és ha úri kedve úgy hozta, akkor beígért egy-két sallert, viszkető tenyeret vagy öblös elégtételt is a nem túl távoli jövőre vonatkozólag. Az meg teljesen mellékes szál, hogy miközben itt gerjesztik a hangulatot, habzik a szájuk, addig az ország szépen csődbe megy, a Matolcsy-klán már ellopta a jegybank százmilliárdjait, Orbán összehozott egy most is ketyegő menekültügyi gigabírságot nekünk, lerohadt az egészségügy, letérdelt a MÁV, zsírra szállt a por, miközben a NER és a Lölő-jelenség szarrá kereste magát minden nyomorúságunkon. Minden nyomorúságunkról pedig Moszkva Brüsszel háborúja tehet.
Ezek annyira nem fontos dolgok, a fontos dolgokat Menczer Tamás képviseli, akit az október 23-i ünnep hajnalán úgy hajtottak el a digitális térben a pilisborosjenőiek, mint a darazsat az üres Fantás dobozról: „Megosztottság-növelő hatása miatt néhány perce lemondtam Menczer Tamás országgyűlési képviselő október 22-ei nemzeti ünnepen elmondani tervezett pilisborosjenői beszédét” – írta Tömöri Balázs pilisborosjenői független polgármester egy szerda hajnali bejegyzésben. Azt írta, a címzett pedig az égvilágon semmit nem értett meg belőle, hogy nem jól ítélte meg, hogy a település lakói pártpolitikailag is megosztottak, de szeretné ha a nemzeti ünnepek mentesek lennének ettől a megosztottságtól. Szóval bármilyen hihetetlennek tűnt ez még pár éve is, változik a közhangulat. Pilisborosjenő nem kért a habzó szájú hangemberből, akinek a száján úgy folyik a mocsok, mint a lyukas ereszcsatornából az esővíz zivatar idején. A helyzeten sokat ront, hogy az alázatot, hírből nem ismerő Menczer nem hagyhatta szó nélkül a világos üzenetet, a nép hangját, ő sem az a fajta: „Pilisborosjenő liberális polgármestere, Tömöri Balázs nem engedi, hogy részt vegyek a nemzeti ünnepi rendezvényen. Előbb meghívott, és most hajlani 3-kor tájékoztatott, hogy nem engedi, hogy részt vegyek. Van, aki olyankor bátor.” Én úgy emlékszem, hogy nem egy kormánykritikus előadó, művész, színész, humorista fellépését mondták már le kicsiny hazánkban pártpolitikai okokból, itt ráadásul nem is erről volt szó. Itt a választópolgárok adtak hangot annak, hogy mennyire elegük van a narancssárga, ragacsos uszításból. Nem a polgármester, hanem a lakosok, a választópolgárok, akik már nem félnek azt mondani, hogy elegük van. Menczer, a hatalom embere pedig semmit nem ért belőle, nem vágja, hogy az ő terepe a harcos fanatikusok edzőtábora, ahol tökéletes tornatanárnak, gyakorlatoztató őrmesternek, de nagyjából ennyi.
És mielőtt érdemben is reagálok a számháborúra, a félig ünnepi beszédek tartalmára, az esetleges tanulságokra, még ide kívánkozik a megrökönyödés azoknak a celebritásoknak listáján, akik a béke és a gazda védelmében felvették az ünnepi mundért: Vasvári Vivien, Szabó Zsófi, Gönczi Gábor, Cooky, Kucsera Gábor, ééééééés Muri Enikő! Ők mind arra buzdítottak, hogy én is legyek ott a Békemeneten. Annak, aki nem tudná, kik ezek: a polgári-keresztény-konzervatív állampárt Vasvári Vivien modellel, valóságshow-szereplővel, Orbán Ráhel barinőjével, Szabó Zsófi műsorvezetővel, Gönczi Gábor tévéssel, az Orbán-interjúk nagymesterével, Cooky rádióssal, Kucsera Gábor kajakozóval, Muri Enikő énekessel próbálta lenyomni a Tiszát, azaz olyan embereket békemenetelésre rábírni, akiket közpénzből nem sikerült elérni. És mennyien vannak még, akik elkötelezett hívei ennek a haramiának és az ő szerteáradó szeretetének, amit úgy sugároz mindenkire, mint egy lepusztult röntgengép. Szóval megindultak a szélrózsa minden irányából, ingyen jeggyel (lófaszt, azt is mi fizetjük adófizetők), CBA-utalvánnyal, ingyen transzparensekkel, hogy megmutassák, többen vannak, és egy vérből valók. Egymással egy vérből, nem velünk. Ráaludtam a tegnapi napra, úgyhogy innen folytatom majd.
Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.