NEHAZUGGY

Nagy baj van a piros ász fejében

Tudom, hogy felvirradt a történelmi ünnepnap, de azért fussunk még egy kört a világpolitikai tényező hangos, békepárti diplomáciai arcra zuhanásával kapcsolatban. Kezdjük például ezzel a gyorsan, de legalább csúnyán öregedett hétfői csatakiáltással: Békecsúcs. Mindenhol jó, de a legjobb Magyarországon! Mindössze pár nap kellett ahhoz, hogy a nyertes szelvénnyel házaló, az ötös lottó főnyereményét fejben előre elköltő taktikus – aki a budapesti Trump-Putyin találkozó ölébe pottyant lehetőségével akart belovagolni a jövő évi választás diadalíve alatt, hogy ott hősként ünnepeltetve saját magát, fején egy babérkoszorúval, teátrálisan lándzsát szúrjon az ellenzék szívébe, világraszóló győzelmet arasson és továbbra is uralkodhasson felettünk – látnoki eposza látványosan megsemmisüljön a hívek és a hazaárulók szeme láttára. Dundi tábornok elhitte és belelovalta magát abba a pünkösdi királyságba, ami pár napig megadatott neki, hogy aztán megszégyenülve ismételten magyarázkodásba kezdjen, és kénytelen-kelletlen elővegye a nem igazam van, hanem majd egyszer valamikor igazam lesz ütőkártyáját.

Gyorsan kellett reagálni a híveket megnyugtatandó, akik szintén beleélték magukat a nagy eseménybe és abba, hogy a bálványuk most már tényleg visszavonhatatlanul világpolitikai tényező lett. Aki olyan szintre jutott pár napja, hogy már-már revizionista elszólásokat is megengedett magának, amikor a Magyar Állandó Értekezleten arra is utalt, hogy Magyarországnak a jövőben más szomszédai lehetnek, mint most. Mindezt rögtön azok után, hogy a mélyen tisztelt jelenlévőknek kezdésként azt ígérte, igyekszik akkurátusan fogalmazni, mert ugyanis a nemzetpolitika nagyon bonyolult terület, lásd a kolozsvári, részegen óbégatva nótázását, ami után a román elnök nem vett részt az RMDSZ kongresszusán. Szerintem nem derült ki azóta se, hogy a román államfő miért nem akart vele együtt mutatkozni egy légtérben, ő mindenesetre a nótázásra fogta, de csak azért, hogy rátérhessen a kedvenc témájára, az ún. „békepolitikájára”. Nem hiábavaló felidézni, különösen a mai napon, hogyan dicsekedett azzal, hogy már Moszkvával is felvette a kapcsolatot az európai alapokban befagyasztott orosz vagyonnal kapcsolatban, aminek a kisajátítását régóta ellenzi. Hátha majd egyszer kiderül, miért aggódik ez az óvodákat bombázó háborús tömeggyilkos oroszok vagyonáért, és mi ebben a nemzeti érdek.

„Az oroszokkal fel is vettem a kapcsolatot (…), az oroszokkal éppen tisztázzuk azt a kérdést, hogy ha ilyen döntés lesz az Európai Unióban, milyen ellenlépések lennének várhatóak, és az Oroszországban lévő magyar vállalatoknak a vagyonait el fogják-e kobozni vagy nem (…) Ha válaszlépésként ezek vagyonát lefoglalják, akkor elég nehéz indokot találnom arra, hogy miért kellene Magyarországnak támogatnia az orosz vagyonok elvételét” – ezzel kábította a határon túli barátait, nyíltan beletolva az arcukba, hogy ő maga fordult a Kremlhez, és fene nagy szuverenitásában a saját álláspontját Putyin válaszától teszi függővé. Ezután jött az a bizonyos felejthetetlen kiszólás:

„Remélem, nem hagytam ki senkit. Jövendőbeli szomszédokról most ne beszéljünk, azt egy másik alkalommal majd”. 

Október 23-án különösen érdemes feltenni a kérdést: szóval akkor a ruszkik lennének az új szomszédaink? Van ilyen forgatókönyv? Arra gondolt a költő elvtárs, hogy ha az oroszok akarata, diktátuma teljesülne, akkor visszakapnánk a korábban elcsatolt kárpátaljai területet? Már csak azért, mert ennek a területnek másfél millió lakosa van jelenleg, jelentős részben ukránok, az itt élő magyarok száma körülbelül 100 ezer fő. Nem beszélve arról, hogy ez a vidék igen elmaradott és szegény, nem tudom hogyan illeszkedne az orbánizmus nagy narratívájába az egymillió ukrán, hiszen az idegenekkel való általános riogatáson túl jelenleg az ukránok a legnagyobb ellenségeink. Vagy csak a terület kéne ukránok nélkül? Nyugtalanító kérdések ezek, szerintem kurva nagy baj van a piros ász fejében, sokkal nagyobb, mint az bárki is gondolná.

Többek között azért is, mert a szerencsétlen elhitte a saját hazugságát, hogy ő tényleg annyira jelentős világpolitikai, geopolitikai figura, hogy  nélküle nem lesz világbéke, vele viszont heteken belül. Eltekintve attól az apróságtól, hogy egyébként se békecsúcs lett volna, de így, hogy bizonytalan időre/végleg lekerült a napirendről, már mindegy is, hogy mennyire szeretett volna a mi békepulykánk itt a diplomáciai sikerekben fürdőzni. Nem jött össze, pedig múlt pénteken elhencegett vele a rádiójában, tegnap, szerda reggel már azt hazudta: „Az időpont még bizonytalan. Ha eljön az ideje, megrendezzük”. Ja. Ez olyan, mintha azt mondaná, hogy a 2032-es olimpiát mi rendezzük, aztán mégsem, de senki ne szarjon be, ettől még majd talán egyszer majd mi fogunk otthont adni az események. Szeret ő nagy pofával bölcselkedni és mindenkit hülyének nézni, csak egyvalamit nem tud elviselni: ha nem ő nyer. Mint ahogy a kudarc beismerése, meg az önkritika sem az erőssége, a bocsánatkérésről pedig azt sem tudja, hogy eszik-e, vagy megisszák.

Nála egyedül a külügyminisztere csinált nagyobb hülyét magát ennek a kudarcos békecsúcsnak az ügyében, Washingtonból rikácsolta el a Telexnek a következő aberrációt: „A háborúpárti politikai elit és médiájuk mindig ezt csinálja az olyan fontos események előtt, amelyek a háború és béke ügyében döntőek lehetnek. Így van ez az Európai Tanács minden ülése előtt. Így van ez a szankciós csomagokról vagy az európai békekeretről szóló döntés előtt. Nincs új a nap alatt. (…) Most is egészen addig, amíg a csúcstalálkozó létre nem jön, lesz megint tucatnyi szivárogtatás, álhír és nyilatkozat arról, hogy nem is lesz csúcstalálkozó”. Ez ha nem is szóról szóra, de jelentéstartalmában pontosan ugyanaz a szemét, amit Moszkva, jelesül Szergej Lavrov böfögött fel a Marco Rubióval folytatott egyeztetése után kedden: „Ma meglepetéssel olvastam, hogy a CNN jelentései szerint Putyin és Trump találkozója elhalasztható. (…) A nyugati média visszaélései közismertek, és a CNN is követi ezt.” Ezt követte Dmitrij Peszkov, Putyin szóvivőjének állítása, miszerint „nem lehet elhalasztani azt, ami nem volt betervezve”, és erre csatlakozott rá igazi szolgapapagájként Szijjártó, Moszkva magyar hangja: „Még nem tűzték ki a dátumot. Tehát nem értem, hogy mit jelent a halasztás, ha még nem tűzték ki a dátumot”.

Komoly diplomaták ezek, mi meg mind hülyék vagyunk, süketek és vakok. Nem, soha nem hangzott el az, ami múlt csütörtök óta számtalanszor, hogy két héten belül Budapesten tárgyal Donald és Vlagyimir az ukrajnai helyzetről. A felcsúti békepulyka egyszerűen nem hajlandó szembenézni azzal, hogy ő csak hasznos idióta két nagyhatalom vezetőjének játszmájában, neki nem osztottak lapot az asztalnál. Nyilván ehhez el kellene ismernie, hogy a véreskezű moszkvai kretén annyira akar békét, mint egy bevodkázott tömeggyilkos, akinek halálbüntetés helyett egy többszörös életfogytiglanit ajánlanak azért, hogy álljon le. Ezzel szemben a jenki ha nehezen is, de rájött, hogy ez egy sokadik blöff és időhúzás az oroszok részéről, nem beszélve arról, hogy annak a követelésnek a teljesítésébe, amivel több mint három év öldöklés után előálltak, még a leghitványabb áruló sem menne bele, nemhogy a hazájukat hősiesen védő ukránok. 

Egyszerűen szégyenletes ez az orbáni pozíció, mindenkinek ajánlom azt a pár perces összeállítást, ami az ATV Heti Világhíradó című pár nappal ezelőtti műsorában volt látható, amelyben Vahur Laiapea, észt író és dokumentumfilmes beszélt a Balti térség vonatkozásában arról, hogy „ha az oroszok gyorsan elfoglalták volna Ukrajnát, mi lettünk volna a következők.” Vahur Laiapea korábban a kelet-ukrajnai konfliktusról is forgatott, azt mondta: szerinte érthetetlen, hogy egyesek miért becsülik le az orosz fenyegetést:

Ha megnézzük a történelmet, akkor tudjuk, hogy Oroszország miket tett, és mit tesz most Ukrajnában, szóval nem tudhatjuk, mi jöhet legközelebb. (…) Sokat tudunk az oroszok nemzeti karakteréről, és csodálkozunk rajta, hogy mit nem lehet érteni Oroszország természetén és azon, hogy mi történne, ha nem vennénk komolyan a fenyegetést.

Sokan tesznek a történelemre, áltatják magukat, miközben kurvára észnél kellene lenni a magát Nagy Péter cár utódjának vizionáló Putyinnal, mert annyira beteg ez az ember, hogy ha nem állítják meg, akkor itt tényleg rohadt nagy bajok lehetnek. Mielőtt elszabadul a mai nap, ajánlom mindenkinek figyelmébe, aki nem látta a Berlin Station című sorozatot, amelyben tökéletesen bemutatják a titkosszolgálatok és a kémek munkáját, hogy Moszkva miképpen konspirál, szabotál az európai országok ellenében. Durva látlelet arról, hogyan avatkoznak bele más országok belügyeibe. 

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább