NEHAZUGGY

A magyar szabadságot ti fenyegetitek

Lázár Gergő | Október 22, Szerda | 19:46

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,313,516 forint, még hiányzik 1,686,484 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Közeledik október 23, vagyis a viharvert magyar történelem és a magyar nép szabadságtörekvéseinek egyik legfontosabb pillanata. 1956-ban ezen az őszi napon szállt szembe a tömeg a megszálló szovjet erőkkel, megmutatva lényegében az egész világnak, hogy annak ellenére, hogy pontosan tudták, mi lesz a végzetük, mégsem volt kérdés számukra, hogy kiállnak a saját szabadságukért. Küzdelmüket gyorsan leverték a szovjet tankok, de az akkori hősöket a világ legtöbb pontján ismerik, legalább nagyvonalakban ma is tudják, hogy mi történt 69 évvel ezelőtt Magyarországon. A forradalom leverését követően százezrek hagyták el az országot, mivel nem akartak egy szovjetek által irányított bábállamban élni. Ennek a szabadságharcnak az emlékezete ezért borzasztóan fontos, pláne most, amikor az oroszok pontosan ugyanezt próbálják megtenni az ukránokkal, azzal a különbséggel, hogy most a világ segítséget nyújt a lerohant államnak, nem néz félre, ahogyan 56-ban tette. A magyar nép ugyanis azért nem volt képes visszaverni a Vörös Hadsereg támadását, mert nem kapott semmiféle külföldi segítséget.

Ukrajna viszont megkapta a lehetőséget, és már évek óta harcol a megszállókkal szemben. A fél világ az ukránok oldalán áll, mi viszont, dacára annak, hogy megéltük 1956-ot, nem vagyunk képesek az ukránok oldalára állni, hanem a megszálló, agresszor, háborús bűnös oroszokkal vagyunk. Nem mi mindannyian, de az államvezetés és rengeteg magyar is. Számomra felfoghatatlan az, hogy miként felejtettük el a múltunkat, és miként csatlakoztunk kvázi a megszállókhoz. Lehet erre azt mondani, hogy Orbán Viktor átmosta annyira a magyarok agyát, hogy már szinte bármit elhisznek, de ez akkor sem mentség arra, amit jelenleg a magyar társadalom meghatározó rész gondol. Úgy ismernek minket a nagyvilágban jelenleg, mint orosz szimpatizánsok. Ezt már csak azért is el tudom mondani, mert szinte napi szinten találkozok külföldiekkel, akiktől már számtalan alkalommal hallottam ezt a véleményt. Tagadhatjuk amennyire csak akarjuk, de attól még nem válik kevésbé igazzá.

Október 23-a, vagyis a magyar forradalom és szabadságharc évfordulója itt van a kertek alatt, ami indokot szolgáltat az állampártnak arra, hogy összeröffentsen egy olyan békemenetet, amely képes lehet a Fidesz erejének fitogtatására. Már elég régóta elmondható, hogy az állami ünnepek elveszítették ünnepi jellegüket és pártrendezvénnyé változtak, Orbán Viktor kizárólag a saját híveihez szól évek óta, nem pedig a magyar nemzet egészéhez. A háborús és forradalmi pszichózisa viszont egyre súlyosabb, és érezve a vesztét, már egyre inkább azt reklámozza, hogy a mostani választásoknak nagyobb tétje van, mint szinte bármely más választásnak ezt megelőzően. Propagandisták tucatjai írnak olyan cikkeket, amelyek arról szólnak, hogy most kell megvédeni a magyar szabadságot, a kivívott eredményeket, amelyek elképzelhetetlenek lennének Orbán Viktor nélkül. Arról hadoválnak, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt és mindazok, akik támogatják őket, az ország ellenségei, akikkel le kell számolni egyszer és mindenkorra.

Ezek egészen komolyan beleélték magukat abba, hogy október 23-a a tökéletes alkalom arra, hogy a saját állampolgáraikkal szemben hívjanak harcba milliókat. Mert végső soron már ott tartunk, hogy Magyar Péter a magyar demokrácia és az egész nemzet ellensége. Már nem csak Brüsszel vagy Soros, hanem egy, a semmiből (vagyis a Fideszből) előretörő, és egy ideje minden releváns kutatás szerint a Fidesznél népszerűbb Tisza Pártot vezető Magyar Péter, aki veszélybe sodorta a Fidesz hatalmát. Kétségem sincs afelől, hogy százezrek meg fognak jelenni a békemenetnek nevezett harcosok menetén, de már ez sem lesz elegendő arra, hogy megtartsák Orbán a hatalmát. Ez lehet az utolsó olyan október 23-ai megemlékezés, amelyet az állampárt képes a saját szája íze szerint formálni. Véget érhet az az időszak, amikor a nemzeti zászló és a kokárda egyet jelent a Fidesz-tagsággal és a boldog tájékozatlansággal. Talán végre visszakapják a magyarok az ünnepeiket, és nem lesz ciki újra kokárdát kitűzni március 15-én, hiszen a valódi hősökre fogunk emlékezni, nem pedig egy magát Európa vezetőjének gondoló korrupt autokratára.

Orbánék egy nemzettel szembeni harcot vizionálnak, miközben csupán arról van szó, hogy valódi ellenfelére akadt Magyar Péterben. És miután ettől meglehetősen el van szokva, ezért támadásnak véli, holott nem másról van itt szó, mint arról, hogy létrejött egy valódi alternatíva, amely veszélybe sodorta az összeharácsolt vagyont és a politikai teljhatalmat. Magyar Péter és a szavazói nem a nemzet ellenségei, akiket minden erővel le kell győzni, hanem olyan szavazók, akiknek a véleménye eltér a nemzeti, konzervatív, keresztény véleménytől és ők azért vannak, hogy elhozzák a változást. Ha valóban le akarja győzni Orbán Viktor Magyar Pétert, akkor győzze le a választásokon. Persze tudjuk, hogy a vidéki szavazatvásárlás, zsarolás és fenyegetőzés meg fogja határozni a választások kimenetelét, de a dolgok jelenlegi állása szerint már ez sem elegendő ahhoz, hogy Orbán Viktor ne az utolsó október 23-ai beszédét mondhassa el holnap, mint az ország miniszterelnöke.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!