Október 23,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Rizsacsökkentés és ami mögötte van 

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,313,516 forint, még hiányzik 1,686,484 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Már egy ideje foglalkoztat a kérdés: vajon csak nekem vicces dühítő, hogy dicső kormányunk egekig magasztalt rezsicsökkentését minden szolgáltatónak kiemelt keretben kell hirdetni?

Ami engem illet, először mindig a szívbaj jön rám, mert elsőként azt látom meg, hogy mennyit spóroltam 2013 júliusa (!) óta, és nem az aktuálisan befizetendő összeget. Szép magas szám, ez kétségtelen. Rögvest elkezdi melengetni a lelkemet, hogy imádott kormányunk milyen hatalmas összeggel járul hozzá a megélhetésemhez. Még a szégyen pírja is elönti az arcomat, amiért én mégis ilyen hálátlan dög vagyok, és szidom őket lépten-nyomon, mint a bokrot. Még jobban ég a pofám, hogy ekkora támogatás mellett ugyan miért nem tudok kijönni a fizetésemből. Aztán megvilágosodok, mint Buddha: hirtelen felindulásból elosztom a feltüntetett összeget a hónapok számával, és kiderül, hogy havi, kemény 829 jó magyar forinttal járul hozzá az áldott jó kormány a büdzsémhez. Ja, körülbelül 1 kg kenyér árával. Az igen, az komoly, az nem semmi!

Szóval élhetnék, mint Marci Hevesen, de én egy utolsó, mocsok luxizós luvnya vagyok! Szórom a pénzt két kézzel mindenféle hülyeségre. Mint például a Bátor Tábor (súlyosan és tartósan beteg, daganatos gyerekek) megsegítésére, állatmenhelyek támogatására, szerencsétlen, bajba jutott emberek alkalmi kisegítésére, vakvezető kutyák kiképzésére, a mentősöknek hálából, hisz nem egyszer húztak már ki a csávából. És még ezek után is összeszorul a szívem, amikor valakinek azt kell mondanom: „Bocs, de már nem tudok segíteni, mert nekem sincs.” És miközben összeszorul a gyomrom is, és néha még a könnyeimmel is közelharcot vívok, azon gondolkodom, hogy de nem lehetne mégis?

Azt hiszem, rájöttem a megoldásra, egyáltalán nem bonyolult. Nekem nem kell a szájbatekert rezsicsökkentés. Dugja fel magának a kormány a 800-1000 forintját! Megleszek nélküle. Cserébe a befizetett adómért, ami összeadva jóval több, mint a fenti összeg tízszerese (ingatlanadó, gépjármű adó, súlyadó, iparűzési adó, „tököm tudja”, még milyen adó, ÁFA, béfa, céfa, kötelező biztosítás, kamarai díj, és így tovább a végtelenségig, amiért cserébe ugyan semmit nem kapok, de legalább kötelező befizetni), a kormány legyen szíves, és arra költse a pénzemet, amire én szánom. Hogy ne nekem kelljen segíteni az éhezőkön, a bajba jutottakon, a betegeken, a nyomorultakon, a tanulni vágyókon, a lakásra áhítozókon. Mert nem az én feladatom. Egyik sem. Mindegyik a kormány kutyakötelessége! Ők esküdtek fel a mi szolgálatunkra, és arra is, hogy jól sáfárkodnak majd a rájuk bízott pénzzel. A mi pénzünkkel.

Na, már megint hülyeségeket beszélek.

Mintha bizony nem lett volna gazdagabb kis hazánk a gyönyörű Hatvanpusztával, ami félkész állapotában is szemet gyönyörködtető, a csodálatos Lázár-, Tiborcz-, Mészáros- és egyéb klánok kastélyaival vagy éppen a monumentális stadionokkal. A lélegzetelállító fa nélküli lombkorona-sétányokkal, a meglepő, de egyáltalán nem mulatságos sámli méretű kilátókkal, vagy éppen a lówellnessel.

Mintha bizony nem tanulhatnának az ország saját lábon álló Rühelkéje és a szaros pelenkából kinőtt csemetéi a világ a legflancosabb iskoláiban.

Mintha nem járna a felső tízezernek a legmodernebb orvosi ellátás a magánklinikákon. Magánrepülők, luxusjachtok, helikopterek állnak szolgálatára a vezetőknek és kedves barátaiknak, rokonságuknak.

Én meg itt fortyogok, mint valami túlnyomásos kukta az éppen kigyulladt, MÁV által működtetett vasúti kocsiban, háborgok, mint a viharos tenger az elavult, füstölgő buszon, mert nekem semmi se jó. Csak elégedetlenkedek. Mert nekem több kell! Harácsoló, Brüsszel-bérenc, háborúpárti, mocskos szájú libernyák vagyok. Mert egyszerűen azt szeretném, ha mindenkinek jutna élelem az asztalára. Nem kaviár, nem homár, hanem kenyér, vaj, tej, és időnként némi hús, zöldség, gyümölcs. Hogy legyen mindenkinek esélye a gyógyulásra. Nem magánklinikán, a sima közkórházban. Hogy mindenkinek legyen lehetősége a tanulásra. Nem Svájcban, nem Amerikában, hanem itthon, az állami iskolákban. Ha már én fizetem.

A 800 forintomon meg osztozzanak azok, akik lassan már a földre se lépnének, ha a gravitáció nem lenne olyan makacs. Tartsák meg a rezsicsökkentésből befolyt összeget maguknak, és éljenek meg belőle. De kizárólag ennyiből! Ha tudnak. Ha nem, akkor is.

Kertészné Kormos Noémi

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.