Mit jelent „szuverénnek” lenni?
1) A valóban korlátozott szuverenitás a szovjet érdekszférában (1949–1989)
2) 1990–2010: pártok feletti konszenzus az euroatlanti integrációról
3) Realitások számokban: mekkora Magyarország súlya az EU-ban?
4) A kisállami modell: Ausztria és Svájc példája
A magyar ipari export erősen koncentrált néhány nagy, döntően EU-s (főleg német) szereplőre. Egyetlen vállalat, az Audi Hungaria árbevétele 2023-ban ~9 mrd€ (~180 ezer autó), ami kb. 1,4% GDP-nek felelt meg; az Audi-egyedüli exporthányada a teljes magyar kivitel ~8%-át érte el – jól mutatva a multinacionális nagyvállalatok volumenét, jelentőségét. Ehhez még jön az Opel (Stellantis), a Mercedes, az induló BMW debreceni projekt, valamint mindezek – számottevő részben magyar – beszállítói hálózata.) Ha a jórészt külső piacra termelő nagyvállalati bázist (autóipar, akkumulátor-, abroncs- és elektronikai klaszterek) sokk éri – legyen az szabályozási, geopolitikai vagy piaci –, az azonnal GDP és foglalkoztatás szintű hatást vált ki. Ezt egy 100-200 évvel korábbi, illetve jelenleg mantrázott fideszes szuverenitás-értelmezés nem engedhetné, s nem is kerülheti meg; csak a hazai ipar fejlesztésével, segítésével. Ehhez viszont nem a külföldről bejövő cégek letelepedését, munkaerő-alkalmazását kellene kormányzati stratégiaként hatalmas összegekkel támogatni, alacsony hozzáadott értékű összeszerelő üzemmé változtatva fél Magyarországot, hanem a betelepült cégektől független vállalkozások diverzifikációjával, illetve képzéssel, K+F- és KKV-kapacitások erősítésével csökkenteni a kitettséget.
Ezzel szemben pl. a BMW rövidesen 150 ezer autó kibocsátásával számol évente Debrecenben, a BYD épülő hatalmas autógyára Szegeden évi 300 ezer autót szeretne gyártani, a Mercedesről szóló minapi sajtóhír szerint a jelenlegi 200 ezer gépkocsi évi legyártására elegendő kapacitást a következő 3 évben 100 ezerrel kívánják növelni Kecskeméten. Utóbbi ismertetett oka, hogy a termelés költségei – amelyek között a bérek a leghangsúlyosabbak – nálunk 70%-kal (!) alacsonyabbak, mint Németországban. S ezek a külföldi tulajdonú, nagyrészt nem magyar menedzsment által irányított nagyipari üzemek – ideértve a Suzukit is (évi 120-150 ezer autó), a betelepült abroncs- és akkumulátorgyárakat, elektrotechnikai cégeket –, a nyereséget, vagy annak nagy hányadát éppúgy kiviszik az országból, mint a legyártott termékeket. Ahogy Győrben és Kecskeméten sincs, úgy Debrecenben sem várható a magyar vásárlóktól nagy sorállás a gyárkapun kigördülő új autókért. Pontos adatok – nyilván nem véletlenül – nem érhetőek el arra vonatkozóan, hány külföldi munkavállalót foglalkoztatnak ezek az üzemek a menedzsmentben és a szalagok mellett, de tudható, hogy elég jelentős a számuk. A becslések szerint a felsővezetésben többségben vannak a németek, japánok, koreaiak stb., a középvezetésben valamivel nagyobb a magyarok aránya 50%-nál, a szakmunkások esetében pedig 5-20% arányú a külföldi vendégmunkás vagy onnan „kölcsönzött” munkaerő száma.
2004 óta Magyarország jelentős nettó haszonélvezője az EU-költségvetésnek. A GKI becslése szerint 2004–2022 között a kumulált nettó EU-beáramlás ~67,8 mrd€ volt. A 2014–2020-as ciklusban 21,9 mrd€ kohéziós forrás-elosztás volt, a 2021–2027-es partnerségi megállapodás közel 22 mrd€-t irányoz elő. A helyreállítási alap (RRF) magyar vissza nem térítendő támogatási kerete 5,8 mrd€. Ha a nettó többletet (≈67,8 mrd€, 2004–2022) hasonlítjuk a befizetéshez (ugyanezen időszakra kb. 22 mrd€ nagyságrend). Tehát a nettó befizetésünk ≈ 3,1-szeresét, azaz nagyjából „háromszor annyit nyertünk”, mint amennyit befizettünk.
Ugyanakkor 2022 óta a jogállamisági és közbeszerzési aggályok, korrupciós gyanúk miatt több tétel ideiglenesen felfüggesztésre került (pl. ~6,3 mrd€ kohéziós forrás), 2025-ben is ~19 mrd€ körüli összeg maradt blokkoltan, miközben 1 mrd€+ véglegesen elveszett – ami jól mutatja, hogy a jogállami keretek elfogadása ma a szuverenitás feltétele a közös térben való mozgástér megőrzéséhez: aki belső piaci és költségvetési előnyöket akar, azoknak az önként vállalt, szerződésekben írásban is rögzített közös szabályokat be kell tartania.
Miközben a régió minden országa fizikailag képes volt alternatív útvonalakat építeni (LNG, illetve egyéb csatlakozási pontok), a magyar politika tudatosan tovább növelte az orosz függőséget – ez viszont tényszerűen stratégiai mozgásteret vesz el, árkitettséget növel, és uniós politikai súrlódást okoz.
Butola Zoltán
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.