Október 19,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


A szuverenitás mítosza és valósága – Magyarország mozgástere és az európai „megosztott szuverenitás” 3/1

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,181,413 forint, még hiányzik 1,818,587 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mit jelent „szuverénnek” lenni?

A „szuverenitás” szó már-már vallási hangzású fogalomként jelenik meg Orbán Viktor beszédeiben és a Fidesz kommunikációjában. Egyszerre politikai ígéret és varázsszó, amelynek feladata megnyugtatni a félelmeket és legitimálni a jelenlegi hatalmat. De mit is jelentett ez a fogalom valójában — különböző történelmi korszakokban, más-más erőtérben? S mi történik akkor, ha a szuverenitásról sanda politikai célok érdekében alkotott, hirdetett, mantrázott narratíva nem találkozik a valós geopolitikai és gazdasági korlátokkal?  Ezt a témát igyekszem körbejárni, ezeket a kérdéseket igyekszem megválaszolni három részes írásomban.

A 18-19. század felfogása a „szuverén államot” még külső kötelezettségektől, függőségektől mentes, „önmagának elég”, tulajdonképpen önellátó országként képzelte el. A 20. századra a világkereskedelem új, intenzív korszakával, a multinacionális vállalatok térhódításával és az államok, államcsoportok fokozódó együttműködésével, különösen a század második felében létrejövő integratív szerveződésekkel a szuverenitás fogalmának tartalma szükségszerűen megváltozott. A 21. század Európájában immár a tényleges cselekvőképességet – főként a kis és közepes államoknál – a kompetenciák tudatos megosztása adja: azaz egyes döntési jogkörök közös intézményeknek történő átengedése – cserébe nagyobb piacért, erősebb jogérvényesítésért, kollektív alkupozícióért és biztonságért. Az EU-ban a tagállamok a szerződésekben szabályozottan kifejezetten átadnak hatásköröket, és jogállami keretek között felügyelik e megosztást – ettől működik a belső piac, a közös szabályozás és a külső képviselet.

Az európai integráció nemcsak jogi, hanem stratégiai döntés volt az alapító, majd a később csatlakozó országok részéről: a gazdasági fejlődés, a biztonságpolitika, a szabályalapú nemzetközi együttműködés letéteményese.

 

1) A valóban korlátozott szuverenitás a szovjet érdekszférában (1949–1989)

A szovjet blokkban a korlátozott szuverenitás nem jog, hanem engedmény volt. A KGST kereskedelmi, ár- és tervkoordinációja, valamint a Varsói Szerződés katonai struktúrája a gazdasági és külpolitikai autonómia nagy részét elvitte. A Brezsnyev-doktrína nyíltan kimondta: ha bármely tagország „eltér a szocialista úttól”, a többiek akár katonai erővel is beavatkozhatnak – vagyis a szuverenitás korlátozott, feltételes volt. Ennek – még a hruscsovi időszakban megvalósított – előképét, gyakorlati értelmezését láttuk 1956-ban Budapesten, majd valóságát 1968-ban Prágában.

Gazdaságilag strukturális függést jelentett a „szocialista gazdasági integráció átfogó programja” (1971), a KGST-ben központilag vezérelt, részben természetbeni elszámolású kapcsolatrendszert épített. Az autarkiára törekvés, azaz a nemzeti és „térségi” önellátás tartósan konzerválta a versenyképességi lemaradást, hiszen ez az önkéntes elszigetelődés politikája volt egy egyre nyitottabb, egyre együttműködőbb világpiaccal szemben. A rendszerváltás előtti magyar szuverenitás de jure létezett, ám de facto ideológiai és katonai kényszer alatt állt, önálló kül- és védelempolitika, piaci stratégia nem volt lehetséges.

 

2) 1990–2010: pártok feletti konszenzus az euroatlanti integrációról

Az immár szabadon választott kormányfő, Antall József programadó beszédeiben már az európai integráció volt a külpolitika és külgazdaság fő iránya: „Magyarország teljes integrálása Európába”. A kormányváltások ellenére ez a program folytonos maradt: a Boross-kormány 1994. március 31-én benyújtotta az EU-csatlakozási kérelmet; a Horn-kormány felpörgette a tárgyalás-előkészítést, az első Orbán-kormány alatt megkezdődtek a tárgyalások, amelyek Medgyessy Péter kormányzati időszakban zárultak le, majd 2004. május 1-jén megszületett a tagság. A NATO-hoz még az első Orbán-kormány idején, 1999. március 12-én csatlakoztunk. A 2003. április 12-i népszavazáson a leadott érvényes szavazatok ~84%-ával a választók elsöprő többsége támogatta az EU-tagságot. (A NATO népszavazás eredménye korábban hasonló arányú volt: ~85%.)

1990 és 2010 között tehát minden kormányzat – Antalltól Hornon és az első Orbán-kormányon át Medgyessyig (majd Gyurcsányig) – azonos stratégiai célt követett: intézményes lehorgonyzás a nyugati liberális demokráciák és piacgazdaság mellé (NATO, EU).

 

3) Realitások számokban: mekkora Magyarország súlya az EU-ban?

Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a magyar szuverenitást, azaz hazánk valóságos mozgásterét, érdemes ránézni néhány adatra, azaz a tényekre. Ezek folyamatosan zavarják a regnáló kormányt, ezért eszük ágában sincs közbeszéd tárgyává tenni a tényeket, helyettük nagyívű ostobaságokat hangoztatnak, nacionalista lózungokkal tömjénezik erre fogékony szavazóikat, luftballonként fújják fel Magyarország helyét, szerepét a nemzetközi együttműködésben, különös tekintettel Orbán Viktor elismertségére, megkerülhetetlen politikai súlyára.

  • Lakosság és terület: Magyarország 9,58 millió lakossal az EU lélekszámának kb. 2,1%-át, 93 012 km²-rel az EU területének kb. 2,2%-át adja.
  • Gazdasági súly: Az Eurostat 2024–2025-ös összesítői szerint a magyar gazdaság ~1,2%-át teszi ki az EU GDP-jének. Tovább árnyalja a képet, hogy a magyar GDP 30-35%-át a hazánkba betelepült külföldi tulajdonú cégek termelték meg az elmúlt években, illetve kb. 2%-kal az EU-tól különböző címeken kapott vissza nem térítendő támogatások egészítik ki.
  • Kereskedelmi nyitottság: Az export/GDP ráta 2023–2024-ben ~75–80% sávban mozgott (2023: ~80,8%; 2024: ~74,7%), vagyis a hazai termelés döntő része külpiacoktól függ.
  • Kereskedelmi orientáció: A teljes magyar áruexport ~77%-a az EU-ba megy (2024), vagyis a forgalom gerincét vámmentes belső piaci kapcsolataink adják.

A „régi”, nagyhatalmi szuverenitáskép – amely szerint egy ország önmagában, külső kötelezettségek nélkül is teljesen cselekvőképes – nem alkalmazható egy 2% körüli EU-n belüli népességű és területű, ~1,2% GDP-súlyú, teljesen nyitott, a külpiacoknak abszolút kiszolgáltatott gazdaságra, ahol az egy főre jutó GDP 2024-ben az EU egyik legalacsonyabb értéke, 23.311 USD volt.

 

4) A kisállami modell: Ausztria és Svájc példája

Számos hasonló, összevethető területű és lakosságszámú közép-európai ország ugyancsak az integráció útját követi, mert felismerte, hogy – bár a kiválasztott kettő jóval gazdagabb és sok vonatkozásban fejlettebb állam hazánknál – e nélkül szükségszerűen lemarad és elszigetelődik. S mindkettő nettó befizető, tehát még úgy is megéri nekik az uniós tagság/partnerség, hogy évente komoly pénzeket fizetnek be pluszban az EU költségvetésébe, illetve finanszíroznak felzárkóztatási programokat (pl. Magyarországon).

  • Ausztria: Lakosság: 9,16 millió fő, egy főre eső GDP 2024-ben 56.833 USD. 1995 óta EU-tag (eurózóna 1999), nyíltan a megosztott szuverenitás sikeres modelljeként működik.
  • Svájc: Lakosság: 9,05 millió fő, egy főre eső GDP 2024-ben 103.670 USD. Nem EU-tag, de kb. 120 kétoldalú megállapodással és 2008 óta Schengen-tagsággal gyakorlatilag a belső piac számos szegmenséhez illeszkedik – közös szabályok elfogadásával.

Példájuk azt mutatja, hogy a mégoly gazdag kis és közepes európai államok szuverenitásukat intézményi partnerségekben tehetik cselekvővé; a valós „függetlenség” a beágyazottságon keresztül, hasonló értékrendet valló közösséghez kapcsolódva érhető el.

Butola Zoltán

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.