NEHAZUGGY

A „maguk” mocska

Miközben a Fidesz-KDNP képviselői tegnap az Országgyűlés Igazságügyi Bizottságában pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, leszavazták a Szőlő utcai javítóintézet évtizedes mocskának feltárása ügyében kezdeményezett parlamenti vizsgálóbizottságot, ahol a KDNP-s Vejkey Imre, Semjén Zsolt párttársa védte foggal és körömmel az átláthatóságot elszabotáló védhetetlen és önleleplező döntést (tudjuk, folyamatban lévő üggyel kapcsolatban nem lehet vizsgálóbizottságot felállítani, lehet viszont igazságügyi miniszteri jelentéseket összegányolni arról, hogy nincs itt semmi látnivaló), a Fidesz frakcióvezetője olyan éktelen rikácsolásnak indult, hogy az általa múlt héten belengetett, a magyar politikában még soha nem látott brutális megtorlás adja a másikat. Ha a Fidesz-képviselőség és Orbán Viktor alászolgálata nem lenne egy olyan remekül kifizetődő munkakör (nevezzük így), akkor szerintem a heteroszexualitására büszke Kocsis Máté simán elmehetne valamely főváros nagycirkuszába főállású porondmesternek, mert ahhoz láthatóan megvan a tehetsége.

Miután elkísérte a főnökét a Harcosok órája fantázianevű alákérdező uszítóműsorba (a poloskairtó partvis-felelős ex-Habonyné bizonyára nem ért rá), Kocsis egy indokolatlanul hosszú, az elmúlt szűk két év legsúlyosabb történésének fényében egészen mellbevágó, tudathasadásos kijelentéseket tartalmazó harcias szemforgatásában nekirongyolt a bicskei gyermekotthon pedofíliáért elítélt igazgatója bűnsegédjének, K. Endrének, akit a Fidesz államelnöke, Novák Katalin elnöki kegyelemben részesített, és aki „Vesszőfutás – Egy koncepciós per története” címmel írt könyvet saját ártatlanságáról, amiről vasárnap számolt be az RTL riportja. Ez az a K. Endre, aki nem tudott simán csak örülni annak, hogy kegyelmet kapott, megfogta az Isten lábát, kurvára nem bírta meghúzni magát, hanem az egyik, a főnöke által molesztált áldozatot próbálta rávenni arra, hogy változtassa meg korábbi vallomását. Különösen a Szőlő utcai évtizedes borzalmak tükrében fontos kiemelni: K. Endre ellen a Házon kívül másfél évvel ezelőtti riportja nyomán rendőrségi nyomozás indult, de máig nem tudni, hogy kihallgatták volna. Szóval a Fidesz államelnöke által Balog püspök közbenjárása és Varga Judit ellenjegyzése nyomán kegyelemben részesített pedofilsimogató könyvet írt, amelyben Nováknak és Balognak hálálkodik, és magát mártírpózba vágva vernyog, hogy ő ártatlan.

A sztori akkor lett volna tökéletes, ha a remekművet közpénzből adja ki ez a derék ember, de nem, magánkiadásban jelent meg, és valószínűleg a Fidesz szavazói, kiemelten Kocsis rajongói soha nem értesültek volna róla, ha a frakcióvezető – ha már úgyis terítéken van az általuk előléptetett, kitüntetett, a NER által a tenyerén hordozott másik szörnyeteg, Juhász Péter Pál, akinek a viselt disznóságai ügyében hosszú évek óta szintén sehonnan sehova nem jutott a rendőrség, pedig volt hivatalos jelzés, feljelentés, minden – nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy egy kis negatív ingyenreklámot toljon K. Endrének. Ami legalább annyira tűnik jó ötletnek, mint amikor Rogán Antal áll neki szemet forgatni a rágalmazás borzalmai fölött. Az egész poszt úgy tökéletes, ahogy van, bizonyára sokan olvasták, de most tendenciózusan kiragadom belőle az igazán ütős mondatokat, mert így még tökéletesebb látleletet kapunk egy újabb, gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményeket érintő botrányban szügyig álló, egy hete válaszok helyett folyamatosan fenyegetőző kormánypárt vergődéséről. Tehát Kocsis Máté az alábbi dolgokat vágja K. Endre fejéhez:

(…) esetleg indokoltabb lett volna a bicskei áldozatokról írnia. Azokról, akik a gondjaikra voltak bízva, de nem védték meg őket az aberrált főnöküktől. Ehelyett visszaéltek a helyzetükkel, és mentegették a gyomorforgató cselekményeket.

Kónya Endre a könyvírás helyett tehát jobban tenné, ha inkább bocsánatot kérne, és eltűnne örökre. Az ő élete nem vesszőfutás, hanem egy összeomlott, hányinger ízű bűn, kudarc és bukás. Egy morálon kívüli élet, ami minden iránytűjét elvesztette, és kilépett a normalitás egészéből. Senkit nem érdekel a magyarázkodása. 

(…) A mi politikai közösségünk is tudja mi az (a vesszőfutás – szerk.), a maguk mocska miatt. Sokan vagyunk a jobboldalon, akik azt sem tudják, kik maguk, de másfél éve cipeljük a politikai terhét egy olyan ügynek, amely a legmélyebb indulatpontján talál el minden normális embert.

(…) Maga szerint érdekel a sz@r könyve bárkit is? Tényleg azt hiszi, hogy majd nem fogunk undorodni magától, az aberrált főnökétől, ha elmagyarázza, milyen rosszul esett az elmúlt másfél év? (Bezzeg amikor június derekán Novák Katalin a pokoli elmúlt másfél évéről panaszkodott, Kocsis nem borogatta az asztalt, hogy undorodik – szerk.) 

Koncepciós perről beszél, arról meg nem, hogy miért hagyták a magukra bízott gyerekeket szenvedni és miért tették tönkre őket egy életre? K. Endre! Okoztak már elég bajt ebben az országban! Átvertek mindenkit, beteg szokások alá rendelték a munkájukat, összesározták azokat a kollégáikat is, akik becsületesen teszik a dolgukat a gyermekvédelemben, és a bűnük mellesleg felépített egy Magyar Péter nevű ócska hazudozót a politikában! Szóval takarodjanak már el mindenki szeme elől, és örüljenek, hogy csak a régi törvények vonatkoztak a bűneikre! Hányok maguktól.

Egyrészt tehát nem értem, hogy a Szőlő utcai botrány kellős közepén (amikor a nertársak a parlamentben önkívületi állapotban ordibáltak az ellenzék arcába és a Majdan kiprovokálásáig ragadtatták magukat, az áldozatokról egy büdös szót nem szólva) miért találta jó ötletnek az ökölbe szorult frakcióvezető úr emlékeztetni a rajongótábort Novák Katalin és Varga Judit csúfos bukására. Másrészt viszont pontosan értem, hogy mi volt a cél, csak az a baj, hogy ennél hiteltelenebb műfelháborodást még a mindenható miniszterelnöktől is ritkán látni. Nekem az az érzésem, hogy Kocsis nertárs nem találja a kijáratot abból a bizonyos erdőből. Ezekkel az áldozatokra vonatkozó moralizáló mondatokkal nagyjából másfél évet késett az állampárt, de nem is lehetnének álságosabbak ezek a mondatok annak fényében, hogy a Szőlő utcai borzalommal kapcsolatban egy hete rázzák az öklüket, de nem hagyta el az arcukat egyetlen félmondat sem, amelyben Juhász Péter Pál áldozataitól kérnék a bocsánatot és amiatt háborognának, hogy az illető visszaélt a helyzetével, életeket tett tönkre, életek tönkretételéből épített luxusegzisztenciát egy évtizeden keresztül, és a magyar állam hagyta őt garázdálkodni.

Nincs K. Endrének saját mocska, K. Endre nem a Fidesztől független, ellenséges entitás, a másik oldal szégyene, K. Endre mocska a Fidesz mocska, ahogy Juhász Péter Pál mocska hatványozottan a Fidesz mocska. Ha K. Endre takarodjon (egyetértek), akkor Kocsis Máté ugyanezt várja el Nováktól, Vargától (akinek közben a visszatéréséről álmodozik!!!) és Balogtól is, aki kijárta ezt a szégyenletes kegyelmet, és még mindig lehet valaki a református egyházban. Kocsis Máté pontosan tudja, kicsoda K. Endre és azt is, hogy kívülről ez minek látszik: nagyon magas fideszes köröknek kellett mozdulni ahhoz, hogy kegyelmet kapjon. Varga becsületére váljék, hogy ő állítólag ellenezte. Ezt az embert tavaly februárban a Fidesz propagandamédiája védelmébe vette, mentegette és derék, becsületes embernek állította be, akit „minden munkahelyén tisztelet övezte, a szaktudását elismerték, a tanítványai szerették.” És most mit állít Kocsis? Hogy ők azt sem tudják, kicsoda ez az ember.

Kocsis Máténak nem K. Endrét kell cseszegetnie a saját Facebook-oldalán, hanem mondjuk Pintér Sándort megkérdezni arról, hogyan lehetséges, hogy K. Endrét még csak ki sem hallgatták, pedig bizonyíték van arra, hogy lófaszt se értett meg abból, hogy mit művelt, tovább játszotta az agyát, és mintha mi se történt volna, ismét hamis vallomásra próbálta rábírni az egyik bicskei áldozatot. Akkor miért nem rikácsolt a frakcióvezető? Ja, mert hogy Kocsisnak a főnöknél kellene az asztalt borogatnia, hogy másfél év után akkor derüljön már ki, hogy kinek volt fontos, hogy Endre bácsi tiszta lappal folytathassa kétségtelenül undorító életét. Az a helyzet, hogy nemcsak K. Endre nem ért semmit ebből az egészből, de Kocsis és bandája se értett meg semmit a kegyelmi pedofil botrányból, különben ez a poszt meg sem születhetett volna. És ma valószínűleg nem lenne se Zsolt bácsi, se közfelháborodás a Szőlő utcai mocsok miatt, ha a magyar társadalmat tartották volna annyira, hogy megválaszolják azt az egyszerű kérdést, hogy miképpen kaphatott kegyelmet K. Endre, kinek volt ez fontos és miért? Mert az az ember az, akinek Kocsis joggal tehetne hányást a szemére, ahelyett, hogy erre a félkegyelműnek tűnő Kónyára mutogatna, aki meg van győződve róla, hogy ha a köztársasági elnök kegyelemet adott neki, akkor ő bizony ártatlan is. Az, hogy a hatalmas egója miatt e könyv megírásával is csak újra fókuszba helyezte ezt a szőnyeg alá söpört mocskot, az csak simán szánalmas, Kocsis Máté hörgése viszont ennél súlyosabb, még ha értem is: a pártja rémálma vált valóra azzal, hogy fény derült a mocsokra. K. Endre mocska a maguk mocska, Kocsis úr, K. Endre bűne magukat terheli. Maguk nélkül valóban nem létezne Magyar Péter se.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább