NEHAZUGGY

Jól át kellene gondolni a döntést

Lázár Gergő | Ma | 19:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,472,126 forint, még hiányzik 1,527,874 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Budapest idén egy újabb példaképpel lett gazdagabb.

Kapu Tibor gépészmérnök, kutatóűrhajós a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerezte diplomáit, majd az autóiparban, a gyógyszeriparban és az űrbeli sugárvédelem területén gyűjtött tapasztalatot.

Munkája túlmutat a tudományos eredményeken: a magyar fiatalok számára bizonyíték arra, hogy kitartással, szakértelemmel és hazaszeretettel a nemzetközi tudományos élvonalba is el lehet jutni.

Szakmai kiválósága, a hazai űrkutatási hagyomány megújítása, valamint példamutató életútja méltóvá tette arra, hogy Budapest Díszpolgára legyen.

Baloldal ide, jobboldal oda, van olyan, akire minden magyar büszke lehet: Budapest díszpolgárává válhat Kapu Tibor – áll a Mandiner cikkében, amelyet Gulyás Gergely Kristóf fővárosi fideszes képviselő által benyújtott igényt követően fogalmaztak meg. Nekem aztán nincs semmi bajom az űrbe kilőtt Kapu Tiborral, biztosan nincs vele semmi baj, meg az is biztos, hogy élvezte az űrutazást, de nem igazán értem, hogy mégis miért kellene díszpolgári címet adni egy olyan embernek, akit kilőttek az űrbe a magyar adófizetők pénzén, ahol bizonyos kísérleteket hajtott végre? Nem mondom én, hogy nem lehetett haszna annak, amit csinált és nem is sajnálom én tőle az utazást, de azért ezt úgy beállítani, mint valami világraszóló eredményt, véleményem szerint kissé nevetséges. Kapu Tibor lényegében űrturista volt, akinek útját a magyar adófizetők fizették. Még egyszer elmondom, semmi problémám sincs Kapu Tibor személyével, de azzal már igen, hogy egy olyan ember kapja a díszpolgári címet, aki azért olyan nagy dolgot még nem tett le az asztalra.

A díszpolgári címet általában az nyerheti el, aki közösség érdekében kifejtett tevékenységével, magatartásával eredményesen elősegítette a település anyagi és szellemi értékeinek gyarapítását, illetve a politikai, gazdasági, kulturális élet területén a település rangjának emelése, hírnevének növelése érdekében jelentős tevékenységet fejtett ki.

Véleményem szerint semmi köze sincs a hazaszeretethez annak, hogy valaki vállalkozott egy űrutazásra. Sokan szívesen mennének az űrbe, de mivel az egy borzasztóan drága mulatság, ezért Farkas Bertalan óta nem volt más magyar az űrben. Ez változott meg akkor, amikor befizették Kapu Tibort egy ilyen űrutazásra, ahol az ő feladata bizonyos kísérletek elvégzése volt. Nem ő volt a hajó kapitánya, a dokkolás sem az ő feladat volt, sem pedig a műszerek kezelése, ő mint utas érkezett a nemzetközi űrállomásra. Hogy ez a tevékenysége mégis miként segítette elő Budapest anyagi vagy szellemi értékeinek gyarapítását, én azt valahogy nem értem. Létezik ugyanis számtalan olyan, az űrbe soha ki nem lőtt, ámde a Földön elképesztő munkát folytató ember, aki ezt a címet megérdemelné. Kapu Tibor nevét ugyan valóban sokan megismerték idehaza, de ez még nem jelenti azt, hogy feltétlen neki kellene megítélni ezt a címet.

Persze ez csak egy jelölés volt, semmi több, de akkor is úgy vélem, hogy nem lenne szabad követni ezt a trendet, mivel akkor ez a díj is szinte jelentéktelenné válik. Még egyszer elmondom, ez nem Kapu Tibor személye ellen irányul, hanem az ellen, hogy valaki egy olyan tettért kapjon kitüntetést, amely nem feltétlen tekinthető a közösségért végzett cselekedetnek. Sportolók, írók, költők, művészek, de akár politikusok is érdemben tudnak tenni a szülőhelyükért, azt fel tudják tenni a térképre, büszkeséggel tudnak eltölteni egyesek. Ezek az emberek sokszor a több évtizedes munkásságuk alatt megváltoztatják a településüket és nagy hatással vannak arra. Számtalan olyan ember van, aki véleményem szerint erre méltó lenne, ezért jól meg kellene gondolni azt, hogy kinek is ítélik ezt meg. Nem szabad ugyanis eljutni oda, hogy lassan már egy a semmiből érkező és hirtelen ismertté váló ember felülírja emberek tucatjainak akár több évtizedes, valóban hasznos munkáját. Egy díjnak akkor van értelme, ha a díjazottjai olyanok, akik valóban ki is érdemelték azt. Akkor ugyanis, ha ezt a díjat egy olyan ember kapja meg – pláne politikai indíttatásból -, aki ezért nem feltétlen dolgozott még eleget, az elértékteleníti magát a díjat. Érdemes lenne tehát szétnézni azok körében, akik évtizedek óta támogatják munkájukkal a településüket és azért dolgoznak, hogy az egy élhetőbb, jobb hely legyen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!