VENDÉG

Orbán labirintusa – Kísérlet a NER útvesztőjének feltérképezésére és kiutak keresésére 6/6

11. Kilátások, alternatívák

A NER jövője körüli kérdések az utóbbi években a magyar és a nemzetközi politológiai diskurzus egyik központi témájává váltak. A rezsim rövid távú stabilitása aligha vonható kétségbe: a választási rendszer torzításai, a médiapiac egyoldalú kontrollja, az ellenzék tartós megosztása, valamint a társadalom politikai passzivitása mind olyan tényezők, amelyek Orbán Viktor kormányát a jelenlegi keretek között szilárdan hatalomban tartják. A kérdés sokkal inkább az, hogy milyen közép- és hosszú távú kihívások fenyegetik a rendszert, és ezekre milyen válaszokat képes adni.

a) Gazdasági és társadalmi kihívások

A gazdasági nehézségek régóta a magyar politikai stabilitás aknái. Az infláció, a forint gyengesége, az EU-források bizonytalan hozzáférhetősége és a magas államadósság mind olyan tényezők, amelyek a klientúra fenntartását költségessé teszik. A rendszer működésének egyik alapja, hogy a lojalitást anyagi előnyökkel kompenzálja — legyen szó önkormányzatokról, oligarchákról vagy a szegényebb társadalmi rétegekről. Ha azonban a redisztribúció forrásai elapadnak, a rendszer saját logikája ellen fordul: a függőségi háló gyengülése belső repedéseket okozhat a telhetetlennek bizonyuló új-elitben.

Százmilliárdos nagyságrendű bevételeket könyvelhettek el az elmúlt öt évben is a NER-hez bekötött oligarchák és alvállalkozóik a számtalan elkezdett állami projektnek köszönhetően. Azonban 2022-vel kezdődően egyre jelentősebb mértékben állítottak le megkezdett beruházásokat, így ugyanez a kör további százmilliárdoktól esett el. Az arányok érzékeltetésére felsorolunk néhány jelentősebb leállított beruházást:

A járvány idején kiemelt nemzeti projektként indult a Nemzeti Oltóanyaggyár (Debrecen), ahol telekvásárlás, tervezés, eszközbeszerzés és részben építési munkák is zajlottak. Bár 2021 végére már termelést ígértek, ebből nemhogy nem lett semmi, az építés 2023–24-re gyakorlatilag leállt. 2022-ben indult és állt le több nagy volumenű projekt. A leglátványosabb a MotoGP-pálya (Hajdúnánás), ahol kisajátítások, földmunkák és tervek készültek, de a teljes, 65 milliárdos beruházást végül felfüggesztették. Leállították a Fertő tavi turisztikai óriásberuházást (Fertőrákos), ahol cölöpözés, tereprendezés és bontások után a projekt megfeneklett, jelenleg szerényebb strandfejlesztés készül a helyén. Ekkor került parkolópályára a Dél-budai Centrumkórház (Budapest), amelynek engedélyezése és tervezése már lezajlott, de a tényleges építésre nem került sor. Jegelték az Új Közlekedési Múzeum (Budapest) kivitelezését, miután a kőbányai telken bontások és tervezési fázisok történtek, de építkezés azóta sincs. 2022 szeptemberében jelentette be Lázár János 284 állami beruházás leállítását, ez 2.100 milliárd Ft értékben tartalmazott elhalasztandó projekteket. A beruházások zöme közlekedési infrastruktúrára vonatkozott (útépítések, elkerülők), de szerepeltek benne iskolaépítések, sport- és egészségügyi létesítmények, energetikai fejlesztések, valamint más közintézmények fejlesztései is. Ebbe a körbe tartozott a Csepeli HÉV-fejlesztés és összekötés (Budapest), amelynél a tervek elkészültek, de kivitelezés nem indult. Leállították a Semmelweis Egyetem Anyasági Centrumát (Budapest), az Óbudai Egyetemi Campus-fejlesztését (Budapest), valamint a Dunai Evezős Központot (Vác). Befagyasztották a Fertőző Betegségek Nemzeti Intézetét (Budapest), amely szintén az előkészítésnél megállt. A közlekedési beruházások közül több pályafelújítás és váltócserés projekt maradt félbe, például a Keleti és Nyugati pályaudvar váltókörzetének felújítása (Budapest). A MÁV-hoz kapcsolódva visszavonták a Siemens Vectron mozdonybeszerzést (országos), amely potenciálisan több száz milliárd Ft-os keret volt, helyette bérlésbe kezdtek, hosszú távon jóval drágábban. A költségvetési zárolások miatt számos egyéb vasúti pályakarbantartási és felújítási program szintén elmaradt. A kormány nemrég végleg lemondott a Fudan Egyetem (Budapest) építéséről, amelyhez korábban alapítványt hoztak létre és előkészítési költségeket fizettek ki. Megszüntették a Vonatinfó utastájékoztató rendszert (országos), amelynek fejlesztési költségei többszáz millió Ft-ra rúgtak, s amely évekig valós idejű késés-adatokat biztosított. A MÁV-nál továbbra is fennmaradt a központosított, elképesztően bürokratikus, minisztériumi jóváhagyáshoz kötött beszerzési rendszer, amely miatt több alkalommal is akadozott az alkatrész-ellátás (pl. sorompóhibák).

2021–2025 között tehát több tucat kiemelt-, és többszáz egyéb állami projekt (egészségügy, sport, turizmus, kulturális intézmények, vasúti fejlesztések) került leállításra vagy parkolópályára. Ezek többségénél – akár 10–20 milliárd Ft nagyságrendben – már ténylegesen elköltött pénzek vesztek el vagy ragadtak bizonytalan jövőjű beruházásokban.

Történelmi párhuzamként érdemes felidézni a késő Kádár-korszakot, amely a hetvenes évek olajárrobbanásának kedvező hozadékait még a jóléti kompromisszum fenntartására használta, ám a nyolcvanas évek eladósodási spirálja fokozatosan felőrölte a „gulyáskommunizmus” finanszírozhatóságát és társadalmi legitimációját. Hasonló sorsra juthat a NER is: a jelenlegi jóléti és gazdasági osztogatás nem tartható fenn egyre súlyosbodó következmények nélkül.

A demográfiai problémák — a népességfogyás, az elöregedés, a fiatalok kivándorlása — szintén strukturális kihívást jelentenek. Bár a kormányzat átfogó családpolitikai programokat vezetett be, ezek eddig nem hozták meg a várt fordulatot. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a demográfiai trendek nem könnyen alakíthatók rövid távú politikai eszközökkel. Számos jóléti állam hasonló születésszám-csökkenéssel szembesült, és csak évtizedekre nyúló, komplex politikai programok révén tudta érdemben lassítani, esetleg megállítani a folyamatot, mindkét esetben a bevándorlás hathatós ösztönzése segítségével.

b) A nemzetközi környezet nyomása

A NER jövőjének másik kulcsa a nemzetközi környezet. Magyarország az Európai Unió és a NATO tagjaként olyan keretek között működik, amelyek formálisan demokratikus elveket és intézményi standardokat várnak el. Ez a kettősség már eddig is paradox helyzetet teremtett: a rezsim egyrészt az EU-t állítja be fő politikai ellenfélként, másrészt a fennmaradását részben az EU-pénzek biztosítják. Ez a „Brüsszel-ellenes retorika vs Brüsszel-pénzekből élés” kettősség hosszú távon tarthatatlan.

Az uniós szankciós mechanizmusok — különösen a jogállamisági feltételekhez kötött források — fokozatosan szűkítik a mozgásteret. Bár az EU lassan és kompromisszumokra törekedve reagál, a források felfüggesztése már rövid távon is érezhető feszültséget keltett a rezsim finanszírozási logikájában. Hasonló helyzetet láthattunk a 2010-es években Görögországban, ahol az államháztartási válság az EU és a nemzetközi pénzügyi intézmények kényszerei révén alapvetően korlátozta a kormányzati mozgásteret. Bár a magyar helyzet kevésbé drámai, a tanulság világos: a külső finanszírozási és politikai függés radikálisan átalakíthatja a belső politikai struktúrákat.

A geopolitikai környezet is súlyos dilemmákat vet fel. Az orosz–ukrán háború különösen nehéz helyzetbe hozta a magyar kormányt: miközben az ország NATO- és EU-tagként a nyugati szövetségi rendszer része, a rezsim hosszú ideje különutas kapcsolatokat ápol Moszkvával és Pekinggel. Itt is adódik a történelmi párhuzam: a két világháború közötti kisállami geopolitika. Magyarország akkor Németország és Olaszország szövetségétől remélte revíziós céljai támogatását, ám ez végül súlyos stratégiai függéshez, majd katasztrófához vezetett. Bár a mai helyzet nem azonos, a logika hasonló: a nagyhatalmak közötti lavírozás rövid távon előnyöket hozhat, hosszú távon azonban kiszolgáltatottságot eredményezhet, ami részben már be is következett.

c) A magyar külpolitika számára három lehetséges út körvonalazódik:

1. A jelenlegi „szuverenista–illiberális” irány folytatása, amely további elszigetelődéshez, hosszabb távon akár az EU-ból való kisodródáshoz is vezethet.
2. Részleges korrekció, amelyben Budapest újra megpróbálja helyreállítani kapcsolatait Brüsszellel, Washingtonnal és a szomszédsággal – ez azonban jelentős politikai fordulatot, teljes arcvesztést igényelne. Ilyen az Orbán-rezsimtől nem várható.
3. A belpolitikai változás, azaz a NER és Orbán bukását követő külpolitikai újratervezés, amely visszahozhatná Magyarországot az euroatlanti fősodorba.

Akárhogy is alakul a jövő, a 2010–2025 közötti időszak tanulsága egyértelmű: ha egy kormány a külpolitikát kizárólag belpolitikai propagandaeszközként használja, az hosszú távon súlyos diplomáciai, gazdasági és stratégiai árat követel. Magyarország külpolitikája ebben az időszakban a „nagyhatalmi egyensúlyozás” illúziójától eljutott az elszigetelt, bizalmatlanul kezelt perifériaország szerepéig.

d) Lehetséges forgatókönyvek

A rezsim jövőjét illetően több forgatókönyv képzelhető el. Az első a konszolidáció, azaz a Fidesz elsöprő erőfölényét és ebből adódóan minden lehetséges nemes és nemtelen eszközt bevetve, sikeresen felhasználva képes lesz megnyerni a 2026-os választásokat. Így a rendszer továbbra is fennmarad, továbbra is képes alkalmazkodni a kihívásokhoz, és intézményesített hegemóniáját hosszú távon is fenntartja. E forgatókönyv esetében a NER hasonló pályát járhat be, mint Fehéroroszország, Oroszország vagy a már szintén említett iszlám-dominanciájú volt szovjetköztársaságok. Tehát formális többpártrendszerben, de valójában hegemón módon uralják az országot több évtizeden keresztül, közülük néhányan igyekeznek kiépíteni a dinasztikus hatalomgyakorlást.

A második forgatókönyv a külső kényszer hatására történő korrekció. Ez azt jelenti, hogy a rendszer nem omlik össze, de önhibájából sarokba szorulva kénytelen kompromisszumokat kötni az EU-val és a nyugati szövetségi rendszerekkel annak érdekében, hogy forrásokhoz jusson és megőrizze nemzetközi pozícióit. Ilyen típusú kényszerpályát figyelhetünk meg például Erdogan Törökországában, ahol az autoriter tendenciák ellenére az EU-val és a NATO-val való kapcsolat pragmatikus szinten továbbra is fennmaradt.

A harmadik forgatókönyv a belső válság miatti összeomlás és/vagy a választási vereség. Ha a gazdasági problémák elmélyülnek, az EU-források tartósan elapadnak, vagy az elit belső konfliktusai kiéleződnek, illetve a rezsim ellenzéke megerősödik és egységesül annyira, hogy még súlyos hendikeppel indulva is képes jelentős arányú választási győzelmet aratni akár 2026-ban, akkor a rendszer repedései látványos összeomláshoz vezethetnek. Ezt illusztrálja Salazar Portugáliája, Franco Spanyolországa, de még a Szovjetunió és az európai szocialista országok példája is. Utóbbiak – köztük Magyarország is – a nyolcvanas évek végéig látszólag stabilnak, „örökkévalónak” tűntek, ám a gazdasági válság, a birodalmi túlterjeszkedés és a politikai elit megosztottsága végül gyors felbomlást, bukást eredményezett.

Tapasztalva a már elindult kampány hangvételét, bevetett eszközeit, az ellenzék eredményes szerepléséhez csodára lenne szükség. A légből kapott hazudozások, megbélyegzések, minden elhangzott szó és mondat könyörtelen kiforgatása mindennapos gyakorlattá vált és válik. Mára már oda jutottunk, hogy nincs olyan közéleti, de akár szakmai téma sem, amiről politikai szinten értelmes, vagy akár értelmezhető vitát lehetne folytatni. Az ellenzéki politikusként rövidesen bemutatkozó, korábban jellemzően politikával hivatásszerűen nem foglalkozó polgártársaink bestiális karaktergyilkosságra számíthatnak. Havonta milliókat kereső, egész légiónyi politikusnak, művész-félének és sajtógörénynek semmi más dolga nem lesz az áprilisig terjedő időszakban, mint hitelteleníteni, lejáratni, agyagba döngölni mindenkit, aki fel merészel lépni a Fidesz hatalma ellen, aki veszélyeztetné a kormánypárt választási győzelmét. Számukra óriási a tét, hiszen ők a rezsim kitartottjai, a NER biztosítja messze-messze az átlagpolgári életszínvonal feletti megélhetésüket. S pontosan tudják, hogy valós, „piaci”, gazdasági, tudományos, művészeti vagy akár sajtókörnyezetben legtöbben éhen halnának, de legalább is sokkal alacsonyabb pozícióban és javadalmazásért kellene dolgozniuk a megélhetésért. Kérdés, hogy képesek-e újsütetű, politikusnak készülő polgártársaink megfelelő távolságtartással kezelni a rájuk váró sározást, meghurcolást? Elég erősek lesznek-e mentálisan, hogy ne omoljanak össze, ha reggel azt hallják a rádióban, hogy a Rákóczi-téren árulták a testüket tíz éve (nyilatkozik három „szavahihető szemtanú”), azt látják a TV2-n, hogy 20 évvel ezelőtti munkahelyükről szexuális erőszak miatt rúgták ki őket, az M1 mesterséges intelligencia által készített „igazi” rejtett kamerás felvételt mutat be arról, hogy a múlt héten drogos kábulatban feküdtek egy bárban, vagy éppen kenőpénzt vettek át egy ukrán ügynöktől. Netán valamelyik családtagjukat támadják. Sorolhatnám még, de nem akarok ötleteket adni. Az ilyen rágalmak kiötlésében sokkal kreatívabb a regnáló hatalom talpnyaló, jól fizetett hordája nálam. S akkor még nem beszéltünk a szabályok menet közbeni megváltoztatásának lehetőségeiről vagy a várható NER-es és/vagy orosz beavatkozási próbálkozásokról.

Tudom persze, sokan, nagyon sokan várják a csodát!

Bár a kilátásokat vizsgálva jól látszik, hogy rettenetesen lejt a pálya, a NER mégsem örökérvényű politikai konstrukció. Stabilitása sokáig egyre erősödött, de immár olyan strukturális kihívásokkal néz szembe, amelyek a történelmi tapasztalatok szerint egyetlen hasonló rendszer számára sem voltak következmények nélküliek. Akár a kádári „puha diktatúra” fokozatos eróziója, az ibériai diktatúrák sorsa vagy a szovjet birodalom hirtelen összeomlása szolgál tanulságul, egy dolog biztos: a politikai rendszerek sosem függetlenek a gazdasági realitásoktól, a nemzetközi környezettől és az elit, illetve a társadalom belső dinamikáitól. Orbán Viktor rendszere sem kivétel; kérdés csupán az, milyen formában és milyen időtávon kerül majd sor a változásra.

Konklúzió

Az Orbán-rezsim politikai fejlődéstörténete és működésének logikája világosan mutatja, hogy a 2010 után kiépült Nemzeti Együttműködés Rendszere nem egy átmeneti politikai ciklus, hanem egy tartós hegemón berendezkedés. A Fidesz liberális ifjúsági mozgalomból nemzeti-konzervatív tömegpárttá, majd egyetlen domináns kormánypárttá alakult át, amely képes volt strukturálisan átszabni, egyben maga alá gyűrni a pártrendszert, a médiát, a gazdasági erőteret és részben az igazságszolgáltatást. A rezsim sikerének titka három dimenzióban ragadható meg: az intézményi centralizációban, a gazdasági klientúra kiépítésében és az ideológiai rugalmasságban.

Az intézményi centralizáció során a fékek és ellensúlyok rendszerét szisztematikusan kiüresítették: az Alkotmánybíróság, az ügyészség, a bíróságok és a média feletti kontroll olyan mértékben összpontosult a kormány kezében, amely gyakorlatilag kiiktatta a politikai verseny kiegyenlítő mechanizmusait. A gazdasági klientúra építése révén létrejött egy új oligarchikus osztály, amely politikai lojalitásáért cserébe szinte korlátlan állami forrásokhoz és piacokhoz jutott. Az ideológiai rugalmasság pedig lehetővé tette, hogy a rendszer egyszerre szólítsa meg a különböző társadalmi csoportokat, és alkalmazkodjon a nemzetközi környezet változásaihoz.

A történelmi összehasonlítások azt mutatják, hogy a NER nem előzmény nélküli. A Horthy-rendszer irányított parlamentarizmusa, a Kádár-korszak paternalista kompromisszuma és a globális populista-autoriter trendek mind előképei annak a politikai logikának, amelyet Orbán Viktor rendszere képvisel. Ugyanakkor sajátos vonása, hogy mindezt az Európai Unió keretei között valósítja meg, ami egyszerre legitimációs erőforrás és strukturális korlát.

A kilátások tekintetében három forgatókönyv körvonalazódik. Az első a hosszú távú konszolidáció: a rendszer fennmaradhat, ha képes újra és újra alkalmazkodni, s intézményesített hegemóniáját fenntartani, akár évtizedeken át. A második lehetőség a külső kényszer hatására történő korrekció: a rezsim fennmarad, de kénytelen kompromisszumokat kötni a nyugati szövetségi rendszerekkel, hogy hozzáférjen a forrásokhoz és megőrizze ott nemzetközi pozícióit.

A harmadik forgatókönyv a belső válság miatti összeomlás, vagy (súlyos) választási vereség. Ha a gazdasági problémák elmélyülnek, a források elapadnak, vagy az elit belső konfliktusai kiéleződnek, a rendszer gyorsan összeomolhat, ahogy számos példa is mutatja. Az utóbbi években mélyülő válságok és az ellenzéki erők további egységesülése 2026-ban lehetőséget kínálnak erre. A nagy kérdés, hogy működik-e még a társadalom immunrendszere annyira, hogy képes legyen megállítani a katasztrófa irányába haladó szerelvényt? 

Orbán Viktor személye a rendszer kulcsa: nélküle a NER aligha lesz fenntartható. Személyisége, karizmája, hatalomtechnikusi tehetsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egyetlen vezető köré szerveződő patronális struktúrát hozzon létre. Ez a személyi jelleg egyszerre a rezsim ereje és gyengesége: amíg a vezér képes karizmáját fenntartani és politikai mozgásterét biztosítani, addig a rendszer stabil, ám ha a vezető meggyengül vagy elveszíti legitimációját, az egész konstrukció összeomolhat.

A NER tehát a 21. század magyar politikájának sajátos konstrukciója: egyszerre folytatása a 20. századi autoriter hagyományoknak és illeszkedik a globális nacionalista, illiberális trendekhez. A rendszer sorsa, jövője azonban nem pusztán Orbán Viktor akaratán, hanem a gazdasági realitásokon, a nemzetközi környezet alakulásán és a társadalom belső dinamikáján is múlik. A történelem tapasztalata azt üzeni: nincs örök rendszer, még ha annak építői annak is szánják.

2026 nagy kérdése, hogy Orbán ellenzéke képes lesz-e felülemelkedni látszólagos politikai érdekein, s valódi együttműködéssel és összefogással megtalálja-e Orbán labirintusában Ariadné fonalát?

Butola Zoltán

Az előzmények:

Orbán labirintusa – Kísérlet a NER útvesztőjének feltérképezésére és kiutak keresésére 6/1

Orbán labirintusa – Kísérlet a NER útvesztőjének feltérképezésére és kiutak keresésére 6/2

Orbán labirintusa – Kísérlet a NER útvesztőjének feltérképezésére és kiutak keresésére 6/3

Orbán labirintusa – Kísérlet a NER útvesztőjének feltérképezésére és kiutak keresésére 6/4

Orbán labirintusa – Kísérlet a NER útvesztőjének feltérképezésére és kiutak keresésére 6/5

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább