NEHAZUGGY

Mindenünk rámegy

Még mindig zúg a fejem és üveges tekintettel nézek ki belőle a CÖF-CÖKA intellektuálisan és morálisan is elaggott Orbán-szolgáinak folyami polgárnaszádjától, kétségtelenül érzik az idők szavát és a néplélek rezgését mostanság a rezsim különböző szintjein és bugyraiban másfél évtizede haszontalankodó, vagy rosszabb és gyakoribb esetben kártékonykodó elvtársak és elvtársnők. Valahol megértem őket, kényszerpályán mozognak, mint minden önkényuralmi berendezkedés mozogni szokott. Mert legyek őszinte, nem esik nehezemre, miután nem nyomják a lelkemet száz- és ezermilliárdos bűnök, lopások, sikkasztások: ha engem fenyegetett volna úgy az egyélőistenem (ha lenne nekem), ahogy Kötcsén őket fenyegette a korrupt vezérük, hogy ha nem tesznek meg mindent a győzelméért, akkor megnézhetik magukat, azaz semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve és minden el lesz rendezve, talán én is eszem nélkül indulatba jönnék és túlmozgásos zavaromban azon kapnám magam, amin Csizmadia&Co. A folyami polgárnaszádon.

Vagy például azon, amin az ötös számú lovagkeresztes, békepárti, főállásban epét hányó párttag, aki Csizmadiával párhuzamosan arról ábrándozott terjedelmes és igényes minapi irományában, hogy mi mindent fognak ők majd ledugni a „krúbi” nevű gennyes sz…rdarab torkán. Szpojler: kapanyelet, ásót, kétliteres pillepalackos félédes búfelejtőt, vagy csak egy vágóhídról elhozott lószerszámot. Miközben az anyja majd éppen lenyeli valaki testnedvét. Hát igen. Ilyen ez a sogennante nemzeti keresztény oldal, amelyet mindenáron meg kell védeni a „hamis messiásoktól”. Ahogy a korrupt despota gazdájuk – a Csizmadia Lászlóé és a Bayer Zsolté egyaránt – hirdeti, mint valami vérbeli szociopata: kinek a kakaskodás és az agresszió, kinek a béke és a nyugalom. Tehát igen, aki békére és nyugalomra vágyik, annak ezt az állampártot lehet választani. És még mindig több mint 7, azaz HÉT súlyos hónap van a választásig. De már most olyan, mintha Rejtő Jenő Örkény Istvánnal összekapaszkodva, bemindenezve írná az állampárt győzelmi tervét, a Fidesz választási kampányának forgatókönyvét Vlagyimir Putyin dallamára, a káderek pedig szintén bemindenezve próbálnák teljesíteni, csak sajnos túljátsszák a szerepüket.

Jó, tudom, nem kell túlgondolni a dolgot: az egzisztenciaféltés, az esetleges büntetőjogi felelősségre vonás veszélye nagy úr, és ha valaki 15 éven keresztül abból élt marha jól és még megerőltetnie se nagyon kellett magát (gravitálnak vagy ketten ilyenek a hatvanpusztai uradalom körül), hogy elvek, morális fenntartások és minden egészséges kritikai szellem nélkül szolgálta az urat, annak bizony van mit veszítenie, ha olybá tűnik, hogy az úr csillaga leáldozóban van. Ugyanakkor afelől nekem nem a CÖF folyami polgárnaszádos elborulása (ha ezzel nem szólítják meg a fiatalokat, akkor semmivel) vagy Bayer Zsolt fent említett szelíd, békét és nyugalmat árasztó őrjöngése óta nincs semmi kétségem, mert már korábban sem volt, hogy a felcsúti tenyérjós által hatalmas pofával beígért gazdasági repülőrajt hiányában csodákat fogunk látni jövő tavaszig, de hogy a szeptember eleji hivatalos politikai évadnyitó időszakát ilyen teli rüszttel, a pánikreakciókban gyökerező paródia határát súrolva fogják berúgni, arra talán nem voltam felkészülve.

Pedig Orbán Balázs, a nemzet első számú békepártija – aki gondolkodás nélkül odadobná a hazáját az oroszoknak, és biztosan nem csinálna olyan butaságokat, mint Zelenszkij ukrán elnök, és akiből ebbéli fehér zászlós, térdre borulós érdemei, továbbá az ország állapotán tökéletesen visszaköszönő nagy magyar stratégia, konnektivitás, függetlenség és egyéb ideológiai agymenések kidolgozása elismeréseképpen kampányfőnököt csinált a gazdája – elárulta a cselédsajtójuknak Kötcsén: higgadt, nyugodt egészpályás letámadás várható a kampányra. Hát akkor ez már az lehet. Úgy látszik, hatott a maffiafőnök-miniszterelnök-párfőtitkárelvtárs vasárnapi élőben közvetített fenyegetése, csak Dömötör Csaba nem figyelt oda. Úgyhogy ő utólag magyarázgatja a félreérthetetlent, hogy hát nem is a fideszeseket fenyegette az úr. Pedig de. Kabarénak jó, egyébként viszont fölösleges, ahogy a március 15-i ünnepi poloskázását is nonszensz volt magyarázni, azt is pontosan hallottuk, pontosan értettük. Aki útban van, azt el lehet és el is kell taposni.

Hogy a fenyegetés hatására, vagy miért, de teljes széltében-hosszában elhatalmasodott az illetékeseken a katasztrofális tenni akarás. Mi tagadás, unortodox értelemben magasra tette a lécet a hamis hangon fröcsögő királyuk, mert azt még sokat látott politológusok sem látták jönni, hogy 15 év basáskodás után a rendeleti kormányt adó Fidesz győzelmi terve az lesz, hogy az Adrián ringatózó főnök kiszínezi a kigyúrt trikolór oroszlánt, és a politikai ellenfélnek tulajdonított, a politikai ellenfél által több ízben cáfolt, azaz nem létező adóemelési programról indít nemzeti konzultációt (egy, a propagandája által megszellőztetett, senki által nem látott, senki által nem hitelesített kamu dokumentumra hivatkozva), amire majd jól elkúrnak vagy 10 milliárd forint közpénzt. Jó esetben csak annyit. Ez a mesterterv, és hát ilyen szintű mutatványokat vár a gazda az ő cselédeitől is, akik egymás lábára lépve tolják a politikai burleszket a nagyszínpadon.

E pánikparódia része szerintem például az is, hogy Kocsis Máté zebraidomár, kocsmai megmondóemberek szintjére züllött fideszes frakcióvezető, aki ugyan valószínűleg nem ül fel a CÖF-CÖKA fideszes álcivil szervezet folyami polgárnaszádjára, viszont az általa elegánsan lekommunistázott Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) elnökéhez fordult tegnap a SAJTÓSZABADSÁG VÉDELMÉBEN. A távolban felsíró Népszabadság (a jobb időket megélt Origóról és Indexről ne is beszéljünk) zokogásának ütemére, a kritikus sajtó ellehetetlenítésének egyik okleveles zászlóvivőjeként, a független újságírókkal való ótvar személyeskedés védőszentjeként cinikusan állásfoglalást kért az általa egyébként az elmúlt években magasról semmibe vett és mostani szánalmas levelében is kigúnyolt szakmai szervezettől, mert amiatt aggódik Magyar Pétert idézve, hogy „a leendő TISZA-kormány alatt bűncselekménynek fog számítani, ha egy sajtótermék szándékosan, rosszhiszeműen valótlanságot állít, főleg ha ezt az egyértelmű cáfolat után követi el.” Ez ugyanaz a képlet, mint a nemzeti konzultáció egy másik párt vélt programjáról: a Fideszben ezek szerint elképzelhetőnek tartják a Tisza Párt kormányra kerülését, ezért foglalkoznak éjt nappallá téve egy digitális blöffel, ezért nem kormányozza az állampárt már időtlen idők óta az országot, ezért csinálnak hülyét magukból úton-útfélen, hogy már röhögni se lehet rajtuk, annyira szánalmasak. Ha most vasárnap lettek volna/lennének a választások – hangzott el Tusványos után Kötcsén is – 80 egyéni körzetet lazán vinne a Fidesz, a Fidesz pedig úgy viselkedik, mintha a Tisza Párt már kormányon lenne és börtönbe akarná zárni a propagandistáikat. Úgyhogy igen, ennek is eljött az ideje a kétoldali tenni akarásban: a szereptévesztésben hadonászó Kocsis, ahelyett, hogy az újságírókat a munkájuk végzésében kordonokkal és önkénnyel és hamarosan ellehetetlenítési törvénnyel is akadályozó pártját szólítaná fel arra, hogy biztosítsa a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit, az újságíró szakmát minősíti és vonja felelősségre, hogy mi lesz, ha a Tisza kormányra kerül. De hát nem úgy volt, hogy nem kerül kormányra, mert a Fideszben eldöntötték?

És azt hányan hallották Oroszország 2022 februárjában Ukrajna ellen indított nyílt agressziója óta, hogy a Moszkvába kvázi hazajáró Szijjártó külügyminiszter száját elhagyta volna, hogy ő kérte az oroszokat, hogy ezt a háborút hagyják abba? Pedig Kötcse másnapján a jellemzően orosz külügyminiszterkén viselkedő Szijjártó berongyolt az InfoRádióba, és elmondta, hogy mindig is ez volt: „(…) kértem az oroszokat, hogy ezt a háborút hagyják abba, mert ez nekünk rossz. Én ezt az álláspontot nyilvánosan is képviseltem, ugyanúgy nyilvánosan képviselem Brüsszelben és Moszkvában is, mindenhol”. Nahát. Változnak az évszakok, Trump elnök úr felhúzta a szemöldökét, most akkor hozzáigazítják a múltat a jelenhez? Hogy az oroszoknak kéne abbahagyni a háborút? Hát nem az volt, hogy a brüsszeli szankciók és a háborúpárti nyugat miatt dúl a háború, hogy Brüsszel akadályozza Trump elnök urat, hogy kitörje a békét?

Mi lesz a következő? Csak nem az, hogy a Kötcsén a közös háborús hitelfelvétel ellen hosszasan, magas hangon hőzöngő, BÉKEPÁRTI Orbán Viktor 6480 milliárd forint hitelt (=az államadósság 10 százaléka = az idei évre tervezett költségvetési bevételek közel 17 százaléka) vesz fel a háborúpárti EU-tól fegyverkezésre? Akkor mégis bele akarunk sodródni a háborúba? A haldokló, szétesésnek indult EU-tól hitelt felvenni? Minek? Hát Ukrajna támogatásáról szó sem lehet, mert abban tönkremegyünk, Orbán Balázs pedig megmondta, hogy úgyis feltennénk a kezünket, ha jönnek az oroszok, akik amúgy nem jelentenek fenyegetést Európára, akkor minek? Ja, hogy a maffiózó úr Jászai stróman nevén rátenyerelt a teljes magyar hadiiparra úgyhogy nem hagyhatja a zsíros megrendeléseket és az extraprofitot? És még a választási osztogatás is kijön belőle? Értem. De a Nemzeti Múzeum éhbérért dolgozó, elégedetlenkedő munkatársai mondják meg Demeter Szilárd pozícióhalmozó orbánista kultúrjanicsár főigazgatónak, hogy kiket rúgjon ki ahhoz, hogy emelni tudja a bérüket? 

Pontosan tudom, hogy Hadházy Ákosnak rohadtul igaza van abban, hogy önámítás biztosra venni a győzelmet eme elszabadult, bármire képes Fidesz ellen, de ebben a beteg, abszurd békeháborús tragikomédiában már nem sokáig lehet élni. Vagyis lehet, de az nem élet. Mindenünk rámegy. Már most ráment.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább