Idén szeptember 7-én tartotta a Fidesz szokásos őszi politikai szezonnyitóját, amit most inkább kampányindító rendezvényként lehet értékelni. Orbán kötcsei beszédét egyenesben közvetítették, így az érdeklődők megállapíthatták, hogy a pártelnök lába alól kicsúszott a talaj. Szellemileg is erőteljesen leépült.
Előadásában elhangzottak igazságok, féligazságok és hazugságok, kétségkívül fantáziadúsan mixelve. Orbán már nem érti a körülötte zajló eseményeket, illetve egy felfestett alternatív valóság kényszerképzetei dzsungelében bolyong. Akkorákat csúsztatott, hogy a logika mentőcsónakot rendelt, a tények pedig SOS-eket adtak le. Pl. 2008-as és 2024-es világgazdasági adatokat hasonlított össze, sajnos „elfelejtette”, hogy Nagy-Britannia 2008-ban még tagja volt az EU-nak, annak GDP-jének 17%-át adta, 2024-ben ez már nem állt fenn. Az EU gazdasági összeomlásáról beszélt, a magyar gazdaságot egyedüli győztesnek hozta ki. Ehhez az állításához nem tartotta szükségesnek lealacsonyodni holmi számokhoz, statisztikai adatokhoz, elégedjenek meg a jelenlévő bértapsolók azzal, hogy ő ezt állítja. (Nehogy megsértődjön valaki, tény, hogy az ott lévők közül minden bizonnyal egyetlen meghívott sem akadt, aki ne kapna több milliós javadalmazást ilyen vagy olyan címen a kormány, tehát Orbán jóvoltából, így nyugodtan lehet őket bértapsolóknak nevezni.) Ám – ó, borzalom – a tények azt mutatják, hogy az utóbbi öt évben (2019-2024) a magyar GDP növekedése ugyan valóban meghaladta az EU-átlagot (EU 5,5%, Magyarország 6,5%), ám pl. Románia 9,1, Lengyelország 13,5, Írország 27,5-es GDP-növekedést ért el, bár nekik nincs „orbánviktoruk”. Ismét nyilvánvalóvá vált, hogy a miniszterelnök nagy európai államférfinak képzeli magát. Képtelen elfogadni azt a tényt, hogy Magyarország az EU GDP-jének kb. 1%-át adja, ez pedig nemigen jogosítja fel arra, hogy kioktassa az EU és a többi tagállam vezetőit bármiről. Különösen úgy nem, hogy az elmúlt 15 évben sikerült leküzdenünk magunkat az EU életszínvonal-mutatójának, az egy főre számított háztartási fogyasztásnak az aljára, szó szerint a 27. helyre. Ugyanakkor világpolitikai tényezőnek is tartja magát, s nem látja vagy nem hajlandó tudomásul venni, hogy a nagyhatalmak vezetői eszközként használják. Kínát és az USA-t emlegette, ám Kínának 18 olyan városa van, amelyiknek a lélekszáma meghaladja hazánkét, az USA pedig csak a háborús veteránjainak az ellátására 30%-kal többet költ, mint a teljes magyar GDP. Oroszország és Kína számára addig van némi súlya Magyarországnak, amíg tagja az EU-nak.
Felsorolta, hogy az ősz és a tavasz folyamán milyen adókedvezményeket, hiteltámogatásokat és egyéb más juttatásokat öntenek a társadalom egyes csoportjaira, azt azonban „elfelejtette”, hogy ezekre nincs fedezet, hitelből finanszírozzák és a választások megnyerése érdekében szavazatvásárlási céllal osztogatnak.
A súlyos köztörvényes korrupciós vádakkal illetett, hazájukból kimenekített, befogadott bűnöző politikusokat (Gruevszki, Romanowski) magyar adófizetői pénzen eltartó Orbán nem átallotta azt mondani, hogy az EU nem adja ki Magyar Pétert, hogy a magyar bíróság elítélhesse bennfentes kereskedelemért és lopásért (a Dunába dobott telefon). Említette még, hogy esze ágában sincs beengedni az Európai Ügyészséget, utalt rá, hogy csak egy politikai eszköze az EU-nak az ő üldözésére. Lerítt róla, hogy reszket a hatalma megtartásáért, retteg a várható felelősségre vonástól. Szó szerint is elhangzott, hogy mindent be fognak vetni a választási győzelemért. Kiütköztek a paranoia jegyei is, aki mindenben, amit nem a talpnyalói adnak elő, összeesküvést vizionál. Nyilván érzékeli azt is, hogy az „ifjútörökök” már készülődnek… Bizonyára fel-felrémlik benne, hogy úgy végzi majd, mint néhány elődje, dicstelenül, megvetetten kényszerül távozni a hatalomból. Az egy órás beszédben nem sikerült sort keríteni sem az utóbbi idők sokakat foglalkoztató kérdéseire, pl. az MNB-botrányra, a kézigránát-robbanás ügyre, a javítóintézeti igazgató témájára, illetve a magyar választópolgárok napi problémáinak említésére. Az infláció, a kórházi várólisták, a súlyos orvoshiány, a kisnyugdíjasok vegetáció-szintű mindennapjai, a beázó iskolák, a MÁV összeomlása, a vidéki utak állapota stb. nem létező problémák a miniszterelnök számára.
Ezzel szemben bejelentette, hogy „nemzeti konzultációt” indítanak a „Tisza-adóról”. Van tehát egy kormánypárt, amelyik kb. 10-15 milliárd Ft adófizetőktől ellopott közpénzből néhány kebelbarátját kitömve (nyomda, posta, papír- és festékgyártók, szállítócégek stb.) le akar gyártatni és ki akar küldeni 8,2 millió példányban szavazólapokat, s „meg akarja kérdezni” az emberek véleményét valamiről, ami nincs, azaz egy aláírás és mindenféle hitelesítés nélküli A4-es, számítógépről kinyomtatott lapon szereplő számokról, amelyek a Fidesz vezérkara és sajtójobbágyaik szerint a jelenleg legnagyobb támogatottságot élvező ellenzéki párt „adóemelési terveit” tartalmazza, azt a magyar választópolgár nem akarja. Ritkán fordul elő velem, de nem jutottam szóhoz.
Az említett párt vezetője rögvest nyilvánosságra hozta adóterveiket, amely szerint senkinek nem fog emelkedni a személyi jövedelemadó terhe. Havi 625 ezer Ft bruttó jövedelem alatt 9-15%-os, e fölött pedig marad a 15%-os, jelenlegi mértékű szja. Egyetlen olyan tétel szerepel a (már korábban is) nyilvánosságra hozott elképzelések között, ami „emelést” jelent, ez pedig az 5 milliárd Ft feletti vagyonok 1%-os, szerény megadóztatása. Természetesen nem ezt akarják megszavaztatni a bejelentett „nemzeti konzultáción”, hanem a légből kapott számokat, amelyeket Rogán valamelyik számítógépéről nyomtattak ki.
Ennek büntetőjogi tényállása megállapítását egy jó ügyész úgy kezdené, hogy bűnszervezetben, különösen nagy értékre elkövetett…
2026 áprilisában állítólag parlamenti választások várhatóak Magyarországon, tehát van mód arra, hogy a magyar választópolgárok viszonylag ellenőrzött körülmények között minden induló párt programjáról, adóügyi, putyinügyi vagy jachtépítési terveiről véleményt formáljanak a szavazatukkal. Egy ilyen komplett idiotizmusnak, ami csak egy megbomlott elmében fogalmazódhatott meg, nemhogy nincs semmi értelme, és közpénzégetést valósít meg, hanem szégyent hoz a hazánkra, mert úgy tűnhet kívülről, hogy ebben az országban csak középsúlyos értelmi fogyatékosok laknak, akik mindezt eltűrik.
Befejezésül Orbán megfenyegette a teremben ülő bértapsolókat és a hasonszőrű haszonélvezőket: aki nem dolgozik, nem fog enni. Legalább is arról az asztalról, ahonnan eddig két marokkal vehetett. Szó szerint: „Ismernek, én nem szoktam fenyegetőzni, de semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve, és minden el lesz rendezve.” Nem tudom elképzelni, hogy bármelyik kultúrállamban, főleg valami demokrácia-félében működő párt vezetője ilyet engedjen meg magának az őt megválasztó, hatalomba emelő tagtársaival szemben. Ez egy diktátor stílusa, ezek egy kontroll nélküli autokrata szavai. Aki úgy képzeli, hogy a párt az övé, mindenki csak neki köszönheti a pozícióját, a busás jövedelmét, a létét. Egy dolgotok van, hatalomban tartani engem, s aki nem igyekszik eléggé, az kegyvesztett lesz, fel is út, le is út! Előzőekben az ellenzékről, annak vezetőiről lekezelő, pökhendi módon beszélt, és megállapította, hogy csak nekik, fideszeseknek van esélyük a győzelemre, minden adu az ő kezükben van.
Akkor miért van szükség erre a fenyegetőzésre, a bornírt „nemzeti konzultációra”, a pénzesőre, a nyakig történő eladósításra?
Butola Zoltán
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.