Szép reggelt kívánok mindenkinek!
Szombat éjjel Orbán Viktorral a fedélzetén szállt le Budapesten a HA-LKW lajstromjelű magánrepülő. A miniszterelnök Dublinból érkezett haza, ahol a magyar labdarúgó-válogatott mérkőzését nézte meg élőben. (444.hu)
Ha úgy teszünk, mintha Orbán Viktor nem lopta volna már régen degeszre magát, hanem abból a pénzből él, amit fizetésként legálisan kap akkor azt mondhatnánk, kicsit túlfizetjük a miniszterek elnökét. Azt még mindig nem sikerült megtanulnia, hogyan kell viselni egy öltönyt vagy éppen hogyan kell viselkedni civilizált környezetben, de azt pillanatok alatt sikerült neki megszokni, hogy bármit megtehet és bármikor megteheti, mert telik rá. Ez sem tér ám el semmiben a NER-elit luxizásától, csak éppen Orbán nem a feleségét kényezteti látványosan – bár az asszony is cefetül megszedte magát a pénzünkből -, hanem önmagát. És közben megpróbál úgy tenni, mintha nem is azt csinálná, amit látunk.
Magyar Péter „ellopná” Kötcsét – így készül a Tisza Párt
Magyar Péter vasárnapra Kötcsére hívta támogatóit, miközben a Tisza Párt körül az utóbbi hetekben az adóemelési tervek miatt hevül a közvélemény. Az időzítés különösen érzékeny: ugyanazon a napon Orbán Viktor és a Fidesz hagyományos polgári piknikje zajlik Kötcsén, a kormány pedig rendkívüli biztonsági intézkedéseket rendelt el. A sajtóban és a politikai elemzésekben egyaránt felmerült: a Tisza Párt rendezvénye provokatív figyelemelterelésnek tűnik. (Origo)
Ezzel szemben a valóság az, hogy azzal, hogy Magyar Péter ugyanott és ugyanakkor tart rendezvényt, rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta a nyilvánosság elől másfél évtizede bujkáló csútit. Kötcsét nem kell, nem is lehet ellopni. Mármint ha a NER még nem tette meg, de arról azért csak tudnánk, ha mondjuk Orbán Győző nem csak gazdaságot építene Hatvanpusztán, hanem megvett volna mellé egy egész falut is. Magyar Péter nem tesz mást, mint amit ígért. Tégláról téglára. Visszafoglalja a nemzeti jelképeket, a kokárdát, a zászlót, a nemzeti ünnepeket és most Kötcsét, ami nem csupán egy falu, hanem szimbólum. Ettől a NER szemmel látható módon szarul érzi magát, mert kirúgták alóla a kényelmes kis érzést, hogy amit meg akarnak szerezni, azt meg is szerzik és az onnantól kezdve az övék.
Most az történt, hogy bezárták magukat egy kertbe, ahol cigányzenére rotyog a bogrács, közben kint óriási tömeg vonul a Fő tér felé, de nem Orbánra kíváncsiak. Ez komoly stresszforrás. Ahogy az is, hogy fennállása óta először kényszerült bele a miniszterek elnöke valamiféle demokratikus lépésbe. Ugyanis eddig szigorúan zárt ajtók mögött történtek a dolgok. Olyan dolgok, melyek mindannyiunk életét alapjaiban érintik, de mi nem tudhattunk róluk, csak a kiszivárgott információmorzsákat csipegethettük fel. Most azonban – bár természetesen a független sajtót kizárták – kénytelen volt a vezér azt mondani, hogy mostantól pedig élő közvetítés lesz arról, mit működnek a kordonok mögött. Tehát belekényszerült valami olyasmibe, amibe magától egészen biztosan nem ment volna bele. Magyar Péterék részéről tökéletes volt ez a döntés, a kormánypárt megint csak az események után lohol. Biztosan fogunk majd beszélni részletesen is arról, mi történt Kötcsén, úgyhogy én most áttérek egy másik témára, amely nem a politikáról, hanem a túlélésünkről szól.
Talán észrevették az olvasók, talán nem, de a havi bevételünk folyamatosan csökken. Mégpedig úgy, hogy az olvasók száma folyamatosan növekszik. Meghatároztunk egy összeget – 3 millió forintot – ami minimálisan szükséges a működéshez. Ez bruttó összeg, ebből adózunk, fizetünk mindent, amit fizetni kell a két portál működéséhez. Ebből mennek a fizetések is, a könyvelők is, ebből vásároljuk a laptopokat, amikor sikeresen kinyírtuk az éppen használatban lévőt. A feltétlenül szükséges bevétel nagyjából egyharmada hiányzik szinte minden hónapban. Amikor írunk egy ilyen segélykiáltást, akkor néhány napig javul a helyzet, majd visszaáll minden a régi kerékvágásba. A Szalonna és a Szalonnázó teljes egészében közösségi finanszírozásból működik. Nincsenek reklámok. Azért nincsenek, mert ilyen kicsi portálra csak akkor kapnánk szemmel látható bevételt biztosító reklámot, ha a kormányt, a NER-t és Orbán Viktort dicsőítenénk, mindenki mást savaznánk és hazudoznánk, mint a vízfolyás. Parancsra. Ezt nyilván nem tesszük, nem szokásunk szemen köpni önmagunkat. Léteznek persze számunkra is elérhető reklámok. Azokkal az a baj, hogy alig hoznak bevételt, ellenben lényegében olvashatatlanná teszik a felületet, mert a cikkekben szétszórva mindenféle körömgombák és egyéb finomságok bukkannának fel. Úgyhogy ezt sem tesszük.
Van aztán olyan lehetőség – és erre szinte naponta kapunk megkeresést -, hogy valaki által legyártott, gyanítom, főként az MI a szerző, mindenféle anyagot publikáljunk kaszinókról, sportról, lóversenyről, nem tudom miről. Ez tökéletesen testidegen és valószínűleg iszonyúan idegesítő is lenne az olvasók számára. Meg persze számunkra is. Az utolsó opció, hogy elfogadunk vagy keresünk szponzort. Ez azzal járna, hogy nem azt írnánk többé, amit írni akarunk, hanem bizonyos mértékig – kicsit vagy akár nagyon – meg kellene felelnünk a szponzor elvárásainak. Hiszen aki fizet, az rendeli a nótát. Szóval ez sem megy. Marad az, ami most van, az adományok, támogatások, előfizetések. Erre több lehetőség is van, a honlapon meg lehet találni az összeset. Azt szeretném tehát kérni, hogy akinek telik rá – sajnos nem mindenkinek futja, ezt jól tudjuk -, és érdemesnek talál rá minket, az fizessen elő a Szalonnázóra vagy állítson be egy általa választott összeget rendszeres támogatásként. Mert másként nem fogunk tudni talpon maradni. Előre is köszönjük.
Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.