NEHAZUGGY

Moszkva és Washington farpofái közé szorulva

Tegnap elfelejtettem boldog Viktor és Lőrinc napot kívánni mindenkinek, akit érint, nem mintha ez valami érdem lenne, hogy kit hogy hívnak, és miért ne hívhatnák akkor Mohamednek is, ezer bocsánat, majd kiheveri, akinek ki kell. Viszont mivel ma van az idén rendhagyónak ígérkező kötcsei házibuli tegnapja, ám a kollégához hasonlóan egyáltalán nem akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni; sokkal jobban érdekelne például, hogy valójában ki kormányozza ezt az évek óta kormányozatlan, 21. századi európai életszínvonal biztosítása helyett közpénzpropagandával zabáltatott országot, és mikor óhajtanak az elvtársak szembenézni azokkal a tényekkel, amelyeket a hirtelen öntudatra ébredt jegybankelnök ajánlott a korábbi és jelenlegi cinkostársai figyelmébe. Miszerint akkora a szar, mint 2007-2008-ban volt.

Úgyhogy tekintsük meg az alábbi unortodox oktatóvideót. Amely pár perces propagandaanyag szerintem tökéletesen lefesti a világpolitika péniszerdejének kijáratát nem találó magyar diplomácia Kim Dzsongun-díjas vezetésének folyamatos önsorsrontását. Önsors alatt Magyarország és a benne lakók sorsát értem, még véletlenül se a magát gennyesre harácsoló, Botswanában vadászó, angliai privát elitklubokban szmokingban, eltartott kisujjal piperkőcködő, vagy éppen csilliárdos luxusjachtokon hereveréző NER-elitre.

Tehát megkérdezik a minap még a pekingi diktátortalálkozón idétlenkedő hisztériaügyi minisztertől, hogy mi a véleménye arról, hogy immár Washington is beállt az orosz olajkereskedelem elleni nemzetközi koalícióba, mármint hogy már a fantasztikus Donald Trump is – az Orbánok és Szijjártók amerikai bálványa, aki se a gazdasági repülőrajtot nem hozta el, se a világbékét nem törte ki 24 óra alatt – az orosz kőolaj vásárlásának beszüntetésére szólította fel az európai országokat. Mi erre a válasza az európai, nyugati diplomáciában több mint tíz éve párját ritkítóan primitív stílusban kotkodácsoló, nyugati irányba keménykedő, keleti irányba rendre alázatos szolgapózba rándult Szijjártó Péternek?

Nem, nem az, hogy Donald Trump legyen oly kedves nem beleugatni a szuverén Magyarország belügyeibe, annak a papíron szuverén Magyarországnak a belügyeibe, amelynek kormánya az elmúlt években a függetlenedés helyett drámaian megnövelte az orosz energiaforrásoknak való kiszolgáltatottságot; csak a tények kedvéért, amelyekkel még Varga Mihály szerint is szembe kell nézni: az olajimport például az ukrajnai invázió előtti 61%-ról mára 86%-ra emelkedett. Ami akkor is ordító és árulkodó, ha a növekvő függőség nem elszigetelt eset Európa eme szerencsétlen történelmi fejlődésű részén, a szintén moszkovita zenész Szlovákia és Szerbia hasonlóképpen nagymértékben függenek az orosz energiaellátástól, és nem is áll szándékukban ezen változtatni.

Szóval nem ám bekéreti az orosz kémátjáróházként működő KKM-be és a szőnyeg szélére állítja az amerikai ügyvivőt, hogy nehogy már Washingtonból akarják megmondani, hogy kitől veszünk a propaganda szerint olcsó energiát és miért Moszkvától, hanem mintha meg se hallotta volna, hogy Trump teljes olajembargót követel Európától a háborús gyilkos Oroszországgal szemben, félrebeszél és tépi a tollát. Amellett, hogy ezredszer is elóbégatta, hogy az energiavásárlás fizikai kérdés, és energiahordozókat onnan lehet venni, ahonnan vezeték jön, ezt bírta kipréselni magából:

„Ne engedjük, hogy megtévesszenek minket a képmutatók, ugyanis azok között, akik a leghangosabban kiabálnak kígyót-békát Magyarországra és Szlovákiára az olajvásárlásuk miatt, jelentős számban vannak olyanok, akik ugyanúgy orosz olajat vásárolnak, csak kerülő úton, bizonyos ázsiai országokon keresztül. (…) Teszik ezt azért, hogy olcsóbb olajat tudjanak vásárolni.”

„Magyarország azért vásárol nyíltan orosz kőolajat, mert nincsen más lehetősége, míg más európai országok azért vásárolnak titokban, kerülő úton orosz kőolajat, mert az olcsóbb”.

Hát nem tudom, de nekem úgy tűnik, hogy a zsákutcás, bűnös köpönyegforgató külpolitikai pávatáncolás oda vezetett, hogy miközben Pekinggel együtt építik a béketábort, Szijjártónak és a gazdinak sikerült beszorulni Washington és Moszkva farpofái közé. Arra gondolni sem merek, hogy a befeszült állkapoccsal ökölbe szorult Szijjártó azt akarta mondani, hogy a) Trump elnök urat az ő hatalmas bölcsességében megtévesztették, b) Trump elnök úr maga is a kígyók és a békák oldalára áll. Ha nem erről van szó, akkor is borzasztó ez a görcsös, már-már hisztériába hajló ragaszkodás az orosz olajimporthoz, pontosan ugyanannyira kétségbeejtő, mint odaaffektálni a pekingi katonai díszszemlére, amit a Japán elleni második világháborús győzelem 80. évfordulója alkalmából rendeztek többek között Putyin és Kim Dzsongun jelenlétében, miközben Trump „Amerika-ellenes összeesküvőknek” nevezi a résztvevőket.

Az általam nagyra becsült Hernádi Judit művésznő a minap egy interjúban Szijjártó főnökének világpolitikai szerepléséről azt mondta, „nagy kérdés, miért állt Oroszország oldalára. Gyakran hallgatok okos embereket erről a témáról beszélni, de úgy vagyok Orbán Viktorral, mint a deriválással. Néha azt hiszem, hogy megértettem, de aztán rájövök, fogalmam sincs az egészről. Miért nem tett egy lépést sem azért, hogy függetlenedjünk az orosz kőolajtól? És miért büszke rá, hogy függünk Oroszországtól? Talán a személyisége miatt az olyan vezetők között érzi magát valakinek, mint Trump és Putyin. Ami furcsa, mert Putyin többször is megalázta már nyilvánosan.” Hát én biztosan nem tudtam voltam ennyire elegánsan és viccesen megfogalmazni ugyanazt az értetlenkedést, ami engem is évek óta kísért ezzel a keserves témával kapcsolatban, és a fenti ábra nem is segít a köd eloszlatásában. Úgy értem, pont akkor így keménykedni, és ilyen határozottan másokra mutogatva (mások kimennek a klotyóra vizelni, mi büszkén és nyíltan szarunk az asztal közepére) kiállni az orosz olajvásárlás mellett, amikor Trump még a szerencsétlen Bidennél is keményebb pozícióra helyezkedett a Moszkvával seftelőkkel szemben, nem tűnik valami okos húzásnak. Akkor sem, ha Trump elnök úr esetében az sem biztos, hogy amit reggel csipásan állított, az estére még mindig igaz.

Ami viszont biztosan igaz, az az, hogy 2022. márciusától hallgatjuk ezt a képtelenség, lehetetlenség, fizikai kérdés, mindmeghalunk dumát, miközben minden szakember, aki Szijjártóval ellentétben ért is valamihez a hőzöngésen kívül, legalább azóta állítja: közép- és hosszútávon igenis lehetséges a diverzifikáció, bár tény, hogy ehhez 1) jelentős beruházásokra, 2) politikai akaratra van szükség. Na ez az, ami rohadtul hiányzik. Szijjártó évek óta hangoztatott, és mai napig mantrázott hazugságával ellentétben a véres orosz energia csecséről való leválás nem kizárólag fizikai, földrajzi és technikai kérdés, hanem jelentős mértékben politikai és gazdasági: Magyarország képes lenne csökkenteni a függést Moszkvától, de ez egyáltalán nem áll szándékában az Orbán-maffiának. Miért nem? Szerintem azért sem, amit a Válasz Online remek háttércikkében megvilágított, érdemes időt szánni rá, most csak egy részletet idézek, az is remekül megvilágítja a lényeget, amit Szijjártó szándékosan elhallgat:

Ha pedig végleg leállna az orosz olaj áramlása Magyarország (és Szlovákia) felé, az sem okozna megoldhatatlan problémát a térségben, a horvátországi vezetékkel (részben vagy egészben) meg lehet oldani a Mol finomítóinak ellátását. Az viszont nagyon valószínű, hogy a Molnak és a magyar államkasszának ez sokba kerülne. A Molnak valószínűleg drágább lenne a horvátországi beszállítás, és kisebb haszonnal működnének a finomítói. Illetve amikor az orosz olaj hordónként legalább 5 dollárral olcsóbb, mint a Nyugat-Európában kereskedett Brent típusú olaj, akkor a különbséget a magyar állam adó formájában elvonja a Moltól. Vagyis az sem igaz, hogy az olcsóbb orosz olajtól olcsóbb lehet az üzemanyag a magyarországi kutakon – ha van haszon a háborús kereskedelmen, akkor az a magyar állam kasszájába folyik be. Illetve egyes feltételezések szerint további, ismeretlen szereplők is keresnek még a magyar–orosz olajüzleten. Az ügymenetbe ugyanis közvetítőcégek ékelődnek, amelyek az orosz olajkereskedők és a Mol között állnak, átmegy az ő kezükön is az olaj egy része. (…) Hogy e közvetítők mennyire és hogyan finanszíroznak orosz és magyar politikai köröket, arról semmit sem tudni, de a hasonló logika szerint működő, az orosz energiakereskedelmet lefölöző cégek jellemzően a politikai osztály megkenésére jöttek létre szerte Közép-Európában az elmúlt évtizedekben.

Nem biztos, hogy ez a tuti magyarázat, de valahol itt lehet elhantolva az orbáni külpolitika és a deriválás karóhoz kötött ebe. Ezért akárhány nyilvános megalázás belefér Orbánnak is, Szijjártónak is. Ahogy a Válasz Online újságírója, úgy én sem tudom bizonyítani, hogy mennyi jutalék esik le a fent említett közvetítőcégektől vagy magától az orosz tömeggyilkos elnöktől azoknak, akik minden fronton támogatják a népirtó háborúját és minden elképzelhető módon bomlasztják az Európai Uniót, de bőven vannak ráutaló jelek, hogy ez a helyzet. Mert azt azért még Orbánról és Szijjártóról sem tudom elképzelni, hogy azért kardoskodnak Trump elnök úrral szembemenve az orosz olaj mellett, hogy Vlagyimirovicsnak legyen mibű békebombáznia Kárpátalját. Trump elnök úr saját magából kiindulva azt pont leszarja, hogy Orbán és Szijjártó hogyan cseszik ki a saját népével, de az talán egy kicsit érdekli, hogy az oroszok (és kínaiak) magyar ügynökei egyre nagyobb veszélyt jelentenek az Egyesült Államokra is. Bárhogy is van, ez az orosz csecsekbe kapaszkodás számunkra történelmi szégyen. Amellett, hogy rohadtul sokba is kerül.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább