NEHAZUGGY

Félkész ország

Tamás Róbert | Szeptember 3, Szerda | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 157,683 forint, még hiányzik 2,842,317 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Valóságos kincsesbánya volt az idei Tranzit Fesztivál, már amennyiben az ember nem túlságosan finnyás beleturkálni a …kincsekbe. Lázár János megszólalásai plusz pontot is érnek, elvégre neki mintha engedélye lenne arra, hogy ne a pártközpont által kiadott kötelező mantrát tolja. A végső cél persze itt sem más, de legalább a stílus eltérő.

„Magyarországnak olyan a területi, földrajza, részben Trianon miatt, hogy megoldhatatlan tömegközlekedés vagy autó nélkül a mobilitás. Ezért kell a vasút, ezért van még 5800 autóbusz is a magyar állam fenntartásában. És miután én ezt a választ úgy oldottam meg, hogy lényegében ingyenessé, olcsóbbá tettük a tömegközlekedést, megteltek a szerelvények. Előtte még azt mondta a pénzügyminiszter, hogy kedves János, üres buszokra és vonatokra minek adjak pénzt?”- mondta Lázár.

Ráadásul, a miniszter szerint 1 millióval több munkavállaló indul útnak minden reggel, mint 15 éve, ezért is van szükség tömegközlekedésre. Magyarország azonban még egy félkész ország, és ahhoz, hogy be tudjuk fejezni ezt a munkát, és fellépjünk a fejlett országok sorába, ehhez legalább még négy év kormányzásra van szüksége a Fideszre (HVG)

Nem állítom hogy értem a Trianonos részt. Ha nem lett volna Trianon, akkor hogyan oldanánk meg a mobilitást? Tudnánk repülni? Van valamiféle teleportáló kapuhálózat, ami a határon túl rekedt? Hopponálnánk, de az ehhez szükséges zsupszkulcsok (igen, olvastam a Harry Potter könyveket és semennyire nem szégyellem) csak az elcsatolt területeken lelhetők fel? Szerencsésebb földrajzi adottságú országokban hogyan oldják meg a mobilitást tömegközlekedés és autó nélkül? Van más közlekedési forma? Vagy arra gondolt Lázár János, hogy sokkal kisebb részt kellett volna meghagyni, és akkor gyalog, bicajjal vagy gördeszkán is közlekedhetnénk? Tisztára izgatott lettem, mire gondolhatott a vidéki Magyarország védőszentje. Az nekem újdonság, hogy ingyenes vagy majdnem ingyenes a tömegközlekedés, de már régebben jártam otthon, talán azóta változtak a dolgok.

Azt mondja ő a szájával, hogy Magyarország még csak egy félkész ország, de ha kap még 4 évet a Fidesz, akkor aztán be lesz fejezve és olyan fejlett ország lesz, mint ide Kiskunlacháza. Nekem valahogy nem jön ki a matek. Ha 19, majdnem 20 év kormányzással, amiből 16 év egybefüggő teljhatalom volt, csak félig sikerült megalkotni a mesterművet, a másik felét hogyan tervezik hozzácsapni rövid 4 év alatt? Azt értem, hogy sokszor úgy kell építeni, hogy előtte rombolunk. Biztosan ez lehet az oka, hogy Orbán Viktor az uniós középmezőnyből leküzdötte az országot a legkorruptabb és a második legcsóróbb ország dicsőséges helyére, és ez nem volt, hanem van. Tehát innen kellene a fejlett országok sorába lépni. Vagyis katapultálni, mert rajtunk már csak ez segíthet. Hogyan kell ezt elképzelni? Aztán van még egy kedvenc kiszólásom Lázár Jánostól, bár ezt nem a Tranzit fesztiválon adta elő, de az örökbecs az örökbecs, bárhonnan érkezik. Ide írom a rövidke párbeszédet, hátha valaki véletlenül lemaradt róla a maga idejében.

Lázár: Ezek szerint a Tisza Pártnak rosszabb hazugságai vannak, mint a Fidesznek.

Rónai Egon: Nem tudom. A Fidesznek milyen hazugságai vannak?

Lázár János: Csak jobbak.

Szinkronizálok: a Fidesz jobban tud hazudni, mint a Tisza Párt. Itt rohadjak meg, ha ez nem dicsőség, amivel érdemes hencegni!

Hat-hét évet szenved egy átlagos magyar beteg, mire a diagnózistól eljut a csípő- illetve térdprotézis-műtétig. Ezt az időt jobbára a betegségével kapcsolatos információk gyűjtögetésével tölti – derül ki egy magyar szakemberek által a Journal of Orthopaedics szakfolyóiratban publikált friss elemzésből. A kutatók – Lengyel Lívia, Ilyés Mátyás, Szabó István, Lám Judit – hat országban vették górcső alá a nagy ízületi protézisre szorulók internetes kereséseit. A munkájukat az teszi különösen érdekessé, hogy ezekből az eredményekből felismerhetők az egyes országok ellátórendszereinek sajátosságai is. (Népszava)

Arra nem tér ki a tanulmány, hogy a fájdalom megjelenéséhez képest mennyi időbe telik, mire szakorvoshoz és diagnózishoz jut a beteg, pedig az sem lehet túlságosan egyszerű mutatvány. Nem vagyok orvos, tehát csak feltételezem, hogy ha időben felismerik – felismernék – a folyamatot, mely végül a protézis szükségességéhez vezet és megfelelő módon kezelnék azt, talán ilyen nagy műtétre nem is lenne szükség, később lenne szükség, vagy nem kellene olyan fájdalmat átélni, amilyet a félig kész Magyarország nagyjából összeomlott egészségügyi ellátásában el kell szenvedni. Feltételezem, hogy meg lehetne valahogy előzni sok esetben a súlyos károsodást, de mit lehet várni ott, ahol a már kialakult betegséget is ilyen hosszan kell elviselnie az embernek. Persze csak akkor, ha valakinek nincsen néhány millió forintja arra, hogy a magánegészségügyben keressen gyógyulást. És bizony sok embernek nem telik erre, a szerencsétlenebbeknek – akik régebben mentek nyugdíjba és az ellátásuk az átlagnál is alacsonyabb – talán még fájdalomcsillapítóra sem telik. De ameddig Orbán Viktor apja remekül van, sőt, a jövőt tervezi, mint mezőgazdasági könyvtáros, és a miniszterek elnöke is meg tud állni a lábán egy imbolygó jacht fedélzetén, és még a luxusrepülő lépcsőjén is fel tud menni, addig nincsen semmi gond. Ugye, kedves fideszes szavazók?

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, mint mindig.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!