VENDÉG

Az emberséget nem lehet pénzért megvenni

Szalonna | Augusztus 31, Vasárnap | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 54,150 forint, még hiányzik 2,945,850 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Augusztus utolsó vasárnapja, Debrecen, Petőfi tér, reggel 09.00-óra. Aki teheti, ilyenkor kávézik otthon a családdal, megbeszélik az ünnepi menüt, a napi családi programot.

Vannak – nem kevesen – akik számára nem ilyen idillikus a hónap utolsó vasárnapja. Ők „csak” éhesek, szeretnének jóllakni. Ezért már másfél órával az ingyenes ételosztás kezdete előtt gyülekeznek a nagy költőnkről elnevezett téren. Fél tízkor már közel 100 sorszámot osztottunk ki, de egyre csak jöttek a vendégeink. A tér minden padja tele volt ételre vágyó honfitársainkkal.

Tudják, hogy a Debreceni Nők Közéleti Egyesülete minden hónap utolsó vasárnapján meleg étellel várja a társadalom peremén tengődőket. A városvezetés hangzatos, de üres „Gondoskodó város” szlogenjétől még egyetlen éhes debreceni sem lakott jól. Ránk, civilekre azonban számíthatnak az emberek, tudják, ha esik, ha fúj, mindig meleg étellel várjuk őket. Amit ígérünk, be is tartjuk.

A városban pár napja még a közpénz milliókból /??/ finanszírozott virágkarnevál bűvöletében éltek az emberek, most azok vártak a sorban, akik a virágkarnevál árnyékában láthatatlanok szoktak lenni. Ők azok, akik számára a sátoros ünnepek is csak arról szólnak, tudnak-e valamit enni, jut -e kenyér az asztalra.

Sorsuk – mondjuk ki őszintén – sem a város, sem ország hatalmasságait nem érdekli, számkivetettek saját hazájukban. Miért is érdekelne bárkit a „kis” életük? Szavuk halk, erőtlen, bátortalan, örülnek, hogy élnek. Megszokták, beléjük bárki büntetlenül rúghat. Páriák lettek saját hazájukban, amely kivetette őket a soraiból. Vannak, akik még a 83 éves néninek is azt üzenik, ő a hibás, hogy így él, menjen el dolgozni.

Egyébként is, miért segítene bárki, hisz’ nem rongyokban járnak a sorban állók. Talán lesznek, akik magukra ismernek, és esetleg – véletlenül – elgondolkodnak az élet nagy igazságán: aki ma jólétben él, holnap lehet, hogy segítségre szorul. Egy olyan országban élünk, amelyben a gyűlölet az úr, kiveszőben az emberség, a szolidaritás. Történik mindez egy olyan országban, amely kereszténynek mondja magát és sokan veregetik ezért a mellüket.

Legyünk végre egyszer -csak egyszer-őszinték: a társadalom peremén tengődők élete itt, Debrecenben is hidegen hagyja a városvezetést, a vagyonosabb polgári réteg kisujját sem mozdítja, hogy /keresztényi/ szeretetből segítsen a bajbajutottakon. Képtelenek vagyunk elérni, hogy a város tehetős, többszörös milliárdosainak szíve megenyhüljön, erkölcsi kötelességüknek érezzék az elesettek, a gyengék támogatását. Tudjuk, olyan ez a kívánság, mint falra hányt borsó, de muszáj leírnunk, mert kötelességünk megszólalni. Nem lehetünk cinkosok a hallgatásban. Pedig egy város, egy közösség igazi erejét az mutatja, miképpen bánik a társadalom peremére szorultakkal.

A múlt hónapban a város szociális területért felelős alpolgármesterét email-ben kértük, tartson szabadtéri fogadóórát az ételosztás ideje alatt. Már a 30 nap is régen eltelt, alpolgármester asszonynak eddig nem volt ideje válaszolni. Valószínűleg a digitális polgári körében nagyobb aktivitást fejt ki, és hát nagy álmai is vannak. /Legalábbis a városi zuhanyhíradó szerint./ Sajnos itt Debrecenben azt is megteheti egy városvezető, hogy levegőnek nézi az itt élőket. Igaz, az ételosztásra várókkal egy mosolygós szelfi az albumba nem mutatna nagyon jól.

A ételosztás végére közel 200 vendégünk volt. Mindenki felpakolva mehetett haza. Sőt, a kenyérből még a hajléktalanszállóban élőknek is jutott.

Jövő héten kezdődik a tanév. Az ételosztást ezért tanszerosztással is egybekötöttük. A meghívóba nem mertük a tanszerosztást beírni, tartottunk – joggal – attól, annyian jönnek, hogy nem jut mindenkinek tanszer, iskolatáska, Ezt a csalódást nem szerettük volna, ha akár csak egyetlen gyermek is megélné. Sajnos Debrecenben az adományozási kedv igen minimális, nem igen számíthatunk az itt élők segítségére, tisztelet a kevés kivételnek. Előttük viszont nagy tisztelettel hajtunk fejet. Mert ők most is hozták az adományaikat.

Azoknak a családoknak tudtunk a beiskolázáshoz segítséget adni, akik az ételosztásainkra járnak, és iskoláskorú gyermekeik vannak. Közel 70 gyermek kapott tanszert, iskolatáskát, könyveket.

Volt nagy öröm a szülők és a gyermekek részéről egyaránt. A gyerekek nézegették a füzeteket, a tolltartókat, a szülők pedig azt számolgatták, mi hiányzik még elsejéig. A szegény családok számára a beiskolázás kész anyagi csőd, még akkor is, ha kicsit – nagyon kicsit – mernek csak álmodni. A szeptemberi családi pótlék előre történő kifizetése semmi segítséget nem jelent a számukra. Érdemi változást a 2008-óta változatlan családi pótlék összegének jelentős emelése jelentene. A fotók magukért beszélnek.

Tudjuk, nem sok, amit adni tudunk, de mindezt jó szívvel tesszük. A mi „fizetségünk” ma is a csillogó gyermekszemek voltak. Ennél többre mi nem vágyunk.

A debreceni önkormányzat százmilliókat ad évente a nemzetközi magániskolának. A szegény családok pedig – jó esetben – pár ezer forintos segélyre számíthatnak. Ez inkább kegy, mint valós segítség. Tavaly jövedelmi helyzettől függően alanyi jogú beiskolázási támogatást kezdeményeztünk. A város polgármestere érdemben nem is válaszolt. A magániskolában egy „elitgyermekre” több milliós közpénztámogatás jut. A szegény családok gyermekei pedig a legjobb esetben pár szem morzsát kapnak, és azért is hajbókolni kell.

Hálásak vagyunk mindenkinek, aki segített abban, hogy minden vendégünk elégedetten mehetett haza. Külön is köszönjük a Jégmadár Tisza Sziget tagjainak a közreműködését. Civilként számíthatunk rájuk, mert számukra is az emberek a legfontosabbak. Távolabbról is érkezett segítség, akármilyen hihetetlen is. A Czigány Viktória Pomázi Ifjúsági Tisza Sziget fiataljai iskolatáskákkal, tanszerekkel felpakolva érkeztek. Olvasták, hogy segítséget kértünk, úgy érezték, itt a helyük. Szimpatikus fiatalemberek, akik tudják, adni jó. Maradjanak ilyen jó emberek, köszönjük mindazt, amit a debreceni szegény gyermekekért tettek.

Tisztelettel köszönjük a pékségek segítségét. Külön is köszönjük a Szováti Kemencés Pékség – Hajdúszoboszló – segítségét. Ma is külön is sütöttek azért, hogy senki sem menjen üres kézzel haza az ételosztásról. Nagyon jó emberek.

Az egyesület legközelebb 2025. szeptember 28.-án várja vendégeit a Petőfi téren, a szokott időben.

Karácsony előtt szeretnénk segíteni a debreceni kisnyugdíjasoknak. Gyűjtést indítunk azért, hogy a tehetős nyugdíjasok ajánlják fel a 30 ezer forintos utalványaikat a kisnyugdíjasok támogatására.

Eddig öten ajánlottuk fel az 30 ezer forintot – ugye ez 150 ezer forint -, bízunk abban, hogy sokan lesznek, akik csatlakoznak.

Emberségpróba is ez, hiszen kiderül, kik is azok, akik csak az észt osztják és kik azok, akik tenni is akarnak valamit azért, hogy a sok kisnyugdíjasnak egy szebb karácsonya legyen itt, Debrecenben is. Mert nem Népkonyhába vágynak a szeretet ünnepén.

Aki segíteni szeretne, keresse a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesületét az alábbi telefonszámon:

+36 30 9841 963

A hét minden napján elérhetők vagyunk.

Megfontolandónak tartjuk mindannyiunk számára Dr. Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök által mondottakat:

„Érzékenyíteni kell a jóléti társadalmat! Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom legégetőbb kérdése: meg tudjuk-e fogni végre a leszakadó rétegeket, képesek leszünk-e integrálni a nehéz sorsú embereket? Tudunk-e nekik perspektívát, jövőképet, reményt adni?”

Tudunk?

Debrecen, 2025. augusztus 31.

Tukoráné Kádár Ibolya

az egyesület vezetője

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

VENDÉG

Az emberséget nem lehet pénzért megvenni

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY