Augusztus 22,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Augusztus 20. – árnyék vetül nemzeti ünnepünkre

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,365,450 forint, még hiányzik 1,634,550 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az alábbi cikk augusztus 20-ára, az állampárt által a szokásosnál is jobban meggyalázott nemzeti ünnepre íródott, ám a technikai szünet okán, két napos késéssel publikáljuk. Önmagában sem érezzük anakronizmusnak ezt a kis fáziskésést, amennyiben a mondanivaló aktualitása sajnos töretlen, ugyanakkor a szerző is és mi is bízunk abban, hogy a következő év augusztus 20-ára teljesen felesleges eltenni, mert aktualitását veszti a tartalom. 

Augusztus 20-a a magyar történelem legősibb és legszentebb állami ünnepe. Az ezeréves államiság és a keresztény Európához való csatlakozás napja, amely Szent István király döntéseiben gyökerezik. Az államalapító felismerte, hogy a magyarság csak úgy maradhat fenn, ha bekapcsolódik az európai nemzetek közösségébe, ha elfogadja a kereszténységet, mint vallási-, egyben kulturális és politikai alapot. Ez az elhatározás biztosította, hogy a Kárpát-medencében hont foglaló népe ne szóródjon szét a történelem viharaiban, hanem szilárd államiságot és kulturális identitást hozzon létre. Kérésének megfelelően II. Szilveszter pápa királyi rangot biztosító koronát küldött Istvánnak, ezzel elismerve, hogy az új keresztény állam nem vazallusa a Német-Római Birodalomnak. Ez az önállóság Szent István legnagyobb hatású politikai teljesítménye volt: úgy csatlakozott Európához, hogy nem lett alárendelt, hanem szuverén királyságot hozott létre, amit aztán ő maga, majd utódainak hosszú sora újra és újra megvédeni kényszerült.

Ezért augusztus 20-a mindig több volt, mint puszta ünnep: a hovatartozás megerősítése, a hűség kifejezése Európához és az európai értékekhez. Ez az ünnep évszázadokon át az egységet, a túlélést és a kontinenshez való kötődésünket jelentette. Keleti és nyugati birodalmak az erősebb jogán a mongoloktól a törökökön, a Habsburgokon, a németeken át az oroszokig hosszabb-rövidebb időre elrabolták szabadságunkat és függetlenségünket, míg végre a 20.század végére immár szuverén országként dönthettünk jövőnkről. Egy-egy népszavazás erősítette meg hazánk NATO- és európai uniós csatlakozását (1997: 85%, 2003: 84%), mint az istváni örökség modern folytatását.

Ma azonban, amikor körbenézünk, fájdalmasan kell kimondani: a jelenlegi kormány ezeréves örökségünket megtagadja. Miközben szavakban az „európai keresztény civilizáció” védelméről locsog, tetteiben elfordul attól. Az Európai Unió egységét rombolja, a szövetségeseket provokálja, és őseink hazafiúi vérével írt történelmünk céljaival ellentétes útra vezeti az országot.

Az ellentmondás drámai.

Miközben Ukrajna három éve valóban Európa végváraként vív élet-halál harcot az agresszor Oroszország birodalmi terjeszkedése ellen, Magyarország a hátországban éppen ezt a terjeszkedést segíti. Ez nemcsak politikai döntés, hanem történelmi szégyen. Ahelyett, hogy a szövetségesekkel vállvetve küzdenénk, hogy a szabadságért harcoló Ukrajna oldalán állnánk, Budapest Moszkva érdekeit szolgálja ki, egyben esztelen módon szembe fordít egyik szomszédunkkal, ami szükségszerűen az ott élő magyarság elárulását is jelenti.

Ez nemcsak hazánk jelenlegi valós nemzeti érdekeinek, hanem ezeréves múltjának és Szent István örökségének a megtagadása is.

A gazdasági, különösen az energetikai politika mutatja legélesebben a függés tragikumát. Míg a régió más államai — Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Ausztria is — képesek voltak érdemi áremelkedés és ellátási zavarok nélkül leválni az orosz energiafüggőségről, addig Magyarország épp az ellenkező utat választotta. A hivatalos adatok szerint az orosz nyersolaj részesedése a magyar importban 2024-re 86 %-ra nőtt (a háború előtti kb. 61 %-ról!), a földgázimport 80–85 %-a továbbra is Oroszországból érkezik, nem beszélve a Paksi Atomerőműről és az „épülő” Paks2-ről: e területen teljes az oroszoknak való kiszolgáltatottság. Szomszédaink az elmúlt években megoldották mindazt, ami a magyar kormány szerint „lehetetlen”, mi pedig hosszú távú szerződésekkel láncoltuk magunkat még erősebben Moszkvához.

S ezek nem csupán számok! Ez a függőség nemcsak gazdasági kiszolgáltatottságot jelent, hanem politikai alárendelődést is. A magyar állam — amelyet István király ezer éve az európai közösség részévé tett — ma újra, immár önként, hűbéresként hajol meg a Kreml előtt.

És mindez augusztus 20-án, a nemzeti önállóság, a nyugati keresztény gyökerek és az európai identitás ünnepén válik különösen fájóvá. A sokmilliárdos ünnepi tűzijáték, a díszletek, a zászlólengetés el akarják fedni azt a tényt, hogy az Orbán-kormány szembefordult azzal, amit ez a nap valójában jelent: a kontinenshez való tartozásunkkal.

Ezért augusztus 20-a ma nemcsak az államalapítás ünnepe, hanem tükör is. Megmutatja, hogy milyen mély szakadék tátong a kiüresedett jelszavak és a valóságos tettek, illetve a múlt és jelen között, hogy mennyire képtelen a mai vezetés megérteni Szent István döntésének lényegét. Ha valóban tisztelnénk az államalapító örökségét, akkor nem a keleti birodalom szolgálatába szegődnénk, hanem újra és újra Európa mellett tennénk le a voksunkat — ahogy tette ezt István király ezer éve.

Az ünnep tehát nemcsak emlékeztet, hanem kötelez is. Nem a szavakban hirdetett „keresztény Európához”, hanem a valódi, demokratikus, szolidáris Európához való hűségre. És ha ezt a mai politikai vezetés nem vállalja, akkor a nemzetnek kell kimondania: az ezeréves múltunk öröksége nem eladó!

Befejezésül tegyük fel a kérdést: vajon mit szólna ma Szent István, ha látná, hogy az önálló magyar államiságot megtestesítő Szent Korona — amely egykor a Nyugathoz való csatlakozás szimbóluma volt — most egy olyan ország parlamenti vitrinjében kesereg, amely hátat fordított Európának, és a keleti zsarnokság árnyékába húzódott? A korona fényéből így nem dicsőség, hanem szégyen sugárzik.

De nem maradhat így: nekünk, a jelen nemzedékének fiataloknak és öregeknek, nőknek és férfiaknak, vidékieknek és városiaknak együtt kell kimondanunk, hogy ezeréves múltunk nem eladó, és hogy Szent István öröksége nem torzítható el! Álljunk ki érte, és ne hagyjuk, hogy az ünnep fényét a szégyen árnyéka takarja el!

Butola Zoltán

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.