NEHAZUGGY

Isteni színjáték ez a javából, a legrosszabb minőségű előadás

Vogronics András | Augusztus 17, Vasárnap | 10:29

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 679,075 forint, még hiányzik 2,320,925 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tiszta kudarc, bazdmg. Moszkva trójai falova eltűnt csütörtökön, elmaradt a pénteki igehirdetés, gondolom, a nagy békecsináló haverja és a véreskezű botoxkirály találkozója nem volt olyan nagy horderejű esemény, amit élőben kellett volna megcsodálnia vagy a propagandagyára VIP-páholyában végigizgulnia, mint a Felcsút-FTC focirangadót. Valószínűnek tartom, hogy már Schmidt Mária, azaz a Schmidt-Ungár família horvátországi rezidenciáján tömi magába a piros arannyal megkent fekete kagylót, és marékszámra eszi hozzá a savlekötőt, nehogy visszajöjjön a gyomortartalma. Még az is lehet, hogy tudta előre – hiszen ő mindig mindent előre tud, amit más nem -, hogy az alaszkai találkozó csak egy színjáték lesz a két, atombombát szorongató gátlástalan vénember között.

Erről árulkodik, vagy ha úgy tetszik, ezt igazolja, hogy a nemzetközi sajtó magyar idő szerint szombat reggelig megjelent értékelései egyetértenek abban, hogy semmi eredményt nem hozott a Vlagyimir Putyin és Donald Trump közti, az amerikai elnök által történelmi jelentőségűként beharangozott alaszkai csúcstalálkozó. Jó, voltak itt már nagy szavakkal dobálózások és ígéretek, mondjuk azokból ez a fajta nem fogy ki soha a büdös életben, bár én inkább ordas nagy hazudozásnak nevezném ezeket. Kezdve a véreskezű orosz kreténnel, aki azt mondta, hogy nem lesz háború, majd három nap múlva támadást indított Ukrajna ellen, és olyan népirtást hajtott végre Bucsában, mint annak idején a szerbek Szebrenyicában, hogy a zaporizzsjai atomreaktor civil, donbászi területekkel együtt történő bombázását már ne is említsük. Folytatva a másikkal, a köztörvényes nőgyalázóval, adócsalóval és egyéb bűncselekmény-gyanús nyalánkságok koronázatlan királyával és az ő 24 óra alatt békét teremt dumájával, és az azóta is tartó zavarba ejtő ripacskodásával. És bár nem volt ott Alaszkában tudomásunk szerint, de harmadikként csapjuk hozzá a harmadikat ehhez a sztorihoz. Aki egy 10 milliós ország miniszterelnökeként úgy szaladgál ezekhez, mint egy bemindenezett pulikutya a jutalomfalatokért, nincsen rajta póráz és szájkosár sem, csak úgy önszántából szegődött oda a két fehér emberhez, hogy önkéntesen a házi kedvencük legyen. Az önjelölt világpolitikai tényező, a saját magára megkerülhetetlen, fajsúlyos politikusként hivatkozó senkiházi, aki lassan rosszabb lesz Horthynál is, aki készségesen asszisztált a zsidók deportáláshoz és a náci birodalom kiszolgáláshoz, majd cserébe olyan jól taktikázott az is, hogy a végén elcsatolták az ország egyharmadát.

Szóval ez az egész egy rossz minőségű tragikomédia lett. Ha Churchill élne, és ezt látná, akkor sanszos, hogy ebbe a balfaszkodásba halna bele, de biztosan nem a sok szivarozásba és whisky vedelésbe, annyira szánalmas és röhejes. Legalább annyira, mint eleve az a tény, hogy e nagyfene amerikai-orosz csúcstalálkozó Alaszkában jött létre. Ahol vörös szőnyeget terítettek a háborús bűnös lábai elé, és olyan pompával fogadták, hogy az Oscar-gála kutyafasza volt ehhez képest. Mint egy világsztár, aki éppen most találata fel a rák ellenszerét, olyan körbe lefetyelésben részesült a számomra mind a mai napig érthetetlen módon elnökké választott parókás bohóc részéről. Ez a két szarházi dönt jelen pillanatban a világ sorsáról, és most ne beszéljünk a háborús orosz külügyminiszterről, Szijjártó mentorától, aki konkrétan CCCP- s pulóverben jelent meg a helyszínen, ezzel is már előre demonstrálva, ha nem lett volna világos, hogy valójában mik is a szándékaik. (És még így sem volt világos a másik hülyének.)

Miközben ha belegondolok, Lavrov főnökét, a háborús gyilkost egy komolyan vehető országban nem díszsorfal, vörös szőnyeg és taps, hanem egy elit katonai egység várta volna, és mára már valami hermetikusan elzárt titkos fegyintézetben csücsülne, és azon gondolkodna, hogy akkor milyen halálnemet is válasszon magának azért cserébe, amit ő elkövetett több tízezer vagy inkább százezer ártatlan civil ellen. (A rossz orosz nyílászárók áldozatait most ne is vegyük ide.) És akkor ott van a másik, a flúgos golfozó, aki meg alsó hangon is egy diliházban bizonygathatná, hogy az Egyesült Államok elnöke. A kórteremben ülő társának, aki meg Napóleon-szindrómában szenved. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy mennyire elkeserítőnek tartom, hogy két ilyen nagybetegtől függ a világ sorsa, és ehhez szervesen kapcsolódik a mi mázsa feletti orosz és amerikai ügynökünk, az identitászavaros csinovnyikunk és jenkink, aki valamiért azt gondolja, hogy ő fontos szereplő ebben a játszmában.

Lehet, hogy már rég nyaral, de a személyzet azért a helyén van és posztol a nevében:

Évekig néztük, ahogy a két legnagyobb atomhatalom felszámolja az együttműködésük kereteit és üzenget egymásnak. Ennek most vége. A világ ma biztonságosabb hely, mint tegnap volt. Soha rosszabb hétvégét!

Én nem tudom, mire ez a nagy hurráoptimizmus, ez a kitörő öröm, mert kurvára nem történt semmi érdemleges azon kívül, hogy a botoxos KGB-ügynököt piedesztálra emelték. De ha így folytatja az önkívületi ámokfutást, a végén még megérjük, hogy ő fog pályázni a Nobel-békedíjra, pedig ha róla van szó, nem kell komolyan venni semmit. Volt itt már olyan is, hogy a pápának azt mondta, hogy 2022. május 21-én vége lesz a háborúnak, meg már megünnepelte hónapokkal ezelőtt, hogy ilyen a béke, majd nem sokkal később megint rákezdett a nótára, hogy Trump elnök úr majd békét teremt és hurrá és juhé, aztán úgy folytatta páros napokon, hogy amúgy küszöbön a harmadik világháború, mostanra meg már megint biztonságosabb hely lett a világ. Ilyen egy ótvaros manipulátor és szemfényvesztő, aki bármit megtenne azért, hogy az idők végezetéig hatalomban maradjon, és úgy élje le a hátralévő életét, hogy a haja szála ne görbüljön azokért a bűnökért, amiket szisztematikusan elkövetett a saját népe és az európai közösség ellen. Az, aki büszkén vállalja, hogy az orosz hírszerzés és Putyin kémszervezete már nemhogy a spájzban van, hanem konkrétan övé a ház és saját hasábja van a Magyar Nemzetben, ahonnan üzengethet és fenyegetőzhet Brüsszel és az ellenzék irányába. Mennyire kiszámítható ez a fordulat is, hogy ezek beavatkoznak majd és megpróbálják megijeszteni Magyart, mint ahogy azt tették Navalnijjal is, aki szerencsétlen az életével fizetett azért, mert szembeszállt a saját és a nemzete és a fél világ gyilkosával, hóhérjával.

Nem játék ez, gyerekek. Nem olyan vicces ez. Kurvára nem az. Lassan komolyabb az orosz befolyás itt, mint a második világháború után volt, ez a gyáva szájember, ez az önjelölt utcai harcos – akinél nagyobb árulót nem hordott a hátán a magyar ugar – olyan szinten adta Moszkva markába az országot, hogy azt rossz nézni. Itt tartunk, itt tapicskolunk a távárisainkkal és hallgatjuk nap mint nap a kommunistázást azoknak a pofájából, akik a legnagyobb vörösök, a Lenin-fiúk és Vlagyimirovics leghűségesebb sztárolói és istenítői. Isteni színjáték ez a javából, abból is a legrosszabb minőségű előadás.

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

A címlapkép Szijjártó Facebook-oldaláról való.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!