NEHAZUGGY

Minél jobban vergődnek, annál jobban süllyednek. Egyre mélyebbre

Vogronics András | Ma | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 577,845 forint, még hiányzik 2,422,155 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Üdvözletem, tiszteletem mindenkinek, akit érdekel és akit nem: visszatértem 6 napos önkéntes száműzetésemből, amit a rothadó nyugaton töltöttem, az olasz Alpokban. Ahova magamtól, önként, leginkább kalandvágyból látogattam el, hogy leamortizáljam a lábaimat a legendás hegyek kerékpárral történő megmászásával. Azt hiszem, sikerült. Egy vicc is eszembe jutott erről a szűk hétről. A gyerek a katonaságból írja az anyjának, hogy szopatnak, anyám, stop. Az anyja válaszol: engem is fiam, de nekem jólesik. Most én voltam ez utóbbi helyzetben, mert ugyan nem volt könnyű a cél elérése, amit kitűztem magam elé, de legalább én választottam. Ezzel szemben amikor itthon vagyok, nincsenek ilyen opciók egyelőre. Legalábbis a NER-mindennapokat és a júdási önkényt tekintve. Ha tetszik, ha nem, aki itt él és próbál levegőt venni, boldogulni, az 15 éve kénytelen elviselni a küldetéstudatos haramiavezért; elviselni és igazodni hozzá, és nem csupán hozzá, de rajta keresztül az elmebajához is, amit előszeretettel zúdít rá az ország minden lakójára.

Szóval nem mondom, hogy nem maradtam le semmiről ebben a pár napban, mert de. Ahogy visszaolvasom a történéseket, volt itt minden, csak földrengés és vulkánkitörés nem, úgyhogy folytatom onnan, ahol múlt héten abbahagytam. Amint kénytelen voltam tudomásul venni, a székesfehérvári kórházban fennforgás volt az emberi fogyasztásra alkalmatlan, fertőző vízzel és illetéktelen vízvezeték-szerelési munkálatokkal kapcsolatban, ezzel szemben a hegyekben kristálytiszta víz folyik 100 méterenként az országút mellett, de még a hegyi patakok vize is iható és jéghideg, vagyis van hova fejlődni. Főleg úgy, hogy évek óta hallgatjuk, hogy ott, nyugatabbra minden rohad. Ja, az egy euró/gombóc fagyiról vagy a 2 eurós olasz kapucsínóról beszélni se érdemes.

De komolyabbra fordítva: nem éppen megdöbbenve, de azért konstatáltam, hogy a levesben a légy még él, még zümmög és kapálódzik, hogy kijusson onnan, nem adja fel. Nem adja könnyen a bőrét, nem vonul vissza, nem lép hátra (pedig annak idején mekkora hangerővel óbégatta Gyurcsánnyal kapcsolatosan, hogy mondjon le), egyszerűen nem hajlandó belátni, hogy neki reszeltek, vége van. Nem az a típus. Ő az a mindent meghosszabbító fajta, ő a nemzeti manipuláció és valósághajlítás koronázatlan királya, a felkent és önjelölt uralkodó, aki nélkül itt kitörne az anarchia, eljönne az apokalipszis, úgyhogy szükség van rá még legalább 30 évig, vagy az idők végezetéig, ha nem akarunk mindmeghalni. Ahogy látom, a helyzet pedig csak egyre fokozódik és éberséget követel. Már az orosz elhárítás, Putyin titkosszolgálatai is kezdenek észbe kapni, hogy Viktorovics nem áll a helyzet magaslatán, és kezd kicsúszni az irányítás a kezéből, ami viszont Moszkvának létkérdés a hibrid hadviselésükben és az Európai Unió szabotálását illetően. Nem engedhetik el a tartótisztjüket, nem kompromittálódhat az USA felé sem, úgyhogy tenni kell valamit. És ők tesznek is, mert túl sokat fektettek ebbe a bármire kapható, illiberális műanyagpatriótába és köreibe. Számomra adja magát, hogy ezért is nyilatkozgat olyanokat, hogy ő nem engedheti meg azt, hogy más vezesse az országot, és tönkretegye mindazt, amit ő szorgosan összelopkodott és összeügyeskedett és összeharácsolt az évek során.

„Nem adhatom át a hatalmat egy másik politikai tábornak, amely teljesen más meggyőződéseket, elképzeléseket, elveket és politikai eredményeket képvisel”. Ja, szó sem lehet róla, és ezért mindent meg is tesz ez a minden hájjal a szó szoros értelmében megkent fiatal demokrata, aki a feleségével már ott tart, hogy betuszkolja magát egy fapados légitársaság gépének fapados ülésébe, hogy demonstrálja, hogy ő továbbra is egy közülünk, mert már a kutya nem hisz neki. A helyzet ezért most azt kívánja, hogy a 30 éve is így utaztam, ezután is így fogok című örökzöldet most meg kell cáfolja, és elő kell adnia a nagyérdemű hülyéinek, hogy lám-lám, én nem is vagyok multimilliárdos, nem az enyém meg a famíliámé a fél ország, ez mind fake news és szemenszedett hazugság, úgyhogy itt egy kép arról, hogy éppen döglök a felhők felett, mint egy aratásban megfáradt paraszt a fa tövében, és szendergek Bilbao felé félúton. Az ülésbe is alig fér bele, mellette meg ott szendereg a ~~sötétség~~ az asszonyság, aki – mint megtudhattuk – igen sok mindenben dönt, sok mindenbe avatkozik bele annak ellenére, hogy ennek az ellenkezőjét sugallja a kemény csodálkozó hívek felé.

A két suttyó, akik tönkretették az országot mind anyagilag, mind erkölcsileg, akik szemrebbenés nélkül loptak el mindent és írattak a saját és a családjuk nevére, és most előadják, hogy őket alaptalanul vádolja a brüsszeli birodalom, amelyik Magyar Pétert bízta meg azzal, hogy buktassa meg a despotát meg annak dinasztiáját. Meg az ukránok, mert azok is folyamatosan beavatkoznak, szervezkednek, fenekednek és azon dolgoznak, hogy szegény Júdást eltakarítsák (ráérnek a háborúzás mellett az ebadták). Pedig őt Trump elnök úr is imádja, és kikéri a véleményét, mert ő tényező. Nagyon-nagyon okos tényező.

Érdekes, hogy a tényező aki eddig csak és kizárólag honvédségi luxusjettel vagy valami oligarcha luxusmagángépén repkedett ide meg oda, most amikor ennyire támadják, puritán módon, mindenféle biztonsági protokollt mellőzve teszi ki magát annak, hogy eljusson Bilbaóba. Mindenesetre elég magabiztosan nyilatkozgat magáról és a jövőről, a jövő évi választásról, hogy azt mondja: ha nyerni akarnak, akkor a legjobb formában kell indulniuk. „És a politikai közösség, amelyhez tartozom, jelenleg úgy véli, hogy ennek a közösségnek az érdeke, hogy én vezessem. Ezért teszem, amit teszek. Ha azt mondanák, hogy van egy fiatal tehetség, aki sokkal jobb nálam, és új miniszterelnök-jelöltet szeretnének támogatni, akkor azt mondanám, sok sikert, hajrá, én támogatni fogom. De jelenleg, tudják, ha folytatni szeretnének, akkor a legjobb esély a folytatásra az én oldalamon van”. Hát ki másén, bazdmeg? Ki másén, ha nem ezén a palién, aki konkrétan az életéért fut, aki ha nem nyer, akkor tényleg sokan fognak mögüle kihátrálni és elfordulni tőle, aki ha egy kétharmados Tisza győzelem következne be, akkor konkrétan menekülnie kell majd innen, ilyeneket bír mondani. Meg olyanokat is – ha már az amerikai szélsőjobb házhoz jött az exkluzívért -, hogy most „az infláció jóval magasabb, mint kellene (…) szóval nem mondhatom, hogy mindenki 100%-osan elégedett velem vagy a gazdaságpolitikával, amit itt folytatunk, de vannak eredmények”.

Nem akarom ezredszerre leírni, hogy az infláció nevű tigris, amit ő annyiszor legyőzött, ezek szerint mégse döglött bele abba, hogy ő személyesen földre vitte és kitekerte a nyakát. Úgy néz ki, hogy ez a ragadozó, akit ő engedett ki a 2022-es választások előtt a ketrecből az esztelen szavazatvásárlási célzatú közpénzpénzszórásával, át fogja harapni a torkát. Mert ha az emberek ott tartanak, hogy alig marad pénzük a hónap végére, az igencsak irritáló tud lenni, pláne ha közben azt látják, hogy ezek meg úgy élnek, mint Marci hevesen. Teljesen mindegy, a végjáték itt zajlik a szemünk előtt, itt lehet végignézni ezt a szánalmas haláltusát és kapálódzást, amit előadnak, miközben az örvényből akarnak kimenekülni. Csakhogy minél jobban vergődnek, annál jobban süllyednek. Egyre mélyebbre.

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!