NEHAZUGGY

Csodálkoznak, hogy egyre kevesebben bíznak a hatóságok munkájában?

Lázár Gergő | Augusztus 14, Csütörtök | 18:51

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 577,845 forint, még hiányzik 2,422,155 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Új funkcióval bővült a 112-es segélyhívószám – elindult a „Tedd le a terhed!” program – adta hírül nemrég a gondoskodáspolitikai államtitkár. Fülöp Attila hozzátette: mindez a rendvédelem és a gyermekvédelem együttműködésében valósul meg. Mostantól ez a szám a gyermekvédelmi bántalmazás vagy abúzus gyanúja esetén is hívható. Szerinte erre azért is van szükség, mert az elmúlt időszakban több olyan eset került napvilágra, amelyeket a gyermekvédelemben dolgozók jellemzően a sajtóban osztottak meg, pedig annak nem ott a helye.

Hát persze, hogy nem a sajtóban van a helye a gyermekbántalmazási ügyeknek, a gond csak az, hogy azért kerülnek ide ezek az esetek, mert a hatóságok egészen egyszerűen nem tesznek semmit. Vagy ha tesznek is, akkor is a bántalmazottat citálják bíróság elé, pláne akkor, ha a bántalmazó egyházi személy. Ki csodálkozik azon, hogy manapság előbb fordul a sajtóhoz az az ember, akinek bántalmazásról van tudomása, mint hogy a hatóságoknál próbálkozna? Iskolaigazgatókat, papokat jelentettek fel – vagy tettek bejelentést velük szemben a megfelelő fórumokon -, hogy aztán az égvilágon semmi se történjen, mivel ezek az emberek vagy ismertek valakit a felsőbb körökből, vagy nem volt érdeke az intézménynek az, hogy kiderüljön egy ilyen eset, ezért inkább elhallgatták azt és nem hagyták, hogy az áldozatok bármiféle bocsánatkérést kapjanak.

Alapvetően a sajtó az, ahol az ilyen eseteket valóban körül tudják járni, hiszen a független sajtónak nem érdeke, hogy egy ilyen esetre ne derüljön fény. Nekik az az érdekük, hogy a történet minden szála kiderüljön, hiszen sokkal több olvasót hoz nekik, mintha hallgatnának az esetről. De nem csak arról van szó, hogy komoly olvasószámot hoznak az ilyen esetek, hanem arról is, hogy egy valódi újságíró az ilyen történetekért él, hiszen a munkájának valódi eredménye lehet azáltal, ha felelősségre vonják az elkövetőket. Meg lehet írni egy beszámolót vagy egy külföldi hírt is minden gond nélkül, de az ilyen történetek azok, amelyekért egy újságíró ezt a pályát választotta. Az olyan anyagok, ahol utána kell járni a körülményeknek, embereket kell megszólítani és meg kell vizsgálni az esetet. Nem véletlen, hogy a legkomolyabb pedofil botrányokat újságírók hozták le, amelyek közül a Boston Globe bostoni pedofil eseteit feltáró cikke volt talán az, amely elindította a sort.

Értem én, hogy a hatóságok szeretnék, ha inkább hozzájuk fordulnának a szülők és barátok az ilyen esetek kapcsán, de mivel bizonyították, hogy sok esetben megbízhatatlanok, hiszen az égvilágon semmit sem tesznek, ezért sokan inkább az újságírók felé fordultak, akik jól láthatóan megírják ezeket az eseteket, amit követően a hatóságok kénytelenek legalább úgy tenni, mintha vizsgálatot indítanának. Én egyébként már korábban sem értettem, hogy a bántalmazott gyermek ügyét miért nem a sajtóhoz viszik először a szülők és miért próbálják figyelmeztetni az egyházat vagy az iskolát? Számtalan esetben bizonyosodott már be, hogy ezen intézmények érdeke, hogy soha ne derüljön fény a történtekre, mivel az komoly károkat okozna nekik. Szinte soha nem a bántalmazott fél megvédése a cél, hanem a károk enyhítése. Egy újság viszont magasról tesz az egyház vagy az iskola hírnevére, hiszen semmiféle kapcsoltban nem áll velük és ezért nem fogja visszafogni magát.

A rendőrségben a legtöbben már nem bíznak meg idehaza, ami annyira nem is meglepő látva, hogy mennyire kilógnak a kormány seggéből. Pedig a rendőrség feladata nem a hatalom kiszolgálása lenne, hanem az állampolgárok szolgálata. De ahogy a politikusok sem minket képviselnek, úgy a rendőrökre is pontosan ez igaz. Véleményem szerint manapság akinek valódi problémája van az előbb fordul a sajtóhoz, mint a rendőrséghez, mivel ritka az, amikor valódi vizsgálatot folytat le a rendőrség. Vannak persze kivételek és van olyan, hogy igen gyorsan cselekszenek – emlékezzünk csak a Budapesten meggyilkolt amerikai turista esetére, akinek gyilkosát órák leforgása alatt elfogták -, de a megszokott mégsem ez. Lehet, hogy egy újság nem órák alatt fog utánajárni egy esetnek, de hogy ki fogja vizsgálni és utána fog menni, ha valóban érdekes történetről van szó, az szinte biztos. Arról nem is beszélve, hogy a sajtó cikkeit magyar olvasók millió láthatják, ezért sokkal nehezebb arról nem tudomást venni, mint egy rendőrségi ügyről, amelyről talán pár tucat embernek van fogalma, ezért az üggyel kapcsolatos elcsendesedés nem tűnik fel annyira.

Ahány esetben beszámolt a sajtó valamilyen komoly ügyről, a hatóságok kénytelenek voltak reagálni. Ezt még a hatalom is pontosan tudta, ezért néhány alkalommal még akár komolyabb neveket is beáldoztak annak érdekében, hogy a társadalom lenyugodjon. A sajtóban megjelent cikkek hatása tehát sokszor valódi, ezért érthető, hogy miért könyörögnek szinte azért, hogy a bűncselekményekkel kapcsolatosan ne hozzájuk forduljanak az emberek, hanem a hatóságokhoz, akik aztán eltussolhatják az esetet, amennyiben arra valakinek igénye lenne. Próbálkozni persze lehet, de a sajtóval történő kapcsolatfelvételt megtiltani nem lehet, ezért ez a lehetőség akkor is élni fog, ha még több tucat különböző módot talál ki arra a kormány, hogy hozzájuk forduljanak, hogy aztán az ügyeket el lehessen sikálni. Szívesen megbíznék én a hatóságokban, de egy olyan országban, ahol az a hatalom kiszolgálója, sajnos nagyon nehéz.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!