NEHAZUGGY

Tudtuk, hogy fájdalmas lesz a rezsim végvonaglása, de hogy ennyire, azt még én sem gondoltam

Tamás Róbert | Augusztus 13, Szerda | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 501,865 forint, még hiányzik 2,498,135 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek!

Atomtitkot nem őriznek annyira, mint a Külügyminisztérium azt az információt, hogy kiket hívnak meg Szijjártó Péter sajtótájékoztatóira. Előbb próbáltuk meghívatni magunkat, miután Gulyás Gergely ezt a tanácsot adta, de ez nem jött be. Aztán megkérdeztük, hogy kik mehetnek Szijjártó sajtóeseményeire egyáltalán, nem kaptunk választ. Majd közadatigényléssel kikértük a sajtótájékoztatókra meghívottak és az azon résztvevők listáját. Nem adták ki. Ezután a közérdekű adatigénylés visszautasítása miatt indított pert is megnyertük jogerősen, és vártuk a listát. De még mindig nem jött. Ezért végrehajtást kellett kérnünk a Külügyminisztérium ellen. Itt tartunk most. (444.hu)

Ez megint tipikusan a feleslegesen keménykedés ékes példája. Tényleg felfoghatatlan, mi a búbánatos francért nem adják ki ezeket az – egyébként nem különösen fontos, de mindenképpen a nyilvánosságra tartozó – adatokat. Mintha nem tudná amúgy is mindenki, hogy a pártmédia vehet részt ezeken az eseményeken. És ha kiderül, hogy tényleg, akkor mi van? Egy darabig talán foglalkozik vele a sajtó, de miután különösebben nem fog senkit meglepni az eredmény és mert nem is nagyon érdekel senkit, ezért gyorsan feledésbe merül. Így azonban nem, mert az érdeklődést maga a Külügyminisztérium korbácsolta fel. Az az érzésem, annyira rottyon vannak már a fiúk, hogy azt sem tudják, mit csinálnak és miért.

A miniszterelnök szerint minél tovább tart a háború, annál több jogkört fognak elvenni az EU-tagállamoktól „a brüsszeli bürokraták”. Szerinte van egy brüsszeli birodalomépítési forgatókönyv, amibe ez a háború beleillik.

„A magyar érdek az, hogy soha, semmilyen körülmények között egy integrációban az ukránokkal, se NATO-ban, se Európában, se semmiben” – mondta Orbán Viktor, hozzátéve, hogy akkor „minden pénzünk odamenne”, ami egyenes út lenne Magyarország elszegényedéséhez. De nem lehetünk lelketlenek, tette hozzá, az EU-nak kell egy stratégiai szerződést kötni Ukrajnával, „de sosem szabad tagságot adni”.

„Nekünk minden pénzünket a saját versenyképességünkre, modernizálásunkra és a polgári középosztály fönntartására kell fordítani, egyébként az egész európai demokratikus rendszer megbicsaklik” (Telex)

Nem állítom teljes határozottsággal hogy értem, mit akart mondani Orbán Viktor a magyar érdekről. Inkább csak sejtem, hogy ő aztán soha, sehol, semmiben nem akar sem együttműködni, sem közösséget vállalni, sem egy klubba tartozni Ukrajnával. Ez így teljesen rendben is van, ez esetben az a legjobb megoldás, hogy lemond, visszaadja a rablott vagyont és elköltözik valami olyan helyre, ahol fel sem merülhet egyik rémálma sem. De az egy kicsit erős, hogy az összes magyar nevében nyilatkozik, miközben a megmaradt hívein kívül – akik jóindulattal talán másfél millióan lehetnek – senki nem ért vele egyet, és ezt az egyet nem értést sokan, sok helyen, hangosan és érthetően kifejezték már. Az utolsó mondat hangos röhögést váltott ki belőlem, majdnem félrenyeltem a mit sem sejtő mangót – nyugi, nem a világ túlfeléről cipelték ide, itt érik helyben -, pedig igazán nagyon finom volt. Kár lett volna érte és talán értem is, ha váratlanul megfulladok. Szóval nekünk minden pénzünket – és itt mindjárt ordítva merül fel a kérdés: kiknek nekünk? És miféle pénzünk? Az Orbán család pénze, a NER pénze vagy a magyar adófizetők pénze? Jó, tudom. Az egy és ugyanaz. De mégis – saját micsodánkra kell fordítanunk? Miféle versenyképesség? Hivatalosan is Magyarország az Európai Unió legcsóróbb és legkorruptabb országa. Hol van ott versenyképesség, ahol az összes állami- és uniós pénzből finanszírozott projektet Mészáros és társai nyerik kötelezően, ahol nyáron egy csomó településen nem folyik víz a csapból, ahol a gyerekek igen nagy százaléka úgy kerül ki az iskolából, hogy olvasni sem tud, ahol évekig kell várni egy műtétre, ahol kész túlélőtúra vonatra ülni, ahol a mediánbér nem éri el más országok minimálbér-szintjét, ahol a legalacsonyabb nyugdíj még mindig 28 500 forint, ahol 27 százalékos az áfa és még hosszan sorolhatnám. Ki a jó fenével versenyzünk? Kamcsatkával? És miféle polgári középosztály az, amit fönn kell tartani? Abba ki tartozik bele? Ráhel és Tiborcz? Orbán összes rokona? Mészáros és bé neje? Rogán és az összes felesége? Szijjártó? Lázár? Mert őket remekül fenn- és eltartjuk, de közük nincs a polgársághoz. Vége van a drágaszép miniszterelnök úrnak, csak még nem mertek neki szólni a cselédek.

Schlanger Márton, a Republikon Intézet kutatója szerint hiába érezte meg helyesen a Fidesz, hogy a Tisza Párthoz képest teret vesztett az online világban, látható, hogy ilyen kampányt folytatni a kormánypárt struktúrája mellett nehéz.

– A fideszes szavazókhoz kevésbé jut el az egyébként őket érintő mostani kampány, sőt, már önmagában a digitális szó elrettentő lehet a számukra – mondta lapunknak Schlanger Márton azzal kapcsolatban, hogy a Publicus-felmérés számai nem igazolják vissza a kormánypárt várakozásait a digitális honfoglalás ügyében. (Népszava)

És ezen csodálkozni kellene? A Fidesz másfél évtizede dolgozik azon, hogy egyrészt a tanulatlan, információhoz jutni képtelen réteget hódítsa meg magának, mert őket meg lehet venni egy zsák krumplival, másrészt hogy akit lehet, meghülyítsen a folyamatos propagandával és agymosással. Sikerrel jártak. Most meg azt várnák ezektől a szerencsétlenektől, akik egy digitális mérleggel sem boldogulnak és tüntetnek az automata pénztárak ellen, mert bonyolult nekik, hogy vegyék fel a ritmust egy olyan közegben, melyet a fideszes propagandagyár sem ért és használni sem tud. Tudtuk, hogy fájdalmas lesz a rezsim végvonaglása, de hogy ennyire, azt még én sem gondoltam.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Hamarosan jövünk vissza az első beszólással, mint mindig.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!