Nem tudom, hogy Hatvanpusztát hogy fogják ezek áttelepíteni Szibériába, ha eljön az idő, de hogy az idő el fog jönni, az egészen biztos. Sőt, legnagyobb valószínűsége annak van, hogy amikor eljön az idő, Hatvanpuszta marad, a dinasztia távozik. Hogy börtönbe vagy Szibériába, azt majd a független hatóságok eldöntik. Ez jutott eszembe kivételesen nem arról, hogy az ország tulajdonosa 1 perc alatt égette szénné magát, amikor a Telex erről a bizonyos hatvanpusztai uradalomról kérdezte (a Bilbao felé tartó fapados jelenetet hagyjuk is), hanem arról, hogy az állampárti propaganda szerint szügyig szuverenista Magyarország (úgy is, mint uniós tagállam) szuverenista kormánya egyedüliként nem volt hajlandó aláírni azt a többi 26 tagállam vezetője által aláírt közös nyilatkozatot, amely a pénteki Trump-Putyin találkozó előtt rögzíti, hogy az ukrán nép szabadon dönthet a jövőjéről. És amelynek első bekezdése így hangzik (aki még nem tette, annak feltétlenül érdemes a teljes szöveget elolvasni, és összevetni a 15 éve uralkodó, magát békepártinak nevező Orbán-kormány ukrajnai háborúval kapcsolatos általános narratívájával, de kiemelten Don Vétó soros vétójának megmagyarázási kísérletével):
Mi, az Európai Unió vezetői, üdvözöljük Donald Trump elnök azon erőfeszítéseit, amelyek célja egyrészt véget vetni Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújának, másrészt igazságos és tartós békét és biztonságot elérni Ukrajna számára.
Én már hétfő este is megfogtam a fejemet, nehogy véletlenül a falba verjem, amikor is az uniós külpolitika vezetője, Kaja Kallas által összehívott külügyminiszteri tanácsülés napja volt, amely ülésen természetesen az Ukrajnával kapcsolatos amerikai-orosz tárgyalás volt terítéken, többek között az is, hogy Ukrajnát és az EU-t nem lehet kihagyni a megállapodásokból. A külügyminiszteri EU-találkozót virtuálisan tartották meg hétfő délután, az EU-tag Magyarország még mindig hivatalban lévő külügyminisztere viszont nemhogy egy büdös szóval nem üdvözölte ezt az ülést, és azt a több mint jogos elvárást, hogy az Ukrajnát jól felfogott önérdekből (ami nem azonos Moszkva érdekével) támogató Európai Unió feje fölött a nagyhatalmak ne dönthessenek önkényesen, de nem is említette, hogy volt egy ilyen ülés. Ehelyett Szijjártó Péter orosz magyar külügyminiszter egyfelől azzal dicsekedett, hogy neki nem a hazája szövetégeseivel, hanem Denis Manturovval, a háborús agresszor Oroszország miniszterelnök-helyettesével volt sürgős telefonos megbeszélnivalója, másfelől panaszkodva, óbégatva, de folyékonyan azt hazudta a vonatkozó Facebook-posztjában, hogy az Európai Unió háborúpárti politikusai a péntekig hátralévő napok mindegyikét igyekeznek felhasználni arra, hogy aláaknázzák a békéhez vezető utat és ellehetetlenítsék a Trump-Putyin találkozó sikerét.
Tehát az Európai Unió vezetői, akik 26-an hivatalosan üdvözölték Donald Trump igazságos és tartós béke elérésére irányuló erőfeszítéseit Szijjártó szerint valójában geci háborúpártiak, akik abban érdekeltek, hogy a háborúnak soha ne legyen vége. De hol van ez a teremfutballista hisztéria ahhoz képest az ún. indokláshoz képest, amit Orbán előregyártott annak kimagyarázására, hogy miért feküdt keresztbe megint az egész eltorzult testével, egyedüliként egy olyan közös, az Európai Unió egyetértését, erejét és eltökéltségét demonstrálni képes nyilatkozatnak, amit mindenki más, de még a liberális mainstream elhajlással nem vádolható Fico haverja is aláírt, pedig ő is marha nagy szuverenista, populista, patrióta hírében áll és Vlagyimirt is tiszteli, szereti. Idézem minden digitális honfoglalók fejedelmét, akinek mostanra már annyi valóságot sem tartalmaznak a megszólalásai, mint amennyi vegetáriánus fogást tartalmaz Németh Szilárd étrendje:
Mielőtt az európai liberális-mainstream kórus újra rákezd a „Putyin bábja” nótára, szeretném megosztani, miért NEM tudtam támogatni a nyilatkozatot Magyarország nevében.
1. A nyilatkozat feltételeket próbál szabni egy olyan tárgyalásnak, amelyre az EU vezetőit meg sem hívták.
2. Már önmagában is szomorú, hogy az EU partvonalra szorult. Ennél csak az lenne rosszabb, ha még utasításokat is osztogatnánk a kispadról.
3. Az egyetlen ésszerű (helyesen: észszerű – szerk.) lépés az EU vezetői részéről az, ha az amerikai–orosz találkozó példáját követve kezdeményezzük egy EU–Oroszország csúcstalálkozó összehívását.
Adjunk esélyt a békének!
Természetesen nem könnyű és nem is irigylésre méltó az amorális, korrupt gazemberek élete (ha már Nógrádi szélhámos tanár úrral kell csacsogni és az EU moszkovita páriájaként a pálya széléről okoskodni arról, hogy ki a nevetséges és szánalmas, és Oroszország győzött, az nagyon kemény), akik hétfő délután még azt delirálják, hogy álláspontjuk szerint az ukrajnai háborúnak nem a csatatéren, hanem a tárgyalóasztalnál van a megoldása, majd kedden kikérik maguknak, hogy a szövetségeseik azért ne ugassanak bele abba, ami a tárgyalóasztalnál történik, mert gyengék, kicsik, ergo ne üssék bele az orrukat a nagyok dolgába, de azért kezdeményezzenek önálló tárgyalásokat a háborús agresszorral, igaz, hogy kicsik és gyengék és kussoljanak.
Ámde aki elolvasta az Európai Unió vezetőinek nyilatkozatát Ukrajnáról, amelyhez Orbán egyedüliként nem csatlakozott, és értette is, amit olvas, az egyetlen olyan mondatfoszlányt nem azonosíthatott abban a szövegben, amit egy magát békepártinak, szuverenistának, azaz a nemzeti önrendelkezés élharcosának tartó kormány ne írhatna alá, ha egy pillanatra is komolyan gondolja azt, amiről évek óta óbégat. Ebben a szövegben nincs egyetlen olyan mondat se, amit egy európai uniós tagállam negyedik éve a legyenbékéről vernyogó kormánya az általa vezetett ország jól felfogott érdekében, a saját maga által hangoztatott szólamokhoz következetesen ragaszkodva ne írhatna alá. Szeretném Putyin bábjának (idézőjel nélkül) felhívni a szíves figyelmét arra, hogy nincs semmiféle liberális-mainstream kórus, az EU-tagországok vezetői pártállástól, ideológiától, jobb- vagy baloldaliságtól függetlenül mind aláírták ezt a nyilatkozatot, az, hogy Orbán Viktor Putyin pincsije, nem liberális-mainstream vélekedés, hanem széles egyetértés által övezett evidencia. És akkor pontonként szedjük szét a hazugságokat:
Szerintem ezt hívják a nemzetközi jog semmibe vételének, az Európai Unió elárulásának, ez pontosan az, aminek látszik: nyílt, szégyentelen, szemforgató összejátszás az agresszorral, a moszkvai háborús bűnös érdekeinek képviselete nem pusztán az EU-val, de Magyarország nemzeti érdekeivel szemben. Ezt hívják ócska, átlátszó kifogáskeresésnek, ez itt a bizonyítéka annak, hogy miután az EU vezetői pontosan azt írták bele ebbe a nyilatkozatba, amiről Orbán és Szijjártó évek óta vernyákol, miután világossá tették, hogy támogatják Trump igazságos és tartós béke érdekében tett erőfeszítéseit, Orbán nem engedheti meg magának, hogy egy oldalra kerüljön azokkal, akiket kormányzási eredmények és sikerek híján plakátokon mocskol és ellenük uszítja a híveit. Pontosan így néz ki az ’56-os szabadágharcosok szégyene, aki orosz agresszió esetén szerintem gondolkodás nélkül megadná magát és odadobná Moszkvának az országot, de az is lehet, hogy még azelőtt ő maga hívná be őket, ha veszélybe kerül a trónusa. Így néz ki, ilyeneket képes leírni és a száján kiejteni egy fröccsöntött szuverenista, aki mások szuverenitásáról hallani sem akar. Így néz ki egy morálisan trottyos, Teleki-értelemben vett (békepárti) hullarabló, aki úgy követeli a békét, hogy közben kiírja a homlokára: a magyarok lakta Ukrajna alapvető, szuverén jogairól Trump és Putyin hivatott dönteni, ő meg majd alázatos szolgaként egyetért velük, Európa pedig kussoljon, neki mindig igaza lesz.
A saját soha le nem mosható nemzeti szégyenünkön túl, ami lesz még ennél ilyenebb is, meg azon túl, hogy a fentiek alapján teljesen világos, hogy Orbán az egyetlen, aki az ukrajnai háború elhúzódásában érdekelt, muszáj lesz eldöntenie ennek a momentán 27 tagú családnak, hogy meddig tolerálható ez az állapot? Hogy 26-an valahogy mindig meg tudnak egyezni, de jön az az egy, akinek semmi nem jó, aki mindig az erdő felől áll, akinek mindig a legnagyobb a pofája, aki mindig okosabb, aki mindig mindent jobban tud, aki állandóan az asztal közepére szarik és még ő van megsértődve, mert büdös van. Annyira hülyék nem lehetnek 26-an, hogy ne mondják azt, hogy most már ebből elég, lehet takarodni a picsába és új családtagok után nézni. Mint ahogy előbb-utóbb szeretnénk látni a kihívó úr külpolitikai és Oroszországgal kapcsolatos elképzeléseit és programját, mert nem rémlik, hogy erre a sokadik vállalhatatlan, az ország hosszútávú biztonságát aláásó vétóra bárhogy is reagált volna. Pedig nagyon kellene.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.