NEHAZUGGY

A rombolásnak súlyos következményei lesznek

Lázár Gergő | Augusztus 12, Kedd | 19:17

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 577,845 forint, még hiányzik 2,422,155 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Elég jól látható az, hogy a Trump-Putyin kapcsolatban nem éppen Trump a domináns, mint inkább az, aki úgy ugrál, ahogy Trump fütyül neki. Elég egyértelmű az, hogy sakkban tartja valamivel – elviekben pénzzel – Trumpot Vlagyimir Putyin, de ezt nyilvánvalóan nem fogja beismerni soha az amerikai kormányzat. Pedig az igazság az, hogy ez egy nemzetbiztonsági kockázat, hiszen az a vezető, amely idegen érdekeknek van kiszolgáltatva, nem képes megfelelő döntéseket hozni. Az ugyanis jól látható, hogy szinte egyetlen komoly vezetőként kilóg Putyin valagából és úgy viselkedik, mintha Putyin nem a háború megindítója lett volna és a háborús bűnök elkövetője, hanem egy olyan ország vezetője, amely kénytelen volt megvédeni magát a betolakodóktól. Az is jól látható, hogy Zelenszkijt úgy próbálták meg bemutatni, mint egy tudatlan diktátort, aki kénytelen úgy „dönteni”, ahogy azt Washingtonból kiadják neki parancsba. De nem csak Trump lóg ki Putyin valagából, hanem jól láthatóan a teljes amerikai kabinet, hiszen még a kongresszusi meghallgatások során is ritka az, hogy válaszoljanak azon kérdésre, hogy Vlagyimir Putyint diktátornak tartják-e?

Trump hamarosan találkozni fog Putyinnal, méghozzá Alaszkában. Noha Trump folyamatosan arról beszélt, hogy Oroszországban fog vele találkozni, de ezt tudjuk be az időskori szenilitásának, amely egyébként egyre inkább szembetűnő. Mert korábban sem volt egy lángész, de az utóbbi időben teljesen összefüggéstelenül beszélt, ami miatt egyébként le is vették a beszédei leiratait az internetről. De nyilván Joe Biden volt egyedül veszélyes az ország vezetésére abban az állapotában, amelyben volt, Donald Trump nem, amikor igencsak hasonló helyzetben van és még legalább 3 éve van a hatalomban. De a cikk témája most nem Donald Trump mentális állapota, hanem az, hogy mennyire kiszolgáltatott az orosz érdekeknek és ez miként befolyásolhatja Ukrajna jövőjét. Kezdjük ott, hogy úgy viselkedik az Egyesült Államok vezetése, mintha Putyin lenne győztes pozícióban, ezért a tárgyalásokra meg sem hívták Zelenszkijt. Ez azon túl, hogy taplóság azt mutatja, hogy az orosz érdekeknek fognak behódolni és mellékes az, hogy az ukránok mit akarnak.

Trump hiszi, hogy majd ő és Putyin eldöntheti, hogy miként végződjön a háború. A gond csak az, hogy ott az EU is (de persze első sorban Ukrajna), amelynek beleszólása kell, hogy legyen a történetbe. Nem csak amiatt, mert jóval több pénzzel támogatta az ukránok védekezését, hanem azért is, mert az európai kontinens jövője szempontjából az EU számára sokkal fontosabb, hogy mi történik Ukrajnával, mint az Egyesült Államok számára. Ehhez viszont az kell, hogy az EU vezetése felemelje a hangját és pozíciót követeljen a tárgyalóasztal mellett. Nem dőlhet el Ukrajna sorsa anélkül, hogy a tárgyalóasztalnál ott legyen egyrészről Ukrajna vezetése, másrészt bizonyos európai vezetők, akik képviselhetik a kontinens véleményét. Az EU-nak a sarkára kellene állnia és nem kellene hagynia, hogy az amerikai vezetés bullyingot hajtson végre, amely jól láthatóan jelenleg is történik. Trump lassan már a saját országát sem tudja kézben tartani, de arra vállalkozott, hogy véget vessen a jelenleg talán legbrutálisabb háborúnak? Ugyan már.

Trump nem tudta befejezni a háborút egyetlen nap alatt, mint ahogy vélhetően annak sem lett volna ráhatása a háborúra, ha annak idején ő lett volna hatalmon. Nézzük csak meg, miként vetett véget a gázai harcoknak, amely az amerikaiak legnagyobb támogatása mellett történik, tehát nyilvánvalóan nem most fognak véget vetni annak. Egyes becslések szerint a Gázára ledobott bombák 70 százalékát az Egyesült Államok finanszírozta. Ennyire békepárti ez az ember és ennyire érdekli, hogy véget érnek-e a harcok a nagyvilágban. Miközben béke Nobel-díjra jelölték az elnököt, addig lepaktál az orosz vezetéssel és vélhetően új feltételeket próbál meg kiharcolni magának. Aki ugyanis komolyan hiszi, hogy valóban béketárgyalásokról lesz majd szó Alaszkában, az sajnos naiv. Arról nem is beszélve, hogy Trump képtelen bármire is rávenni Putyint, amihez neki (mármint Putyinnak) nem fűződik érdeke. Lehet bármit mondani Putyinról, de azt nem, hogy hülye lenne, ami viszont elmondható Trumpról, aki véleményem szerint teljességgel vitaképtelen nem csak Putyinnal, de más vezetőkkel szemben is. Trump másra sem támaszkodik, mint az ország elképesztő katonai dominanciájára a világban – erre többet költenek, mint bármely más ország a világon – és arra, hogy a világgazdaság jelenleg is amerikai dollárt felhasználva működik, ezért bizonyos gazdasági szankciókkal meg tud fenyegetni bizonyos országokat.

Trump azzal játszik, amit az elődei ráhagytak, de addig él ezzel vissza, ameddig ennek valaki véget nem vet. Már egyébként is látni azt, hogy törekvések vannak arra, hogy a dollár dominanciáját megváltoztassák és olyan szövetségek jöjjenek létre, amelynek következtében nem szorulunk rá annyira az amerikaiak döntéseire. Az EU már több olyan döntést hozott, amely azt mutatja, hogy elkezdődött a leválás az amerikaiakról, mivel többé nem tudjuk megbízható partnereknek tekinteni őket. Véleményem szerint Trump 4 éves elnökségének végén az Egyesült Államok egy sokkal gyengébb, sebezhetőbb és szegényebb ország lesz, mint amilyen jelenleg. Donald Trump túlságosan ostoba ahhoz, hogy felfogja, mit művel az országával. Kérdés, hogy meg fogja-e élni a rombolása következményeit, vagy 3 év múlva a demencia elhatalmasodik rajta.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!