NEHAZUGGY

Lehetne ez egy bevételi forrás is a városok számára

Lázár Gergő | Augusztus 11, Hétfő | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 577,845 forint, még hiányzik 2,422,155 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miközben Magyarországon egyre durvább drogtörvényeket hoznak – miközben a drogokkal szembeni háború bizonyítottan nem működik -, addig már az is felmerült az Egyesült Államokban, hogy eltérő kategóriába helyezzék a marihuánát, mivel az jelenleg a heroinnal azonosnak tekinthető, legalábbis besorolás szerint. Nyilván ezt egy, a marihuána bizniszből igencsak meggazdagodó lobbista tanácsolta Trumpnak, vagyis nem arról van szó, hogy Donald Trump azon gondolkodott volna, hogy talán eljött az ideje annak, hogy egységesen kezeljék a fű használatát és ne az legyen a helyzet, ami most. Nevezetesen hogy bizonyos államokban gond nélkül vásárolhatja és szívhatja az ember, miközben más államokban akár évekre is börtönben kerülhet ezért a polgár. Sokan mondták már, hogy az alkohollal és a cigarettával kellene egy kategóriába helyezni, hiszen annak hatása sokszor kevésbé káros, mint ezek a legalizált és elfogadott, függőséget okozó termékek, de mivel ezek már évszázadok óta használatosak, ezért nyilván fel sem merült esetükben a korlátozás lehetősége.

Végső soron komoly adóbevételek érthetőek el ezekből a termékekből, amelyet azon államok is tökéletesen bizonyítanak, amelyek évek vagy évtizedek óta legálisan kínálnak marihuánát. Az alkohol bizonyítottan sokkal több ember halálát okozza évente, és szintén nagyságrendekkel több erőszakos cselekmény okozója, mint a marihuána, ennek ellenére tartja magát az a tévhit, hogy utóbbi egy veszélyes drog, amely akár kapudrog is lehet. Ezt már számos esetben, tudományos módszerekkel is cáfolták, de mit érdekli a valóság és a tények bizonyos országok kormányait? Trump ötletére, ami nem az ő ötlete volt, Charlie Kirk MAGA-megmondóember rögtön reagált is, és azt mondta, hogy már most is számos helyen fűszag érezhető, amely zavaró és esetenként veszélyes környezetet hoz létre a fiatalok számára, ezért sokkal durvábban korlátozni kellene a szabadtéri fűszívást, nem pedig támogatni azt.

Az tény, hogy kültéren zavaró tud lenni, ha valaki élvezné a reggeli kávéját vagy reggelijét, esetleg vacsoráját, és valaki mellette rágyújt egy cigarettára, de ha az ember belegondol, akkor a valóság az, hogy az autók kipufogógázai és a gyárak elképesztő környezetszennyezése sokkal komolyabb egészségkárosodást okoz az emberek számára, mint egy cigarettázó ember a másik asztalnál. Ettől persze még zavarhat valakit a füst, nem mondom, de arról beszélni, hogy a fű szaga zavaró, véleményem szerint több mint nevetséges. Ilyen alapon lehetne panaszkodni az autókra is, ezt a legtöbben mégsem teszik. A fűnek valóban egy igencsak jellegzetes szaga van – Granadában elég sok helyen lehet ezt érezni, hiszen ugyan nem legális a marihuána, viszont tolerálja azt a társadalom és a rendőrség is -, de engem például a hangos robogók és füstölgő dízelautók sokkal inkább zavarnak, mint az, ha valaki füves cigit szív egy kávézó teraszán. Utóbbival szemben fel szokás lépni, miközben előbbit már elfogadták mindenhol.

Pedig ha tovább szeretnénk élni, és lehetőleg egészségesebben, akkor azt kellene elérni, hogy egyre kevesebb autó járja a városok utcáit, szennyezve a levegőt, amelyet belélegzünk. Értem, hogy megtűrt rossz lett az autók többsége a városokban, de vajon miért nem változtattunk ezen soha? Miért küzdünk eszelősen a kültéri cigarettázás ellen, miközben elfogadjuk, hogy sokszor beszélgetni is nehéz egy főbb út mellett az autók zaja miatt? A legtöbb esetben arról van szó, hogy csak az zavar bennünket, amiből nekünk nem származik hasznunk, vagy amiben nem vagyunk közvetlenül érintettek, ami másokat érint. Autót és robogót igen sokan használnak, ezért ez ellen nem kívánnak fellépni, hiszen azzal saját maguk alatt vágnák a fát, de ha én, autót szinte soha nem használó ember felemelem a szavam a motorzúgás és -bűz miatt, amelyet kénytelen vagyok elviselni mások miatt, akkor én vagyok a rossz ember. Mint ahogy akkor is, amikor a parkolóhelyek számának növelése, a parkolók terjeszkedése ellen szólalok fel. Itt Granadában sokan az ellen is tiltakoznak, hogy egyre több utat alakítanak sétáló övezetté, hiszen oda többé nem lehet autóval behajtani, miközben ez kellene, hogy egy város jövője legyen.

Sokkal komolyabb problémákat okoz egy város átmenő forgalma, mint amekkorára a marihuána valaha is képes lenne. Az nem egy olyan drog, amely agresszívvá tesz – annak ellenkezője igaz rá –, és szakértők szerint kapudrognak sem tekinthető, akkor tehát marad az, hogy büdös. Komolyan emiatt kellene ennyire élénken fellépni vele és használóival szemben? Bár meg tudnám érteni azokat, akik csak olyasmivel szemben szólalnak fel, ami nem érinti az ő életüket, de ez nem megy. Az ugyanis önzés, semmi más. Ha valakinek marihuánára van szüksége ahhoz, hogy lenyugodjon, hogy kezelje a Parkinson-kórját, vagy ahhoz, hogy aludni tudjon, akkor legyen erre lehetősége. A marihuána ugyanis nem egy társadalmat rongáló valami, hanem egy óriási lehetőség az állam számára arra, hogy újabb bevételekre tegyen szert, amiből aztán fejleszteni lehetne. Lehetőséget kellene tehát látni benne, nem csak a vélt vagy mondvacsinált rosszat.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!