Miután megkönnyebbültünk (ne beszéljek mások nevében), hogy az összes többi mellett azt a méretes szégyent legalább nem kell lemosnunk magunkról, hogy nem a Nemzetközi Büntetőbíróságnak hátat fordító, a világpolitika kisebb és nagyobb pályás gazembereinek szívélyesen oltalmat és a bűneik elől menedéket nyújtó Orbán-rezsimet éri a megtiszteltetés, hogy vendégül lássa az ukránok feje fölött egyezkedő, véreskezű ex-KBG-ügynököt és az általa hülyének nézett Donald 24 óra alatt béke lesz Trumpot, és mert különben is vasárnap van, merüljünk el még néhány pillanatra NER-politikai bulvármocsárban. Amelyben amúgy sem feltétlenül választás kérdése elmerülni; el vagyunk benne merülve szügyig, kötésig, tokától bokáig, a szánk magasságában hullámzik a fekália 15 éve és még mindig van élő ember, akinek ízlik.
Nem, nem az Orbán Viktor Török Gábor politikai elemzővel közösen elnyalt adósságfagylaltjáról akarok megemlékezni, amely kavart némi szükségszerű vihart egy olyan országban, ahol az egyébként sem feltétlenül jó állapotban lévő idegeken másfél évtizede hatalomtechnikai okokból ugrál az önkényuralom propagandagyára, mert ha egy független, objektív elemzőnek nem okoz gondot, hogy biodíszletnek használja az újabban tényleg boldog-boldogtalant politikai biodíszletnek tekintő, mindenkihez odadörgölőző, mindenkit a saját személyes céljaira használó főautokrata, akkor ki vagyok én, hogy az elemző úr nevében felháborodjak. Nem azon, hogy ki kivel nyalja a fagyit, hanem azon, hogy az egyik fél aztán mire használja a pillanatot megörökítő fotográfiát.
Ehelyett azon gondolkodtam, látva a digitális térbe visszavonult, ott hetek óta valami egészen felfoghatatlanul abszurd kormányzati pótcselekvési műsort nyomó, mindenféle csíkos állatokról elnevezett, ún. polgári körökbe tömörülő és ott idétlenkedő állampárttal szemben az országot járó, valódi, hús-vér emberekkel találkozó Magyar Péter kecskeméti fórumát, hogy politikai agymosás, törzsi szembenállás, ideológiai lövészárkok, pártpolitikai szekértáborok, nemzeti árokásás ide vagy oda, milyen ország az, ahol a tizenöt éve uralkodó, a pártállamot a rendszerváltás soha el nem múló szégyenére újra virágba borító, a magyarok megosztásából magának pódiumot és piedesztált építő, magát kereszténykonzervatívnak hazudó kormánypárt képviselőjét – aki történetesen nő – az elfogadás, a tolerancia, a másság tiszteletben tartása annyira zavarja, hogy odamegy az ellenség rendezvényére és éktelen rikácsolásba kezd.
Laczók-Zsámboki Angélát – hogy ehelyütt is adjunk nevet az elszabadult politikai elmeháborodásnak – nem az zavarja nőként, sok gyerekes anyaként, emberként, magyar választópolgárok akaratából megválasztott önkormányzati képviselőként, hogy a pártelnöke, miniszterelnöke, ura és parancsolója egy nőverésről és erőszakolásról danoló gengsztert ölelget éppen a kebelére, aki nemrég még a hungarocell miniszterelnöki fejét rugdosta, hanem az a legnagyobb problémája, hogy vajon a Tisza Párt elnöke „támogatja-e Bódis Krisztina genderpropagandáját az óvodákban és az iskolákban”? Miután a Tisza Párt társadalompolitikai szakértőjeként is ismert szakembert az állampárt pöcegödör erkölcsi bűzét árasztó propagandája azzal támadja, hogy ajánlót írt a Meseország Mindenkié című könyvhöz, amely nem a fiatalkorú lányok megerőszakolásáról, nem a nőkkel szembeni hatékony erőszakról, nem a drogokról és a lopásról szól, hanem a tolerancia egyetemes emberi értékéről. Laczók-Zsámboki asszonyságnak, akinek saját bevallása szerint a gyerekei a legfontosabbak, nincs annál nagyobb problémája, mint hogy Bódis Krisztina, aki rohadtul nem mellesleg 30 éve nehéz sorsú, magára hagyott gyerekeknek segít, olyan gyerekeknek, akiket tizenhatodik éve folyamatosan cserben hagy a kiabáló némber pártja és kormánya, írt egy könyvajánlót. Egy olyan könyvhöz, ami arra vállalkozik, hogy elmesélje a gyerekeknek, hogy nem vagyunk egyformák, a tőlünk különböző ember is ember, nem kell kitaposni a belét, nem kell ráuszulni, bántalmazni, ahogy a gyerekkorában bántalmazott, következésképpen jó eséllyel sérült lelkű doktorOrbán bántalmazza tizenöt éve a saját népét.
Jó, ez utóbbi nincs benne se az ajánlóban, se a könyvben, és bár értem, hogy az elfogadás rossz, ha nem a Fidesz érdekét szolgálja, a nőverés, agresszió, a másik ember veséjének lerúgása pedig elfogadható, nemes cselekedet, ha a Fidesz érdekét szolgálja (hát hiszen a kiszolgáltatott bicskei gyerekek életét tönkretevő pedofil bűnöző segédjének is megkegyelmezett a párt legmagasabb közjogi pozícióba katapultált női princípiuma, és nem az volt a baj, hogy ez megtörténhetett, hanem az, hogy sajnos kiderült), de akkor is elég félelmetes szélesvásznon látni, hogy mennyire elvesztette az univerzális erkölcsi minimummal összefüggő iránytűt az állampárt, és ezen belül is milyen állapotban vannak a Fidesz ismert és Laczók-Zsámbokihoz hasonlóan országosan ismeretlen női politikusai. Nem tudom, miféle krónikus jellemtorzulás kell ahhoz, hogy Kecskeméten – amelyet az egyetemén keresztül a Fidesz Matolcsy-szárnya bizonyítottan százmilliárdos nagyságrendű pénzzel lopott meg, egyáltalán nem függetlenül attól, hogy Matolcsy nertárs a helyi polgármester (szintén nő) rokona -, a sokgyerekes anya és önkormányzati képviselő odamenjen óbégatni egy ellenzéki rendezvényre és éppen Bódis Krisztinába álljon bele anélkül, hogy a Fidesz digitális és fizikális tányér- és talpnyalójává előlépett középszerű drogdíler-rapper terítéken lévő nőverős szövegeire reflektálna, pláne a pártja által Kecskemétnek és az egész országnak okozott felmérhetetlen károk okán esetleg távol tartaná magát a rendezvénytől. De ez történik: odamegy és arról kiabál, hogy mindmeghalunk, mert a Csipke Józsika. Óbégat, őrjöng, közbevág, félbeszakít, magán kívül hepciáskodik, a szekunder szégyentől az embernek elsüllyedni lenne kedve még mielőtt feltehetné magának a kérdést, hogy akkor ezek szerint a Fidesz Magyarországán a fideszes iskolaigazgatók beengedik a nem létező genderpropagandát az iskolákba? És ez kinek a felelőssége? Ha jól sejtem, ugyanannak a Tisza Pártnak és Magyar Péternek a felelőssége, aki nem tett semmit az EESZT összeomlása ellen se, és aki miatt a magyarok napokon keresztül nem tudták kiváltani a gyógyszereiket. Aki miatt térdre borult a vonatközlekedés, aki miatt elszállt az államadósság, aki miatt még mindig nincs béke Ukrajnában, aki miatt elmaradt a gazdasági repülőrajt, és aki miatt nincs csapvíz a kórházakban.
Tudom, hogy ahol a miniszterelnök büszkén meséli az utóbbi hetekben maximumra felpörgetett interjúhaknija valamelyik állomásán, hogy a férje által bántalmazott miniszterét (nő) ő kényszerítette arra, hogy maradjon benne a toxikus házasságában, szorítsa össze a fogát, tűrjön és szenvedjen, mer a Párt mégiscsak fontosabb, mint a mindennapi magánéleti szenvedés, vagy ahol a korábbi kormányszóvivőből lett bukott főpolgármester-jelöltet odateszik, hogy az ukránellenes pszichózist csúcsra járatva kötözze össze a kolléga kezét és bassza be a csomagtartóba, hogy lássa a pórnép, hova jut, ha nem hagyja magát szarrá hülyíteni a kormánya által, a háromnevű mezei önkormányzati képviselőn sem feltétlenül érdemes emberi tartást, erkölcsöt, gerincet elvárni, vagy azt, hogy időnként gondolkodjon, és ne Orbán Viktor és a Párt hűséges alászolgájaként, hanem négy gyerek anyjaként viselkedjen. Hogy péntek este a gyerekeivel, a családjával foglalkozzon, és ne seggarcú propagandistaként égesse magát a nyilvánosság előtt abban a reményben, hogy majd ott fent, a pártközpontban észreveszik, méltányolják a vergődését és megkapja a jól megérdemelt plecsnijét.
Bárcsak Laczók-Zsámboki Angéla egy idegesítő, de ártalmatlan légy, egy eltévelyedett túlkapás, egy félresiklott, önértékelési zavarokkal küzdő magányos harcos lenne ebben a végletekig lealjasított országban, de nem. Ő a norma, ez a normalitás, ebben élünk. A saját pártjuk által emberként, nőként, férfiként mindenki máshoz, az ellenzékhez, a választókhoz hasonlóan bántalmazott, elcseszett értékrendű, meghasonlott pártkatonák viszik a hátukon ezt a nagyszínpados őrületet, amibe beleférnek pedofil gyermekotthon-igazgatók, a nőket verő, alázó fideszes macsók, de az elfogadás büdös, és ahol ilyen túlmozgásos, szégyenérzetet nem ismerő Laczók-Zsámboki Angélák minősíthetik a Bódis Krisztákat. Köpedelem, mivé lett ez a széthulló ország, és mennyi nyomorult beteglelkű, morális torzó tartja fogva. És nem fogynak el, soha nem fogynak el.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.