NEHAZUGGY

Ugyan mivel járhatnának rosszabbul a magyarok?

Molnár Bálint | Augusztus 9, Szombat | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 339,585 forint, még hiányzik 2,660,415 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Fizetett bábemberekre bízni az ország sorsát azt jelenti, hogy a magyarok rosszul fognak járni.

Fizetett bábemberekkel nem vitatkozom. Ha mégis vitatkozni valóm van azzal a világgal, akkor azokkal vitatkozom, akik fizetik őt. Ez Ursula von der Leyen, meg Manfred Weber. Nem az ő magyarországi bábjuk.

Tehát ha nem akarjuk, hogy a magyar politika komolytalanná váljon, akkor sosem szabad bábemberekkel vitatkozni.

Magyar emberek vagy Brüsszel emberei döntsenek-e Magyarország jövőjéről? Ez a választás tétje!

Sok eszelős baromságot, sok vérlázító, arrogáns képtelenséget képes, mert kénytelen összehordani, a sárga földig hajlandó önmagát megalázni bármely tetszőleges önkénnyel és rendeletekkel és propagandával és becstelenséggel meg ipari korrupcióval uralkodó autokrata vagy diktátor, aki érzi a vesztét, és látja maga előtt a drámai pillanatot, amikor a trónusa csúcsáról a mélybe zuhanhat, de a közel másfél évtized után megváltozott politikai valóság szorításába került Orbán eme verejtékszagú valósághajlítása egészen biztosan kártékony fennállása legalávalóbb, legpofátlanabb narratívái közé tartozik. Akkor is, ha közben széthordta és a talpasai, strómanjai nevére íratta a köz vagyonának tetemes részét, miközben a ragacsos, törzsi gyűlölködés pöcegödrévé silányította a hazáját, ahol az a magyar, aki érte rajong, őt szolgálja, az ő szekerét tolja, hisz az Orbán-vallásban és kérdés nélkül veti alá magát a teljhatalom akaratának; nem gondolkodik, nem kérdez vissza, nem keresi az összefüggéseket, nem kér számon és nem tartja furcsának, hogy a választottjai nem szolgálják, hanem elnyomják, kizsebelik, hülyének nézik és értékes évtizedeket lopnak el az életéből.

Mindenkinek, aki hajlandó gondolkodni, összefüggéseket, magyarázatokat, válaszokat keresni, nem csak nézni, de látni is, valószínűleg fura lehet ez a nem először hangoztatott, de az idő múlásával egyre abszurdabb gondolat, külünösen akkor, ha eszébe jut, hogy ugyanez az ember két hete Tusványoson elég félreérthetetlenül ledobta a korrupt autokraták ujjgyakorlatának is tekinthető atomot, amikor azt mondta, hogy ők a Fideszben ELDÖNTÖTTÉK, hogy jövő tavasszal rajtuk kívül senki más (a Tiszát és a DK-t említette) nem kerülhet kormányra. Az állítás előjelétől nem eltekintve, nagyjából az volt az egyetlen idézhető kijelentése a szokás szerint nagy ívű, ám intellektuálisan meglehetősen rossz minőségű, érdemi, a mindennapi magyar valósággal összefüggő kérdéseket az orbánizmus hagyományainak megfelelően nem érintő székelyföldi igehirdetésnek, amihez képest meglepő lehet, hogy két héttel később Orbán azt sejteti, hogy a jövő évi választásnak VAN TÉTJE. Nahát. Tudom, hogy sokak evidenciának tartják, hogy a politika egyenes vonalú egyenletes lealjasodása folytán (nem kizárólag magyar jelenség), felesleges koherenciát, következetességet elvárni a mindenkori politikai hatalom birtokosaitól, de nekem az a véleményem, hogy ha így is, úgy is kiterítenek, akkor legalább ne legyen könnyű dolguk.

Orbán Viktor majdnem tizenöt évig arra hivatkozva nem állt szóba sem a politikai ellenfeleivel (akik olyanok voltak, amilyenek, de elvileg szemben álltak vele), sem a rendeltetésének megfelelően kritikus, tőle független, nem Rogán által pórázon rángatott valódi sajtóval, hogy egyrészt olyan magabiztosan uralja a politikai erőteret, olyannyira nincsen ellenfele, hogy egyszerűen rohadtul nincs rászorulva, hogy a vele nem egy súlycsoportban lévőkkel bármiről is vitázzon (bőven elég, ha Kövér parlamentjében az azonnali kérdések órájában felmossa velük a padlót), másrészt, hogy olyan helyekre nem megy interjút adni, ahol az értelmes párbeszédnek nem állnak fenn a feltételei. Ahogy Kovács Zoltán nemzetközi kommunikátorral megüzente, Orbán azért nem ad interjút hosszú évek óta, mert a magát kormánykritikusnak nevező sajtó nem tud olyan kérdéseket feltenni neki, amelyekből nem süt az elfogultság. Pontosan tudta mindenki, aki hajlandó gondolkodni, hogy ez mit jelent: a nagyipari korrupció útjára lépett Orbán vitaképtelen volt mindig is, de egyszerűen olyan erőfölényben volt az állampárt, hogy hatalomtechnikai szempontból – ami az egyetlen szempont, ami számára fontos – nem érte meg neki exponálnia magát olyan kérdésekben, amelyek védhetetlenek, amelyek ráirányítják a figyelmet a saját rendszere mocskára, romlottságára, korruptságára, a köz érdekével ellentétes állami működésre, a letérkövezett összkomfortos nemzeti nyomorúságra, a stadionok és NER-luxus árnyékában rothadó jogállamra, a teljhatalom elszabadult dúlására, amelyekből csak rosszul tudott volna kijönni.

Mi történik most? Az elmúlt évek fent szemléltetett gyakorlatától eltérően, beleértve azt is, hogy még választási kampányokban is takaréklángon adta az egyenpropagandainterjúkat, mostanság Orbán egyik digitális interjút adja a másik után, olykor még teljesen szokatlan helyeken, az orbánista propaganda peremterületein is feltűnik: a 24.hu összesítése szerint csak idén augusztus 7-éig több interjút adott, mint az elmúlt kilenc évben bármikor. Ami persze érthetetlen, ha megengedjük magunknak a gondolkodás luxusát. Mert ha minden ugyanúgy van, ahogy eddig volt, ha a Fidesz belső mérésein kívül semmi mást nem szabad figyelembe venni, ha kurvára semmi nem igaz azokból az állampárttól független intézetek által készített közvélemény-kutatásokból, amelyek szerint nyolc hónappal a választás előtt a Fidesz kisebbségben van, (átlagban 7 százalékos lemaradásban a Tiszától), illetve ha igaz az, amit Orbán nem egyszer előadott az utóbbi hetekben a harcosainak, miszerint a Tisza Párt csak egy digitális blöff, nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani neki, akkor faszért foglalkozik az ellenzékével, amelyhez korábban lehajolni sem volt hajlandó?

Ha maradt némi önbecsülésük a Fidesz szavazóinak, akkor nekik sem nehéz belátni, hogy nagyon nem áll össze ez a kép azzal, amivel két napja – a Dopeman-álinterjújából önmagát idézve – ismét előhozakodott a közösségi oldalán, ahol azt állította, hogy mégiscsak van tétje a választásnak, és verejtékszagú bábemberezésnek indult. Az önmagát szemen hányó posztját pedig a biztonság kedvéért egy olyan fotóval illusztrálta, amin egy mikrofon előtt áll, fentről lenéz az alattvalóira és az elárult hazájára – ami ugye nem lehet ellenzékben, hiszen ő a haza, ő pedig eldöntötte, hogy sem a Tiszát, sem a DK-t nem engedi kormányra (nem mintha a DK azzal fenyegetné őfelségét, hogy képes kormányra képes kerülni), mert azt akarja, hogy Magyarországnak békepárti és nemzeti kormánya legyen -, és megint bizonyítékok nélkül vádolja a digitális blöfföt, amellyel amúgy nem kell foglalkozni. Felvetődik a jogos kérdés: ha két hete alig burkoltan, azaz teljesen nyíltan beismerte, hogy nem kell foglalkozni a választással, el van döntve, hogy ki kerülhet hatalomra, a választópolgárok akarata lófaszt se ér, akkor nem mindegy, hogy ki kinek a bábja? Akkor nem tökmindegy, hogy kell, vagy nem kell, vagy miért nem kell bábemberekkel (értsd: magyarok által támogatott politikusokkal) vitatkozni, akikkel a magyarok rosszul fognak járni? Minél rosszabbul?

Két ukrán- és brüsszelbarát kormánnyal való aljas, hazug riogatás között mi lehetne sokkal rosszabb annál, mint ami most van? Esetleg összeomlik a MÁV? Megérkeznek az uniós források, és nem fogunk tudni félreállni az útjukból? Majd nem hat százalékkal drágulnak az élelmiszerek? Netán nem lesz rekordközeli állapotban a költségvetési hiány és az ügyeletes Nagy Mártonnak nem kell fapofával azt hazudnia, hogy az ország pénzügyei rendben vannak? Vagy minden kórház szülészetén lesz csapvíz? Magyarország talán újra megbízható tagja lesz azoknak a nyugati és transzatlanti szövetségi rendszereknek, ahol tizenöt éve csörteti a kardot, rászarik a közös asztalra, miközben arról panaszkodik, hogy szar a kaja és kényelmetlen a szék? Vagy kiderül esetleg, hogy ha nem lopják el a közös vagyont, akkor nemcsak a Mészáros, Tiborcz, Matolcsy, Orbán-dinasztiák és társaik állhatnak a saját lábukra, hanem a borsodi mélyszegénységből is lesz kiút? Majd nem kell állandóan kék plakátokon nézegetni, hogy kit kell éppen teli tüdőből utálni? Fontosabb lesz az oktatás állapota, mint a Rogán-propaganda? Várkonyi Andreának be kell érnie az 50 ezer forintos gatyával? Ugyanbiza hogyan járhatnának még ennél is rosszabbul a magyarok, ha a legkorruptabb sufnijogász, aki még a hatvanpusztai luxuskastélyáról is szemrebbenés nélkül hazudik, végre visszavonul az onokái és a zebrái közé?

Hát igen, valami ilyesmi a választás tétje, és ha ez egy valóban szuverén ország, ahogy reggeltől estig hallgatjuk, akkor valóban a magyar emberek fogják eldönteni, hogy ki legyen és ki ne legyen hatalmon, nem Vlagyimir Putyin . Akinek sajnos nem opció, hogy a felcsúti bábja megbukjon, úgyhogy jó lesz ezt figyelembe venni. Addig is, ha nem akarjuk, hogy kő se maradjon itt kövön, akkor nézzünk szembe a ténnyel, hogy a tudathasadásos teljhatalom bármire képes lesz. Bármire, amit a magyar emberek megengednek neki.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!