NEHAZUGGY

Hatalomra vergődött pitiánerek bosszúhadjáratai

Swan Edgar | Augusztus 8, Péntek | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 339,585 forint, még hiányzik 2,660,415 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek!

A Tisza Párthoz nincs közöm. Nem dolgozok velük és egy csekély összegű hozzájáruláson kívül, amit a rendszerváltó kártya útján teszek anyagilag sem támogatom a Tisza Pártot, írta csütörtökön közzétett nyílt levelében Bige László vállalkozó egyik fia, miután Gulyás Gergely a legutóbbi kormányinfón a Magyar Nemzet kérdésére azt válaszolta, nem lepődik meg azon, hogy Bige Dávid pénzt adott a Tiszának. Érthető, hogy Gulyás Gergelyt és a Fideszt zavarja, hogy a karaktergyilkosságok és hatósági eljárások ellenére is akadnak magyar állampolgárok, akik kiállnak az igazságosság, tisztesség és becsületes munka mellett – írta az üzletember, és megjegyezte: az is érthető, ha kellemetlen számukra, hogy továbbra is vannak olyanok, akik a közjóért dolgoznak és ellenállnak a zsarnoki elnyomásnak. Megértem, tisztelt Miniszter úr, hogy Önnek és pártcsaládjának rosszul esik, ha valaki nem az Önök által kiosztott ingyen pénzekből él és ezáltal nem tudják Önök zsarolni az adott gazdasági személyt. (24.hu)

Igen, az valóban eléggé bosszantja jó kormányfőnket, ha valakinél nem működik a zsarolás és merészel kiállni önmagáért. Olyankor teljesen elmennek neki otthonról és nem néz sem Istent, sem embert, bárkit eltapos, aki az akarata útjába állt. Ha pedig nem sikerül eltaposni, akkor indul a totális őrület. Ezt már végignézhettük Iványi Gáborék esetében, amikor sem a speciális nevelési igényű, normál iskolába be nem illeszthető gyerekek, sem a bántalmazó férjük elől menekülő nők, sem a betegek, sem a hajléktalanok, sem a segítségre szorulók nem érdekelték, egyedül csak az, hogy eltapossa Iványit. De ott van az a remek dolog is, amit a fővárossal művel. Mert az sem más ám, mint egy hatalomra vergődött pitiáner bosszúhadjárata. És persze itt van Bige László és az ő kinyírására tett kísérletek. A motiváció mindhárom esetben más. Iványi Gáborral szemben személyes sérelme van a kisembernek. A konkrét okot persze nem tudom, de az a hír járja, hogy nem volt hajlandó beállni azoknak az egyházaknak a sorába, melyek pénzért – sok pénzért -, ingatlanokért és hatalomért – az iskolák átvétele bizony a nyomásgyakorlás eszköze az egyház részéről – a Fidesz mögé állt. Sőt, még kritizálni is merte a nagyurat.

Budapest esetében a dolog összetettebb. Egyrészt mindenképpen fideszes polgármesternek kellett volna a főpolgármesteri székbe kerülni, aki aztán engedelmesen kiszolgáltatta volna a város értékeit – beruházásokat, vállalkozásokat, ingatlanokat – a kormánypártnak, tehát a NER-nek. Ez nem jött össze, indult is az úthenger. Először csak Karácsony Gergelyt akarták eltaposni. Miután ez a törekvés kudarcba fulladt, már az egész város felkerült a céltáblára. És itt nem Szentkirályi Alexandra botrányosan gagyi szerencsétlenkedéseiről beszélek, hanem Budapest jogi és anyagi kivéreztetésére. Bige László bűne pedig az volt, hogy nem adta át az általa felépített üzletágat a kiszemelt NER-lovagnak (Csányi Sándorról szóltak a hírek, de ez nem szentírás). Őt is megpróbálták minden módon tönkre tenni, akár még be is börtönözni. Bár a három eset más, van egy közös pont: egyik esetben sem járt sikerrel a csúti. Sőt, ahogy most állnak a dolgok, ezek az esetek (is) bumerángként fognak visszatalálni a feladójukhoz és meglehetősen sanszos, hogy elkenik a száját. Azt külön is izgalmasnak tartom, hogy Gulyás Gergely már ott tart, hogy azt lesi, ki adott pénzt a Tisza Pártnak. Azt már meg sem kérdem, honnan szerzi ezeket az információkat.

„Elképesztő bosszúhadjárat indult a sztrájkoló operaházi dolgozók ellen, ami a Magyar Állami Operaháznál képviselettel rendelkező szakszervezetek azonnali beavatkozását követelte” – olvasható a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének és az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezetének közös, lapunkhoz eljuttatott csütörtöki közleményében.

Az érdekképviseletek szerint „a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter, ismét olyan embertelen és kirekesztő döntéseket hozott, amelyek nemcsak a jogállamiság elveivel, de a méltóságon alapuló munkaviszony fogalmával is összeegyeztethetetlenek”.

„Az elbocsátások nem a gazdasági racionalitásról szólnak, hanem kizárólag a megfélemlítés és bosszú eszközének tekinthetők, hiszen az elbocsátottak között az aktív szakszervezeti tagok jelentős arányban felülreprezentáltak, valamint a munkáltató kísérletet tett a vele munkaviszonyban álló, összes, vezető tisztségviselő elbocsátására.” (Népszava)

Mester és tanítványa. Mondjuk jó tanítvány csak az lehet, akiben eleve van hajlam a pitiáner bosszúállásra. Pedig ilyeneket még portásnak sem lenne szabad alkalmazni, mert a legkisebb hatalommal is vissza tudnak és vissza is szoktak élni. Ilyen nekik a lelki huzalozásuk, a bőrükből nem bújhatnak ki. Gondoljunk csak Kövér Lászlóra, aki attól érzi férfinak magát, ha kitilthat, betilthat, lekapcsolhatja a mikrofont, bírságolhat. Mondjuk nem ő az egyetlen Orbán körül, ezek vonzódnak hozzá vagy mi, de valahogy összesodorja őket a szél. Ókovács Szilveszter is hasonló típus lehet. Addig-addig áll bosszút, ameddig majd egy operaelőadás így fog kinézni: a földön halomban álló díszletek között állva az igazgató úr elmeséli a közönségnek, hogy hogyan nézne ki a színpad, ha lennének díszletező munkások, mit játszana a zenekar, ha lennének zenészek és miről szólna az opera, ha lennének énekesek. Hoppá, most jut eszembe, hogy volt már ilyen. Ugye?

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!