NEHAZUGGY

Nem siker, hanem kudarc az elmúlt 15 év eredménye

Lázár Gergő | Július 31, Csütörtök | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 46,000 forint, még hiányzik 2,954,000 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nacsa Lőrinc (KDNP) kiemelte, hogy az elmúlt 15 évben a felsőoktatásban inkább jó irányba mentek a dolgok, sokkal több pénz és hallgató van, mint 2010-ben és a kutatási eredmények, publikációk száma is nőtt. „Nem vagyunk ott, ahol szeretnénk, de arrafelé haladnak a dolgok” – fogalmazott, majd megjegyezte: a szocialista nagyvállalati működésmód megszűnt, helyette versenyképesebb, szélesebb mozgástérrel rendelkező egyetemi világ jött létre.(MTI)

Az ember nyilván utánanéz az ilyen adatoknak, hiszen meglepő lenne, ha igazak lennének ezek a kijelentések, miközben mindenki szidja a magyar közoktatást. Nos, mint kiderült – bár ez gondolom nem volt meglepetés sokak számára – nincs több hallgató, hiszen még a KSH adataiból is kiderül, hogy közel 30 000 hallgatóval van kevesebb ma a felsőoktatásban és az sem igaz, hogy több pénz jutna összességében. Lehet, hogy megint arra gondoltak, hogy számszerűen több pénzt költenek ma a közoktatásra, mint 15 évvel ezelőtt, de ez nem túl meglepő, hiszen a magyar forint inflálódik, amelynek eredményeként ma ugyan sokan számszerűen több pénzt keresnek, de annak a vásárlóértéke a fontos, nem pedig az, hogy fizikailag több készpénz van-e egy ember pénztárcájában. Akkor mit érdemes nézni? Nos, a GDP arányos állami költést, amely ugyan nem kizárólag a felsőoktatásra vonatkozik, hanem a teljes közoktatásra, de úgy vélem, hogy ez a fontosabb szám, nem pedig csak a felsőoktatás. 2010-ben 5,5 százalék volt ez a szám, míg idén ez 4,4 százalék csupán, amely az EU átlag alatt van.

Kevesebb tehát a tanuló, kevesebb a pénz és ha megnézzük az egyetemi rangsorokat, ott sem igazán javítottunk, sőt. Ezek egészen komolyan elhiszik már a saját hazugságaikat is, miközben jól látható az, hogy a magyar egyetemek színvonala igencsak csökkent, hiszen sok egyetem alapítvány mögé került, amelynek hatására kizárták őket az Erasmus+ programból. Emiatt magyar diákok tízezrei estek el életük egyik talán legfontosabb lehetőségétől. Persze létrehoztak egy nemzeti diákcsere programot, amelyet azóta is istenítenek, csak hát az Erasmus program több évtizedes múlttal rendelkezik, arról nem is beszélve, hogy elképesztő kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, amelyet egy diák csak kamatoztathat. Nem nagyon tudom, hogy az utóbbi 15 évben milyen olyan döntést hozott az Orbán-kormány, amely valóban segített volna a tanulókon és jobb hellyé tette volna a magyar egyetemeket.

De érdemes nem csak egyetemekről beszélni, mivel az oktatás nem ott kezdődik, hanem az általános iskolákban, amelyek színvonala kritikán aluli. Számtalan valóban tehetséges és szeretett oktatót rúgtak ki azért, mert fel merték emelni a hangjukat az oktatás szétverése ellen, miközben sok olyan tanár van ma az iskolákban országszerte, akik mér évekkel ezelőtt kiégtek és nem nagyon tudnak már pozitívan hatni a fiatalokra. Sokan nyugdíjas koruk környékén járnak már, miközben az utánpótlás jól láthatóan hiányzik. Egyre kevesebben mennek tanárnak – lehet ezen csodálkozni? -, mivel a tanárok megbecsültsége kritikán aluli. Persze ennek is megvan az oka, hiszen sajnálatos módon sokan asszisztáltak a rendszer működéséhez és inkább némák maradtak akkor, amikor talán leghangosabban kellett volna kiáltaniuk. Természetesen vanna nagyszerű oktatók is idehaza, de nagy részüket vagy megbüntette a kormány vagy maguktól hagyták el a pályát, mivel nem voltak hajlandóak asszisztálni a rendszer működéséhez.

Már az általános iskolákban elkezdik a magyar gyermekek nemzeti nevelését, bevezették a hittanórát – ami helyett lehet etikát is választani – és ráfeküdtek a testnevelésórák számának megemelésére. Ahelyett, hogy olyan tantárgyakra koncentrálnának, amelyek valóban fontosak a fiatalok számára, inkább olyan értelmetlen tantárgyakat erőltetnek, amelyek egy felnőtt számára nem lesznek fontosak. Persze a testnevelés alapvetően fontos, de a testmozgás nem lehet ráerőltetni a gyermekekre, hiszen attól nem lesznek hirtelen egészségesek. Önmagában erről egy külön cikket lehetne írni, így ebbe most nem mennék mélyebben bele, mindenesetre jobb lett volna, ha teszem azt demokrácia oktatást vezetnek be, vagy jobban erőltetik a gazdasági ismeretek elsajátítását. De nem, inkább hazafias történelem van, ahol minimum kérdéses témák kerülnek előtérbe. Úgy ahogy van, a magyar közoktatás reformra szorul, ezt már sok szakértő elmondta az elmúlt években. Ez a változtatás pedig létfontosságú, mivel az oktatás az egyik, ha nem a legfontosabb alapja egy egészséges, demokratikus társadalom létrehozásának. Persze nyilvánvalóan Orbánék ezen nem akartak dolgozni, mivel ők inkább aluliskolázott, önálló vélemény formálására alkalmatlan szavazókat akartak „kiképezni”. Sajnos sikerrel jártak, pont ezért kell, hogy az első dolga legyen egy új kormánynak a közoktatás megreformálása. Mert Nacsa Lőrinc hazugságaival ellentétben nem siker, hanem kudarc az elmúlt 15 év munkája.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!