NEHAZUGGY

Magyar ember nem nyaral, mert takarékoskodik

Lázár Gergő | Július 29, Kedd | 19:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,284,665 forint, még hiányzik 715,335 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyarországon az egyik legmagasabb azok aránya az egész EU-ban, akik nem engedhetnek meg maguknak egy egyhetes nyaralást

Az Eurostat friss adatai szerint tízből négy magyar nem tudta megtenni tavaly, hogy egy hétre elutazzon otthonról vakációzni, ennek aránya viszont a környező országok többségében jóval kisebb.

A hazai propagandisták szeretik azzal győzködni magukat és a közvéleményt, hogy a magyarok egészen egyszerűen nem költenek fölösleges luxusra, hanem inkább spórolnak, hogy ha beüt a krah, akkor legyen miből kifizetni azt. Nos, az adatokból mégis csak az derül ki, hogy félretett pénze ugyan nincs a magyarok többségének – legalábbis nem elegendő arra, hogy ha valami komoly probléma merülne fel, akkor gond nélkül megoldják azt -, de legalább nyaralni sem tudnak, hiszen nincs miből. Akkor tehát vélhetően az jelenti a valóságot sokak számára, hogy sem félretenni nem tud, sem nyaralni menni, tehát végső soron egészen egyszerűen keveset keres ahhoz, hogy még akár nem luxusnak számító kiadásra is fussa neki. Lehet, hogy fogalmilag ez még nem sorolható a szegénység kategóriájába, de hogy legalábbis azt súrolja, az egészen biztos, hiszen egy 1 hetes nyaralás évente semmiféleképpen sem kellene, hogy luxus legyen, sőt, az ember lelki egészségéhez szükséges.

Az igaz, hogy nem mi vagyunk az utolsók a sorban – minket Bulgária, Románia és Görögország is „előz” -, de a magyar kormány nem úgy viselkedik, mintha mi ehhez a társasághoz csatlakoznánk. Minket szeretnek Szlovákiához vagy Csehországhoz hasonlítani, miközben ott az emberek nagy többsége megengedhet magának egy egyhetes nyaralást. Véleményem szerint fokmérője az egy nemzet állapotának, hogy a polgárai megengedhetnek-e maguknak egy ilyen kikapcsolódást. A görögöknél ez a szám talán azért is olyan alacsony – amellett, hogy a fizetések is igen alacsonyak – az lehet, hogy a fél világ Görögországba megy nyaralni, ami egészen magasra emeli az árakat a helyiek számára. Sokszor drágább Görögországban az országon belül nyaralni, mintha az ember fogná magát és repülőre ülne. A helyi hajócégek privát kézben vannak és olyan elképesztően magasak az árak, hogy az már szinte luxusnak számít. Nem is véletlen az, hogy az ország leggazdagabb embere is ezzel foglalkozik, noha nem a turizmus, csupán a hajózás területén.

Magyarországon a legismertebb és leginkább szeretett turista célpont a Balaton, hiszen nyáron meleg van, a magyar tenger pedig hűsölési lehetőséget jelent sokak számára. Igen ám, de olyan szinten felmentek nem csak az apartmanok árai, ahol az ember megszállhat, de már az étkezés és italfogyasztás is szinte luxussá vált a magyar tenger környékén. Persze erre vannak taktikák – rántotthúsos szendvics, boltban vásárolt üdítő és a többi -, de az ember pont azért menne nyaralni, hogy teljesen kikapcsolódjon és ne azt kelljen bámulnia, hogy mi mennyibe kerül, hanem nyugodtan élvezhesse a nyaralását. Ilyet ma Magyarországon csak azok tehetnek meg, akik elég pénzt keresnek ehhez, ami egy hét viszonylatában, pláne ha egy családról beszélünk, egy igen komoly összeg. Akár valakinek a havi keresete is elmehet egy egyhetes családi kirándulásra, még ha az egyébként az ország területén belül is van. Mondom még egyszer, lehet okosan, jó előre megtervezni egy ilyen utat – ilyenkor olcsóbbak a szállások és ha repül az ember, akkor a repülőjegyek – de sokan egyszerűen csak egyik napról a másikra szeretnék eldönteni, hogy hova mennének és már utaznának is.

Ezt sok országban meg is tudják tenni – az ember külföldön a legtöbbször spanyol, francia, német, olasz, vagy holland nyugdíjasokkal találkozhat -, de ha az ember a régióból érkezőkkel találkozik az sokszor osztrák, vagy szlovén, nem magyar. Egyedül Velence volt az, ahol én magam is számtalan magyarral találkoztam de soha előtte, vagy utána nem fordult ilyen elő. Egészen egyszerűen ez nem fér bele sokaknak, ami nem az ő, mint inkább az ország kormányának hibája. Hiszen sokan keményen dolgoznak és tényleg mindent megtesznek azért, hogy előteremtsék a kellő fizetést ahhoz, hogy a családjukat elvihessék nyaralni, még ha nem is külföldre, de legalább belföldre, mégis ez sokak számára egy évek óta elérhetetlen cél.

De akinek még a dolgozóknál is kevesebb esélye van arra, hogy elmehessen pihenni, azok a nyugdíjasok, akik nagy része örül, ha ki tud jönni a havi nyugdíjából és tud vásárolni valami apróságot az unokája születésnapjára vagy karácsonyra. Miközben külföldi nyugdíjasok millió utazgatnak akár hetekig is Európában vagy más kontinensen. Sokak számára ez egy átlagos, sőt, szinte alapvető dolog, mivel ledolgozták az életüket, tehát még jó, hogy nem a munkára összepontosítanak, hanem körbejárják a világot. Egy vidéki magyar nyugdíjas viszont csak a tévében látta Párizst, Madridot vagy Amszterdamot és fogalma sincs arról, hogy milyenek is ezek a városok. Persze lehet, hogy sokaknak már van egy kialakult képe, „köszönhetően” a propagandamédiának, de valódi fogalmuk akkor sincs ezekről a helyekről. Pedig ha lenne lehetőségük arra, hogy ezeket személyesen is megtapasztalják, akkor könnyen lehet, hogy megváltozna a véleményük sok dologgal kapcsolatosan. Azonban ameddig még a Balaton is álom marad sokak számára, addig talán beszélni sincs értelme arról, hogy milyen lenne megnézni a Louvre-ot vagy Amszterdam csatornáit. Pedig, hogy mindenkinek szüksége lenne egy külföldi útra – a több persze jobb – abban biztos vagyok, hiszen talán semmi sem képes annyira kinyitni az ember szemét, mint egy ilyen utazás.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!