NEHAZUGGY

Így állnak a dolgok Európa szuverén szegényházában

Molnár Bálint | Július 22, Kedd | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,284,665 forint, még hiányzik 715,335 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Teljesen és végérvényesen elszaladt a ló ezekkel, és ez nem csak az eszelős, napi 24 órás ukránellenes uszításukból nyilvánvaló, nem csak abból látszik, hogy az egész pártállami gépezet, Bayertől a korrupt maffiafőnök politikai igazgatójáig egy rapperrel arcoskosdik, miután valamilyen rejtélyes oknál fogva magukra vették a Bindzsisztán-sztorit, és ezzel lányos zavarukban véletlenül elismerték, hogy Orbán Magyarországa egy korrupt banánköztársaság, hanem abból is, hogy csak azért is, dafke minden rezdülésükkel az oroszok szekerét tolják, miközben azt állítják, hogy ők csak a rezsicsökkentést védik.

Szerintem nem csak azért tesznek így, hogy fenntartsák az EU-val való konfrontáció annyi éven át oly jól bevált frontját, amely hepciáskodástól és áldozati magzatpózba rándult keserves vernyogástól szavazatokat remélnek, holott papírjuk van arról, hogy addig szabadságharcoltak Brüsszel ellen, amíg a gazdasági lejtmenetben lévő Magyarországot egy rakás uniós forrástól megfosztották (Navracsics mai napig nem hozta haza a pénzeket, sőt, a gazdája, már a következő hétéves uniós ciklus pénzeit is eldobja magától, ha abban Ukrajna támogatása is benne foglaltatik), hanem azért is, mert nemigen tehetnek mást.

Hát hiszen azt se tehették meg a közelmúltban, hogy kikérjék maguknak a magyar történelem oroszok általi meghamisítását, nem beszélve arról, hogy a saját népén uralkodó teljhatalmú miniszterelnök pár éve október 23-án azt se merte leírni, hogy kik verték le a vele ellentétben valóban a hazájukért küzdő magyarok szabadságharcát 1956-ban. És akkor arról még mindig egy büdös szót nem szóltunk, hogy amikor az orosz kémek beköltöztek a magyar külügy informatikai rendszereibe, Szijjártó Péter nemhogy nem hívatta be az orosz nagykövetet (bezzeg az ukránt a kárpátaljai templomgyújtogatás ügyében, amelynek szálai Rácz András Oroszország-szakértő szerint elkövetői vonalon ráadásul hozzájuk vezetnek), nemhogy nem Moszkvában borogatta az asztalt felháborodásában, hanem az ügy részleteit feltáró, azzal kapcsolatban kérdéseket felvető magyar újságírót állt neki kioktatni és fenyegetni. De hát ahol a háborús agresszor Oroszország háborús külügyminisztere exkluzív, három nyelven közzétett interjúban gyalázhatja az Európai Uniót az Orbán-rezsim pártlapjában, ott az agyhalottakon kívül más nemigen hiszi el, hogy itt nincs valami egészen súlyos összefonódás a Karmelita és a Kreml között. Amely összefonódás természetét ugyan nem ismerjük – a szerelemtől az érdekházasságon keresztül a tökszorongatásig bármi lehet -, de hogy létezik, és megmagyarázhatatlan Magyarország nemzeti érdekei szempontjából, az egészen biztos.

Hiába tagadják minden lélegzetvételükkel, azért nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy az Orbán-rezsim érdekei nem a magyarok, hanem Putyin érdekeivel esnek egybe. Nincs más magyarázat arra se, hogy miközben az Európai Unió 2027-ig leválna az orosz energiahordozókról, a Harcosok Klubjába tagokat toborzó Szijjártónak tegnap belefért egy új vezetékről egyeztetni, na kivel? Hát mégis kivel? Az oroszokkal és a szerbekkel hát! Brüsszel elmehet a vérbe, ők akkor is megcsinálják: a Magyarország és Szerbia közti vezeték már 2027-től működhet. Arról mondjuk fogalmam nincs, miért tervez 2027-re Szergej Lavrov kebelbarátja, de nincs mit tenni, ha a brüsszeli döntések sorozatosan aláássák az európai energiabiztonságot, nincs mit tenni, ha ezek a gonoszok azt akarják, hogy ne használjunk többé se orosz kőolajat, se orosz földgázt, ha be akarnak zárni szállítási útvonalakat, és ezzel veszélybe sodorják a nemzeti nyomorúságunk egyik legpontosabb fokmérőjét: a rezsicsökkentést.

Tehát miközben Európa – a REPower ütemterv szerint – azon dolgozik, hogy teljesen megszakítsa az energiaügyi kapcsolatait ezzel a megbízhatatlan forrással, amelyik az Ukrajna elleni háborúja költségeit fedezi a kontinensre érkező energia árából, Magyarország (és Szlovákia) kormánya veri az asztalt, Szijjártó és a kormánya mindezt arra hivatkozva teszi, hogy a leválás 6-800 milliárd forintba kerülne (halkan jegyezzük meg, hogy az aluliskolázott disznó- és gázszerelő nevén levő vagyon jóval több, mint a 600 milliárd duplája) és a keményen hülyének nézett kisember rezsiköltségei akár a négyszeresére növekednének. Mindezt úgy teszi, hogy semmivel nem igazolható, hogy ennyibe kerülne a leválás, ráadásul Szijjártónak se és a gazdájának se lehet halovány fogalma se arról, hogy milyenek lesznek a piaci viszonyok 2027-ben. Ez őket nyilván a legkevésbé sem zavarja, ők okítanak további 25 tagállamot arról, hogy mit kellene tenni az energiaárak csökkentése érdekében, vagyis hogy természetesen rajta kell maradni Putyin véres energiájának csecsén, újabb forrásokat kell megnyitni az európai energiaellátás számára, és újabb vezetékeket kell építeni. De ez csak addig érvényes, ameddig el nem kezdjük feszegetni, hogy van más is az orosz energián kívül.

Annál is inkább, mert közben Trump-féle Egyesült Államok – legutóbb Scott Bessent pénzügyminiszter hangján keresztül – világossá tette, hogy az Oroszország elleni új szankciókat illetően az Egyesült Államok vámokon alapuló stratégiát követne, azaz jelentős pénzeket szedne be azoktól az országoktól, amelyek szankcionált orosz energiát vásárolnak. Minden ilyen országot 100 százalékos másodlagos vámok sújtanák. Bessent ezért arra biztatta az országa európai szövetségeseit, hogy csatlakozzanak a másodlagos vámok végrehajtásához, különös tekintettel arra, hogy Trump a múlt héten lengetett be nagyon súlyos vámokat és másodlagos vámokat Oroszországgal szemben, ha 50 napon belül nem sikerül megállapodni az orosz-ukrán háború lezárásáról.

Hát így állnak a dolgok Európa állítólag rohadtul szuverén szegényházában, és ha közönséges akarnék lenni, akkor azt kérdezném, hogy van valakinek bármi ötlete azzal kapcsolatban, hogy Moszkva és Washington pénisze egyszerre hogy fog elférni Orbánék szájában úgy, hogy közben ne pusztuljon bele az ország? Nem vagyok közönséges, nem kérdezek ilyet, csak megállapítom, hogy az tényleg hungarikum, ahogy ezek büszkén összeráncolt homlokkal futkároznak a nemzeti öntökönszúrás péniszerdejében, és nem találják a kijáratot. Vicces is lenne, ha nem rángatnák magukkal az országot. Épeszű olaj- és gázipari elemzők, hozzáértő szakemberek elmondták, hogy az orosz energiáról való leválás nem pusztán megoldható technikailag, de ez a 6-800 milliárdos költség sem igazolható semmivel. Az Orbán-kormány nem is fárasztotta magát azzal, hogy megossza a nyilvánossággal: ezt mibű számolták ki, mire alapozzák azon túl, hogy a százmilliárdok nyelvén nem beszélő, energetikai kérdésekben (is) alultájékozott populációt kétségbe lehet ejteni vele. Mint ahogy arról sem sűrűn beszélnek, hogy a földgáz esetében 2027-ig minden különösebb megrázkódtatás nélkül le lehetne válni az oroszokról, a kőolaj esetében pedig adott lenne a horvát tranzit az Adria kőolajvezetéken keresztül, ha Orbánék nem állnának komoly politikai vitában Horvátországgal. Is. Azzal se nagyon szokták fárasztani a híveiket, hogy az EU döntése alapján természetesen ki lehet lépni a Gazprommal való hosszútávú szerződésekből anélkül, hogy Magyarországnak kártérítést kellene fizetnie. De nemhogy nem beszélnek erről, még véletlenül se ezt teszik, inkább fokozzák a politikai konfliktust az Európai Unióval, mert hátha szavazat lesz belőle, ahogy 2010 óta oly sokszor. És mert nem lenne jó, ha Vlagyimirovicsnak elgurulnának a gyógyszerei.

És akkor nem az a kérdés, hogy az ukránoknak újabb Patriot rakétarendszereket küldő békepárti Trump elnök úr mit fog szólni ehhez az egyre szorosabb orosz energiafüggőséghez, hanem hogy a kamu rezsicsökkentéssel való bohóckodás oltárán mekkorát fog szívni a magyar ember, ha nem sikerül megállapodni az orosz-ukrán háború lezárásáról, és jönnek az amerikai vámok Oroszország európai barátai számára? Vajon be lehet majd tömni a száját azzal, hogy Brüsszel a hibás, és nekünk ne mondja meg, mert mi így vagyunk szuverének, hogy a szövetségeseinkkel való együttműködés helyett ellenséges nagyhatalmak kénye-kedvének szolgáltatjuk ki a hazánkat? Vajon?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!