NEHAZUGGY

Anti-Brexit?

Lázár Gergő | Július 21, Hétfő | 19:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,440,302 forint, még hiányzik 1,559,698 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az EU négy legnagyobb állama, Franciaország, Olaszország, Németország és Spanyolország sem ellenezné azt, hogy a britek újra csatlakozzanak az EU-hoz. Még maguk a britek is azon az állásponton vannak, hogy jobb lenne újra az EU tagjának lenni. Ezt egy felmérésre hivatkozva állítja a The Guardian, amely 1000 ember megkérdezésével – minden államban – érte el ezt az eredményt. Igen ám, de a britek szeretnék megtartani a korábbi kiváltságaikat, de ehhez már nem járulnának hozzá a megkérdezett államok polgárai. Persze vannak más országok is, amelyek rendelkeznek különleges bánásmóddal bizonyos területeken– Dánia, Írország és Lengyelország is rendelkezik ilyenekkel -, de a briteknek már a Brexit előtt is több ilyen különleges megegyezésük volt, mint bárki másnak. Jól látható volt már a Brexit előtt is, hogy a britek mindig is különcnek tartották magukat és nem kívántak beleegyezni több EU által meghozott döntésbe sem.

Ezt annak idején az EU elfogadta, hiszen mégis csak egy jelentős gazdaságról van szó, de mivel a britek úgy döntöttek, hogy kilépnek az unióból, ezért innentől kezdve a labda lényegében az EU térfelén pattog. A britek a Brexit – és más világesemények – hatására igencsak megszenvedték az elmúlt éveket. A gazdasága vagy mínuszban volt vagy stagnált, miközben a jelentősége is egyre csökkent. A beígért megállapodásokból sem lett sok minden, mivel Ausztrália vagy épp Kanada borzasztóan messze van, nem beszélve az Egyesült Államokról, amely időközben megválasztotta Trumpot elnöknek újfent. A britek a két szék közé zuhantak, ezért a feltételeket nem ők, hanem az EU fogja megszabni a jövőben. Persze erre nem kötelező igent mondani, de látva a britek jelenlegi helyzetét, vélhetően még azzal is jobban járnának, ha feladnának bizonyos területeket, mivel már csak geopolitikailag is a legtöbb üzlet magától értetődően az európai kontinens országaival köthető.

Viszont ismerve a britek mentalitását – még ha esetleg meg is gondolták magukat a Brexit óta – úgy vélem, hogy sokan nem csatlakoznának úgy az EU-hoz, hogy a korábbi kiváltságaikat ne tarthassák meg. Akkor viszont ott van a Norvég vagy svájci út, ahol is az adott ország különleges szövetséget köt az EU-val, amelynek hivatalosan nem válik ugyan részévé, de számtalan előnyét élvezi a szövetségnek. Norvégia és Svájc erős gazdasággal rendelkezik és valóban képesek arra, hogy akár az EU nélkül is megálljanak a lábukon, de a britek – még ha képesek is erre – véleményem szerint sokkal rosszabb helyzetben vannak. Mert annak ellenére, hogy sokan nem beszélnek erről, a britek egyre szegényebbek. Persze ha az ember elutazik Londonba, akkor ezzel nem fog szembesülni, hiszen mégis csak egy olyan világvárosról van szó, amely számtalan ismert cég székhelye és amely számtalan milliárdos otthona – az más kérdés, hogy London miként hagyta, hogy maffiózók és diktátorok családtagjai szabadon élhessenek itt a felfoghatatlan vagyonuknak hála -, de ha az ember elmegy vidékre, ott már mással szembesülhet.

Engem is kissé szíven ütött, amikor megláttam, hogy pár év alatt mi történt egyes városokkal. Félreértés ne essék, azért nem világvégéről beszélek persze, de igenis romlott a britek helyzete, méghozzá jelentősen. Vannak persze jól fizető állások és az ember előre tud lépni, ha mindent belead, de már messze nem annyira egyszerű az előrejutás a briteknél, mint volt teszem azt 15-20 éve. Már messze nem az a vágyott paradicsom, mint amire sokan emlékeznek. Persze ettől még mindig egy élhető ország, de hát igaz ez sok más európai országra is, amelyek nem feltétlen különcködnek ennyire és nem érzik úgy, hogy ők többet érdemelnek. Kérdés tehát, hogy a britek képesek lesznek-e valaha is feladni a gyarmattartó birodalom gőgöt, vagy inkább megszenvedik ugyan, de újjáépítik a nemzetközi kapcsolataikat és minden más olyan szükséges megállapodást, amely az EU-tól függött.

Akármennyire is nem tetszik sokaknak, jelen állás szerint a franciáktól, németektől, olaszoktól és spanyoloktól is függ az, hogy a britek újra tagjai lehetnek-e a közösségnek vagy sem. Azzal, hogy kiléptek, egy igen fontos pozíciót adtak fel, amely többé már nem áll rendelkezésre. Persze sajnálom azokat a briteket, akik vagy a maradásra szavaztak vagy túl fiatalok voltak még ahhoz, hogy szavazhassanak, de a valóság az, hogy mint mindig, most is az emberek tudatlanságát használta ki a nacionalista oldal, amely szépen eltűnt a Brexitet követően. Sőt, egyesek, akik annak idején a Brexit mellett álltak ki – méghozzá elég hangosan – ma már hibának tekintik azt. Noha előre figyelmeztettek annak káros hatásaira, akkor senki sem hallgatott rájuk, mert elvakította őket a migránsgyűlölet és az, hogy szerintük az EU kifosztja őket.

Nos, jelenleg a helyzet az, hogy az EU ha lassan is, de kilábalt a válságból és kezdi magát összeszedni, miközben a britek még mindig a gödörben vannak, ahonnan nem lesz egyszerű kimászni. Persze sok sikert kívánunk nekik, de azt érdemes lesz megértenie a brit politikai elitnek is, hogy többé már nincsenek kiváltságos helyzetben és nem ők fogják diktálni a szerződés feltételeit. Persze ha képesek az együttműködésre és a kompromisszumok megkötésére, akkor jól láthatóan az EU polgárainak nagy része szívesen látja őket viszont.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!