Sohasem hittem volna, hogy pornóhoz kapcsolódó témában fogok kutatni, illetve klaviatúrát ragadni, most mégis megtörténik. Az elmúlt napok Fideszhez kötődő bulvárjából indult (Ripost), majd a kormányközeli média valamennyi felületén szenzációként tálalt „leleplezés”, amely Róka Réka, a Tisza párt egyik szervezőjére vonatkozott, mégis arra indított, hogy leírjam néhány gondolatomat. Jelzem: tisztában vagyok azzal, hogy a téma nagyon megosztó, ráadásul nem tartozik Magyarország első ezer problémája közé, a megindult kormányzati médiahadjárat volumene szerint viszont az első ötben kapna helyet.
A 21. század első évtizedeiben a pornó, az erotika és a művészet, illetve a szexualitás, a testiség és a digitális tartalomgyártás határainak elmosódása komoly társadalmi és erkölcsi vitákat generál. (Ezt tovább fokozza majd a mesterséges intelligencia – AI – betörése a területre, aminek még csak a küszöbén állunk.) A korábban élesen elkülönülő szerepkörök (színész, modell, pornószínész, celeb, influenszer, sőt: politikus) fokozatosan átmosódnak, miközben a közönség elvárásai és erkölcsi mércéi, ítéletei nem tartanak lépést a valósággal. Különösen igaz ez a pornóiparban valaha részt vett, majd onnan kilépő vagy teljesen eltérő pályára álló szereplők megítélésére.
Azt kisérelem meg vázlatosan bemutatni, hogy mit jelent a „pornós múlt” a közszereplői létben, hogyan érvényesül a stigma a különböző nemeknél, milyen szerepet játszik ebben az OnlyFans platform, és hol van a határ a közönség által „bocsánatos bűnnek” tekintett múlt és a megbélyegzett identitás között.
Ha az internetet nézzük, megállapítható, hogy a pornótartalom egyáltalán nem marginális jelenség, hanem a nemzetközi és magyar internetes szféra egyik legjelentősebb része – mind elérés, mind forgalom tekintetében. Az NMHH (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság) mérései szerint egy átlagos napon a tíz legnépszerűbb pornográf oldalt közel 620 ezer magyar felhasználó látogatja. Ez az érték bőségesen meghaladja a három legnagyobb hazai hírportál jelenlegi napi forgalmát (Index.hu ~266 ezer, Telex.hu ~216 ezer, 24.hu ~116 ezer), illetve ezek együttesét (598 ezer) is. A felnőtt tartalmak tehát naponta a magyar internetezők kb. 10–12 %-a számára jelennek meg, s havonta is sokak számára vonzóak. Összesen kb. 2,5 millió magyar internetező néz meg pornót legalább egyszer egy hónapban, 70 %-uk férfi, 20 %-uk nő, 10% nem válaszol, nem tudható. A pornóoldalak látogatása átlagban kétszer-háromszor annyi ideig tart, mint a híroldalaké.
A 10 legnagyobb pornóoldal (Pornhub, XVideos, XHamster, XNXX, YouPorn stb.) csaknem mindegyike milliós nagyságrendű szexvideót kínál, nagyobb részük ingyenes, de fizetős oldalak is vannak élő műsorral. Utóbbiak közül nálunk legnépszerűbb a magyar alapítású (Gattyán Görgy) LiveJazmin, ahol 14 ezer Ft körüli induló kredit-vásárlást követően indulhat a böngészés, élő kapcsolat.
Mindezeket azért tartottam szükségesnek előre bocsátani, mert oly mértékű képmutatással lehet találkozni a pornófogyasztás terén, ami vetekszik a legarcátlanabb politikusokéval, vagy a vasárnaponként a templomok első soraiban ájtatos képpel imádkozó, de a hét többi napján vallásuk tanításait lábbal tipró „hívőkével”.
Fenti adatok bizony azt igazolják, hogy minden második magyar férfi havonta legalább egyszer rákattint valamelyik pornócsatornára, s igen nagy részük napi-heti pornófogyasztó.
A mai magyar társadalom, illetve annak kivetülései – pl. közéleti szereplők, sajtó, egyházak stb. – nemcsak helyteleníti, hanem mélységesen elítéli azokat, akik életük egy időszakában felnőttfilmekben való szerepléssel keresték kenyerüket.
A múlt bélyege még mindig erős. A pornóval kapcsolatba hozható múlt gyakran nem tűnik el akkor sem, ha az érintett személy már teljesen más irányt vett. Michelle Wild (Vad Katalin) sikeres felnőttfilmes múlt után 2004-ben visszavonult, és átlépett a mainstream médiába. Szerepelt a Barátok közt sorozatban, rádióműsorokat vezetett, könyvet is írt. Társadalmi fogadtatása kezdetben megosztó volt, de sokan méltatták, hogy őszintén beszélt a múltjáról és tudatosan építette újra – immár hétköznapi – karrierjét. Aleska Diamond (Szőke Aletta) 2013 után teljesen felhagyott a felnőttfilmekkel, légtornász lett, versenyeken indult, jógaoktatóként és motivációs előadóként is ismertté vált. Vannak, akik jó példaként tekintenek rá, mások továbbra is a múltja alapján ítélik meg, s ez újra és újra visszaköszön a nyilvánosságban. Az Angelica Heart (Balázs Enikő), illetve Mya Diamond „művésznevű”, nemzetközi felnőttfilmes karrierrel rendelkező magyar nők, szintén elismertek voltak a 2000-es években, ám később visszavonultak. Ők nem lettek celebek az előbbiekhez hasonlóan, de a szubkultúrában ismert nevek.
Sylvester Stallone softcore múltját, Arnold Schwarzenegger aktfotóit vagy Pamela Anderson kiszivárgott szexvideóját inkább kuriozitásnak tekintette a közönség, nem roppant meg karrierjük. Ezzel szemben sokan vannak, akiknek nehezen, vagy egyáltalán nem bocsátott meg a publikum. Traci Lords, Sasha Grey esetében a múlt gyakran véglegesen áthatja a személyes és művészi életutat is.
További nemzetközi példák is mutatják a stigma hatását. Jenna Jameson, az amerikai pornóipar egyik legismertebb alakja, megpróbálta a mainstream média felé nyitni karrierjét, ám múltja mindvégig meghatározó maradt. Sibel Kekilli, a Trónok harca című sorozat „Shae” nevű szereplője Németországban került botrányba, amikor kiderült, hogy korábban „Dilara” néven szerepelt felnőttfilmekben. Hiába vált elismert színésznővé, a sajtó újra és újra elővette múltját, ezzel nehezítve művészi pályáját.
A 2016-ban indult brit OnlyFans (Csak rajongóknak) a 2020-as évek elején robbant be a köztudatba, ahol ismert vagy kevésbé ismert személyek monetizálták, azaz pénzzé tették intimitásukat. A platform eredetileg a kreatív művészek támogatása (pl. zenészek, séfek, fitnesz-instruktorok) számára készült, de mára gyakorlatilag felnőtt tartalmat kínáló eszközzé vált. Sikere annak köszönhető, hogy kevés szabályozás vonatkozik a tartalom típusára, közvetlen kapcsolatot tart fenn a tartalmat kínáló és azt igénybe vevő között, s lehetővé tette a biztonságos és azonnali fizetést a tartalomgyártónak.
Magyarországon is több közszereplő – például Molnár Anikó, VV Virág és VV Piros – kezdtek erotikus vagy meztelen tartalmakat készíteni, gyakran jelentős bevétel mellett.
Molnár Anikó nyíltan vallott arról, hogy az OnlyFans-ból több mint 70 millió forintot keresett. VV Virág és VV Piros szintén felvállaltan erotikus tartalmat kínálnak a platformon.
A pornós vagy erotikus múlt körüli vita nem pusztán erkölcsi kérdés, hanem kultúrpolitikai is. A „bűnbánó pornósztárok” esetei azt mutatják, hogy a női test, ha egyszer szexuális tartalomban jelent meg, ritkán térhet vissza büntetlenül a művészet, a politika vagy a közszolgálat világába. A megbocsátás lehetősége gyakran a szerepfelvállalás őszinteségén és az új identitás hitelességén múlik.
Ezen írás apropójaként egy politikai pályát választó nő szolgált. Erre a területre ritkán téved pornószínésznő, talán egyetlenként Cicciolina (Ilona Staller) említhető. 20 évesen hagyta el Magyarországot, később Olaszországban csinált pornó-karriert. 1979-ben szerepelt első felnőttfilmjében. Együtt dolgozott egy olasz producerrel, aki karrierjét fellendítette – közösen alapítottak produkciós céget. Színpadi show-i, fotósorozatai, interaktív fellépései egyre híresebbek lettek, provokálták a kor erkölcsi és médiatörvényeit. Cicciolina az elsők között volt, aki teljesen nyíltan vállalta felnőttfilmes karrierjét. Az 1987-es választáson a Radikális Párt színeiben 20000 szavazatot kapott Lazio tartomány egyik körzetében, ami parlamenti mandátumhoz juttatta, a világon első olyan képviselőként, aki nyíltan pornómúltú. Egyedülálló kampányában topless fellépések, kígyós performanszok, valamint provokatív szexuális üzenetek is szerepeltek. Parlamenti munkájában a következő témákat képviselte: a cenzúra megszüntetése, a szexuális szabadság védelme, háborúellenesség és környezetvédelem, a börtönviszonyok humanizálása, ingyenes szex a fogvatartottaknak. Az utolsó témát leszámítva láthatóan komoly kérdésekkel foglalkozott. Megdöbbentő médiaeseményként 1991-ben felajánlotta magát Szaddám Husszein iraki diktátornak „békeajánlatként” az öbölháború elkerülése érdekében. 1992-ben mandátuma lejárt, nem került be újra. Később a celebek szokásos életét élte, majd férjhez ment, s szült egy fiút. A 2002-es magyarországi parlamenti választásokon szeretett volna elindulni, de nem sikerült összegyűjtenie a szükséges jelölőcédulákat. Cicciolina története, pályafutása kétségkívül unikum, de azt mutatja, hogy önmagában a pornós múlt nem zárja ki a politikai szerepvállalást.
Sokkal könnyebb terepen próbálkozott Sasha Grey, aki kísérletet tett művészfilmes és zenei karrierre. Élete izgalmas példa azokra az egyénekre, akik állhatatos váltással és kreatív mélységgel, s persze tehetséggel kiléptek a pornóiparból, és komoly nemzetközi elismertséget szereztek más művészeti és médiaterületeken is. Számos játékfilmben, sorozatban játszott, zenészént, forgatókönyvíróként is bemutatkozott, s megjelent erotikus regénytrilógiája. A Twitch-en több mint 1 millió követője van. Karrierútja jól példázza a stigma formálható természetét: nem a múlt számít, hanem az, hogy mit kezdesz vele és hogyan alakítod át saját identitásodat. Traci Lords például a felnőttfilmes múlt után a hollywoodi filmiparban próbált szerencsét, és szerepelt többek közt a Cry-Baby és a Blade című filmekben. Jenna Jameson médiabirodalmat épített, könyve bestseller lett, igaz, megmaradt a pornóipar királynőjeként definiálva.
A kérdés tehát nem az, hogy ki mit tett a múltban, hanem az, hogy a társadalom hajlandó-e elfogadni az egyén változását. A bocsánatos bűn fogalma ebben az értelemben nem erkölcsi kategória, hanem társadalmi tükör: mennyire vagyunk képesek múltbeli pályák nélküli ítélkezésre, ha az illető hitelesen változik meg előttünk.
A cikkben szereplők közös tőről fakadó, de aztán igen eltérő irányt vett életútja azt mutatja, hogy a „megbocsátás” nem automatikus, hanem kontextusfüggő. A közeg, a narratíva, a kommunikáció hitelessége és a befogadó társadalom nyitottsága határozza meg, ki tud utat törni a múltján túl. Tudom, vitatható a hasonlat, de pl. egy rablás, sikkasztás vagy gázolás elkövetője a büntetése leteltét követően visszatérhet a társadalomba, majd a jogkövetkezmények elévülése után jogi értelemben büntetlen előéletűnek minősül. Vajon a bűncselekményt el nem követő, de sokak által erkölcsileg elítélendő „foglalkozást” űző pornósztároknak életük végéig lehajtott fejjel kellene járniuk, a társadalom páriájaként kell kezelni őket?
Erre a kérdésre mindenkinek magának kell megadnia a választ, hiszen nem támaszkodhatunk a jogra, csak az erkölcsi megítélésre.
(Megjegyzem, nem hagy nyugodni a gyanú, hogy a kormányzati médiában most a tiszás aktivista, illetve a pornó, mint műfaj felett lángoló pallost lengető sajtómunkások, illetve szörnyülködve nyilatkozó politikusok, a közösségi médiában gyűlölködő kommenteket író erkölcscsőszök hazamennek, majd izgatottan keresik a pornóoldalakat, hogy saját szemükkel győződjenek meg a dolgokról. Aztán hosszan elidőznek, nézik ezeket a rettenetes meztelen nőket és férfiakat, s elképednek, hogy mi mindent csinálnak egymással. Nézik, nézik, ameddig csak bírják. Aztán másnap újra… Mert mint tudjuk, Magyarországon minden második férfi rendszeres pornófogyasztó.)
A testiség digitalizálhatósága, az intimitás közönség elé vitelének eszközei és a közszereplői identitás átalakulása korunk egyik fontos morális és kulturális kihívása. A pornó vagy OnlyFans múlt – mint láttuk – nem feltétlenül stigma, lehet a függetlenség, az emancipáció, sőt, az önazonosság jele is. De csak akkor, ha társadalomként képesek vagyunk többnek látni az adott embert egy testnél, egy kattintásnál vagy egy múltbeli szerepnél.
Butola Zoltán
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.