NEHAZUGGY

Rossz eszközökkel rossz irányba

Lázár Gergő | Július 16, Szerda | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 616,026 forint, még hiányzik 2,383,974 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

100 nap fogva tartást követően szabadon engedték Mahmoud Khalilt, aki talán az első olyan fogvatartottja volt a Trump-kormánynak, akivel tele volt a sajtó. A Kolumbia Egyetem 30 éves tanulóját az utcán fogták el az ICE maszkos ügynökei, akik azzal fenyegetőztek, hogy ha a 8 hónapos terhes felesége nem engedi el a kezét, akkor őt is fogdába szállítják. A 100 nap alatt még csak meg sem vádolt férfi nem láthatta az első gyermeke születését, majd egy idő után ugyan odaengedték a gyermekéhez, de csak egy üvegfalon keresztül nézhette, meg nem foghatta, mivel azt megtiltották neki az ICE alkalmazottai. A szabadon engedett férfi 20 millió dolláros jóvátételt vár az amerikai kormánytól – amelyet ha megítélnek neki, azt más, hozzá hasonló helyzetben lévő fogvatartott megsegítésére ajánl majd fel -, amiért valódi vád nélkül több, mint három hónapon keresztül nem csak hogy fogvatartották, de úgy kezelték, mint egy bűnözőt. Több alkalommal is megbilincselve szállították egyik helyről a másikra, hogy aztán végül Lousianában, az otthonától 1000 mérföldre találjanak neki helyet.

Khalil rendelkezik zöld kártyával és nem büntetett előéletű, de ez mit sem számított akkor, amikor a Trump adminisztráció példát kívánt statuálni azért, mert úgy vélte, hogy az amerikai egyetemeken elharapódzott az antiszemitizmus. Trump ezt követően dollármilliókat vont meg különböző egyetemektől és úgy alakította a helyzetet, hogy lassan jobb, ha az ember meg sem szólal bizonyos témákat illetően. Félreértés ne essék, ha valaki antiszemita kijelentéseket tesz, az valóban nem elfogadható, hát még ha ilyen cselekedeteket is hajt végre, de mindent is antiszemitizmusnak vélni megint csak nem elfogadható, hiszen lassan egyfajta kibúvóvá vált sokak számára, hiszen ha kifogytak az okokból, hogy mégis miért kellene rendszabályozni valakit, akkor rásütötték, hogy antiszemita és már vitték is a fogdába. Természetesen, amennyiben ez bizonyítható, úgy jó döntést hoztak, de azért az beszédes hogy 100 nap alatt, még csak megvádolni sem tudták Khalilt, ami inkább azt sejteti, hogy semmiféle antiszemitizmusról nem volt itt szó, csupán el akarták hallgattatni.

Persze lehet itt sok mindenről vitatkozni, a Hamasz támogatásával vádolni – amire egyébként abszolút semmi bizonyíték nem került elő, hiszen ha ez megtörtént volna, már régen kiutasították volna az országból – és arról beszélni, hogy gyűlöletbeszédet fogalmazott meg, de ezek mindegyike csupán vád, ezek egyikére sincs bizonyíték. Az elég egyértelmű, hogy sokak szemében ő egy olyan ember, akit el kell hallgattatni, mivel egy olyan oldalt képvisel, amely oldalt – véleményem szerint – megbélyegeztek sokan. Ugyanis egyesek egyenlőségjelet húztak a palesztinok és a Hamasz közé – utóbbi egy terrorszervezet, ezt senki sem vitatja -, ami már csak azért sem elfogadható, mert még ha azzal is példálózik valaki, hogy a palesztinok nagy része választotta meg a Hamaszt, ez csupán Gázára igaz és még ott is érdemes azért arról beszélni, hogy kik is választották meg őket és milyen körülmények között. De élnek palesztinok a West Bankben is sőt, más országokban is egyaránt, akik között vannak diákok, adójukat fizető alkalmazottak, vagy magánvállalkozók, de vannak gyermekek is bőséggel.

Nem szeretnék most az izraeli-gázai harcokról beszélni, hiszen megtették azt már sokan előttem, ezért inkább arra koncentrálnék, hogy mennyire veszélyes lett manapság az, hogy valaki ki meri nyitni a száját és olyan véleményt mer megfogalmazni, ami nem tetszik egyeseknek. Itt nem extrém kijelentésekről beszélek, hanem olyan beszédekről, amelyek semmi mást nem akartak kimondani, csak azt, hogy minden embert megilletnek az emberi jogok. Elviekben az Egyesült Államok a szólásszabadság zászlóshajója, a fény a sötétben, ehhez képest azzal szembesülhetünk, hogy maszkos ügynökök szednek össze listák alapján olyan férfiakat és nőket, akik a kormány véleménye szerint veszélyesek a társadalomra vagy az ország politikai véleményére. De a határon olyanokat is elfognak, bilincsbe vernek és fogdába hajítanak, akik mémeket mentettek el a telefonjukon vagy épp az amerikai kormánnyal egyet nem értő cikkeket fogalmaztak meg.

Mikor jutottunk el oda, hogy a vélemény támadássá minősült? Mikor vált az elfogadottá, hogy elhallgattatjuk azt, akivel nem értünk egyet? Én beszéltem már számtalan olyan emberrel, akivel egyáltalán nem értettem egyet, de talán soha nem álltam úgy fel az asztaltól, hogy haragomban egy szó nélkül elsétáltam volna. A vitákra igenis szükség van, hiszen a közbeszéd az, amely ki tud alakítani egy társadalmi párbeszédet, amely aztán változásokat eredményezhet. Az véleményem szerint soha nem vezet semmi jóra, ha az állam megmondja, hogy miről lehet beszélni és miről nem, ellenkező esetben börtönben köt ki az ember. Vannak persze olyan, gyűlöletbeszédnek minősülő kijelentések, amelyek elfogadhatatlanok, de ezen lista azért nem olyan hosszú. A szólásszabadság határa – mert igenis van egy bizonyos határa annak is – ott ér véget, ha a kijelentésemmel mások létét veszélyeztetem, vagy velük szemben erőszakra szólítok fel. Az, ha valaki olyan megjegyzést tesz, ami nekem nem tetszik, véleményem szerint nem súrolja ezt a határt. A kritikát ugyanis el kell tudni fogadni, legyen az vallási humor vagy sértőnek vélt kijelentés valaki ideológiájával kapcsolatban.

Pont a jobboldal az, amely a cancel culture ellen beszél, itt mégis valami hasonlónak lehetünk szemtanúi. Az viszont egy dolog, hogy valakit nem hívnak meg a következő előadásra vagy fellépésre és megint csak más, ha maszkos ügynökök kvázi elrabolják, bilincsbe verik, egy zárkába helyezik és még azt is megtagadják tőle, hogy láthassa a fia megszületését. Lehet egyet nem érteni valakivel, de ez a fajta példastatuálás véleményem szerint elég sok határon túl megy.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!