NEHAZUGGY

Veled vannak, Judit!

Mint az elmúlt napokban láttuk, hallottuk, választási álinterjúturnéra indult Európa Temu-maffiafőnöki allűrökkel megvert, legkorruptabb, és az én fogalmaim szerint messze legromlottabb miniszterálnoka, amely látványos fennforgásban leginkább az a különös, hogy a soros választás előtt kilenc hónappal ritkán fordult elő az állampárttal az elmúlt keserves 15 évben, hogy a hatalom megszerzéséért/megtartásáért folyó, szélsőségesen mocskosnak számító magyar politikai iszapbirkózás eme korai fázisában a Fidesznek már a nagyágyút, az első számú csodafegyvert kelljen bevetnie, mert annyira jól állnak a számok és annyira nagy győzelemre készülnek, ahogy Gulyás Gergely állította nagy pofával a legutóbbi kormányinfón. Vagyis nem sűrűn láttunk olyat, hogy a számára jó ideje unalmassá vált magyar belpolitikának hátat fordító, a világpolitikai ambíciódédelgetés színpadára kilépett Orbán Viktornak aktivizálnia kellett magát július elején, hogy a következő év áprilisban meglegyen a zsinórban sokadik (jelen esetben ötödik) fogás is. Amely remélt választási győzelemnek a legfontosabb rendeltetése nem pusztán az, hogy az Orbán-Tiborcz-klán megkönnyebbülve rongyolhasson vissza Ámerikából, hanem az is, hogy Berci gyerek nagyapja egészen biztosan ne menjen még böribe, és ne tegye meg még az első közvetlen lépéseket a történelem szemétdombja felé. (Bár azzal, hogy csütörtök délelőtt, Vlagyimir Putyin Ukrajna ellen indított háborújának negyedik évében volt pofája kiírni a cselédségének a közösségi oldalára, hogy Őszinte részvétem az ukrán kényszersorozás következtében elhunyt magyar férfi családjának. Ezekben a nehéz órákban önök mellett állunk, egy nagyon sokadik óriási közvetett lépést tett az erkölcsi megsemmisülés ama irányába, ahol a (világ)történelem legnagyobb gazemberei sorakoznak egymás mellett.)

Persze kilenc hónappal a jövő áprilisi választás előtt nagy megfejtésekkel nem lehet/nem érdemes előállni a jövőre vonatkozóan, de a jelen állapotok azért eléggé világosak. Az elmaradt repülőrajt és a gazdasági lecsúszás kontextusában leginkább az a hírértékű, amiről Orbán Viktor nem beszél ezekben az előzetesen rögzített forgatókönyv szerint zajló, a heti Kossuth rádiós igehirdetésein legfeljebb terjedelmi szempontból túlmutató, de ugyanazokat a rongyos, mechanikusan ismételgetett témákkal telepakolt nagymonológokban. Nyilván nem reális elvárás, hogy a tolvaj arról meséljen, hogy miként rabolta végig az életét, miközben az arra utaló jelek és kiszólások egyre gyakoribbak, amelyek arról árulkodnak, hogy mennyire kapaszkodik abba, hogy ha az ellenséget becstelen árulónak nevezi, akkor az elegendő lesz arra, hogy a saját bűneiről és az azokért tartozó felelősségvállalás teljes hiányáról elvigye a fókuszt. Hogy árulásra lehet-e közösséget építeni, és hogy ki az áruló, pláne mi a becsület arról az utolsó ember, aki hitelesen tarthat kiselőadást, az távolról sem véletlenül az az Orbán Viktor, aki úgy lett szuverenista-patrióta, hogy elárulta a liberális múltját, aki úgy hánytorgatja Ursula von der Leyen szemére, hogy korrupt, hogy a politikai vezetés felelősséggel jár és ideje távoznia, hogy ő az egyetlen olyan országnak a vezetője az EU-ban, amelyik évek óta nem jut hozzá az uniós forrásokhoz, mert ő korrupt; aki tizenöt éve mindenki másra mutogat, ha felelősséget kellene vállalnia a csődkormányzásáért, miközben senki másnak nincs 15 éve teljhatalma az egész EU-ban, és aki úgy próbálja betolni Magyar Pétert az áruló szerepébe, akire nem szabad országot rábízni, hogy ő maga árulta el Manfred Weber néppárti csúcsjelöltet az utolsó pillanatban azért, hogy Ursula von der Leyen, Merkel jelöltje legyen a befutó az Európai Bizottság elnöki székében.

Ámde hagyjuk ezt most, mindenki akkor távozik majd, amikor annak eljön az ideje. Addig is arra szerettem volna visszautalni, hogy ennek a háztáji turnénak az eddigi epizódjait szemlélve, Orbánnak abszolút semmi mondanivalója nincs Magyarország általa okozott valódi problémáiról, gazdaságról, megélhetésről, állami szolgáltatásokról, annyi maradt a csőben, hogy Ukrajna is pusztuljon, Magyar Péter pusztuljon, csak a Fidesz, csak a béke. Illetve egyvalami van még: Varga Judit. Amikor a hét elején Lentulai-féle alákérdező bulváranekdotázás kapcsán az emberszerető bántalmazók országáról írtam, valahol titokban reméltem, hogy a mesternek Freud könyökölt ki a száján, kicsit elragadtatta magát abból a szempontból, hogy pusztító fennállása óta először valaki mást egyáltalán szóbahoz, mint szerinte alkalmas miniszterelnököt, vagyis hogy egyáltalán felmerül benne, hogy nem ő lesz a világ végéig Magyarország első számú népnyúzója, ezért szaladt el vele a ló. Bár ezt így nem írtam le, a magyarázatot nem találtam arra, hogy lehet az, hogy Orbán ennyire nyíltan áll bele a családon belüli erőszak védőszentjének undorító szerepébe, ám a Patrióta kanálison előadott böfögése nyilvánvalóvá tette, hogy ez kurvára nem véletlen elszólás. Lentulainak ezt mondta Orbán múlt szombaton:

(…) én végigküszködtem vele az utolsó egy-másfél évét. Legalább háromszor akart lemondani, mondván, hogy nem bírja azt, ami otthon van. (…) És mondtam neki, hogy Judit, kérem, tartson ki! Próbálja meg, maga nagyon tehetséges, nagyon bízok magában, nagyon fontos munkát végez, próbálja meg! Hát kitartott, ameddig kitarthatott. 

A csütörtök délután posztolt propagandaanyagban Orbán a saját sebes szájával ismételte el, amit öt nappal korábban is elmondott: közelről látta mi zajlik nála Varga Juditéknál, és abban az időben

„többször is, talán háromszor is lemondott (sic!) azért, mert a bántalmazó kapcsolatot nem tudta elviselni. (…) Én mindig biztattam, hátha, hátha, de aztán beesett a kegyelmi ügy, ami aztán elsodorta, őt is.”

Szerintem nem tévedünk abban, hogy a Fidesz első számú csodafegyvere, elnöke, miniszterelnöke, Magyarország szereptévesztett tulajdonosa a már besült Varga Judit csodafegyver újramelegítésére készülnek. Nincs kétségem afelől, hogy Rogán szondái serényen dolgoznak ebben az időszakban, és azt mérik, hogy ha esetleg kiderül, hogy sehogy máshogy nem lehet a Tisza fölé kerekedni, akkor érdemes-e egy megromlott házasságot, egy családi pszichodrámát, egy nyilvánosságra egyébként nem tartozó magánéleti szennyeszsákot a választási kampány középpontjába helyezni az elmondása és a főnöke és az egész állampárt elmondása szerint bántalmazott nő újbóli csatasorba állításával.

Szóval Orbán második alkalommal, de most már explicit módon BÁNTALMAZÓ KAPCSOLATRÓL beszélt csütörtökön Varga és Magyar magánéleti ügyeire hivatkozva, ami azért magyarázatra szorul. Arról nem akarok most semmit gondolni, hogy Magyar Péter ellen mennyire lenne sikeres húzás bevetni a volt feleségét, akit konkrétan nem a kegyelemi, hanem pedofil kegyelmi botrány sodort el, amire a magyar társadalom mai napig nem kapott megnyugtató válaszokat. Fogalmam nincs, hogy Magyar Péter nőügyei (Varga és Vogel), amelyek eddig sem hatották meg a közönséget, mitől fogják meghatni ezután. Viszont! Ebben a másodszor elhangzott bántalmazott nő mesketében van pár fekete lyuk, sehogy nem jön ki a matek az idővonalon, ráadásul a keresztény családbarátok önjelölt vezetője 5 nap leforgása alatt kétszer tett terhelő vallomást saját maga ellen. Amikor arról lamentál, hogy nemhogy segítséget nyújtott volna a férje által állítólag bántalmazott beosztottjának rendbe tenni az életét, kitörni a bántalmazásból és rendbe rakni az életét, hanem kifejezetten ő győzködte arról, hogy maradjon, tűrjön, szorítsa össze a fogát, bírja ki, ne picsogjon, hát hiszen fontosabb feladatai vannak annál, mint hogy csak úgy felmondjon. Az idővonal pedig:

Varga Judit és Magyar Péter 2023 márciusának elején jelentették be, hogy elválnak (fontos: Magyar Péter posztolta elsőként, később az akkor még bőven miniszter felesége megerősítette).

Varga Judit ez után hónapokkal, 2023 júniusában jelentette be, hogy július 31-i hatállyal lemond az igazságügyi miniszteri posztról.

Varga Judit parlamenti képviselő, a Fidesz EP-listavezetője 2024 februárjában mondott le a parlamenti képviselői mandátumáról, az EP-lista vezetéséről és visszavonult a közélettől.

Mindebből az következik, hogy Orbán Viktor vagy hazudik a Vargával végigküszködött egy-másfél évről, ami nem tudjuk, hogy pontosan mikor volt, hiszen a válás híre már szinte egy éves volt ahhoz képest, amikor a dekázó hegedűvirtuózt, az orbánizmus lojális káderét elsöpörte a pedofilbotrány, vagy Varga Judit úgy szívott egy-másfél évet Orbán kormányában, hogy a főnöke tudott róla, és kényszerítette arra, hogy maradjon benne a bántalmazó kapcsolatban. Azt persze értem, hogy egy ilyen kiválóan manipulálható, bábként irányítható politikus, aki mindenféle fenntartás és ellenvetés nélkül tűrte éveken át a minisztériumában működő bűnszervezet üzelmeit (ha tudott róluk, azért, ha nem tudott róluk, akkor meg azért katasztrófa) alkalmassá teheti arra, hogy a maffia és a korrupció pártja újra csatába küldje, de hogy Orbán már kétszer vallotta be nyilvánosan, hogy náluk a Fideszben a bántalmazott nőknek lenyomják a torkán, hogy a párt és a kormány érdekei felülírnak mindenféle magánéleti borzalmakat, az nagyon durva, arra nincs magyarázat. Az még ezektől is brutális, akik Menczertől Kocsisig egy emberként üvöltik megint, hogy veled vagyunk, Judit! Szó se róla, megérdemlik egymást, a kérdés az, hogy ezek után még ki hiszi el egyetlen szavukat akkor, amikor védelmet ígérnek bárkinek? Mitől tudnak ezek megvédeni egy országot, amikor a saját emberük állítólagos bántalmazását is elintézték annyival, hogy tartson ki, próbálja meg, hátha, hátha? (Lázár János totálisan ellenkező Varga-narratívájáról majd később.)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább