Jó hír Európa legszuverénebb országából: egy részen leszakadt a berettyóújfalui kórház pszichiátriai osztályának mennyezete, és lényegében csak a szerencsének köszönhető, hogy a lehullott törmelék nem ütött agyon senkit. Már eleve az is csoda, hogy kikerültek a fotók az esetről, hiszen az elmúlt évek egyik fontos tapasztalása ez: az emberek többsége jobban fél a szivárogtatás következményeitől, mint amennyire teljesen megalapozott volna rettegnie az elfogadhatatlan állapotoktól. Ez véleményem szerint óriási hiba, hiszen végső soron mi veszítenie valója van még az embereknek, még meddig tudják elhitetni magukkal, hogy van veszítenivalójuk? Ha ezek az állapotok már évek óta módszeresen és következetesen dokumentálva lennének, az illetékesek talán már jóval előbb rákényszerültek volna arra, hogy lépjenek valamit. Mert be lehet menni történetesen frissen felújított kórtermekbe fotókat készíteni, és telehazudni a propagandát a valódi állapotok kiszínezésével, de sokak számára a valóságot a beázott vagy leszakadt plafon, a vécépapír hiánya, a többhónapos várólista vagy a zsírra szállt por jelenti. A magyar egészségügy soha nem volt acélos, de ahova a Fidesznek a maga több mint 15 éve tartó kétharmados kormányzásával sikerült eljuttatnia, az több mint siralmas.
A hazugságokkal már teli a padlás, miközben számtalan olyan történetről számolnak be egyszerű halandók, ahol a szeretteik kórházi látogatását mesélik el. Vannak esetek, ahol az ember élve hagyhatta el a kórházat, de számtalan olyan esetről is olvashatunk, ahol az átmeneti problémától eltekintve egyébként egészségesnek számító ember már csak koporsóban hagyhatta el a kórházat, mivel ott elkapott valami fertőzést, amely pár nap alatt legyőzte a szervezetét. Hála az égnek, a leomló vakolat nem ütött most agyon senkit, de felmerült bennem is a kérdés: amennyiben ez történt volna, vajon kit vontak volna felelősségre? A portást? A nővért? Az éppen a szobában tartózkodó hozzátartozót? Mert hogy egyetlen valódi felelőst sem találtak volna, abban szinte biztos vagyok. Erre tökéletes példa az az eset, amely pár hónappal ezelőtt történt egy minisztériumi alkalmazottal, akinek a kezében felrobbant egy kézigránát. Ugyan már hőst csináltak belőle az elvtársak, de a mai napig nem találták meg azt, aki felelős volt a hibáért, pedig vélhetően azért nem olyan bonyolult a felelős felkutatása, csak hát nem akarnak úgy kinézni, mint akik nem tudják, hogy mit csinálnak.
Márpedig pontosan erről van szó. Arról van szó, hogy tehetségtelen, dilettáns, cserébe kapzsi és hataloméhes alakok vezetik ezt az országot, akik hozzájuk hasonló tehetségtelen, gerinctelen figurákat tettek vezető pozícióba mindenütt, ahol olyan parancsokat kell végrehajtaniuk – erre ők vállalkoztak, ezért nem tudom sajnálni őket -, amelyek eredményeként akár valaki még életveszélybe is kerülhet. Persze ezeket a tehetségtelen, dilettáns, kapzsi alakokat ez egyáltalán nem érdekli, a fontos az, hogy ezen hírekről ne értesülhessen senki, vagy ha igen, akkor gyorsan letagadják, kimagyarázzák, másokra mutogassanak. Nem voltak csótányok a kórházban, nem szakadt le a mennyezet, zsírra szállt a por, ez mind Magyar Péter gaz próbálkozása arra, hogy megrendítse az emberek hitét a nagyszerű kormányunkban, amely mindent a magyarokért tesz, és amely egész Európát védi a genderlobbitól, a migránsoktól, Ukrajnától. Miközben lassan már Romániában is jobbak lesznek a kórházi körülmények, addig ezek éppen a legújabb milliós táskákat és nadrágokat válogatják, és azon agyalnak, hogy hova menjenek luxusnyaralni.
Nincs az az Isten, hogy bármelyikük is kiálljon a kamerák elé, és azt mondja, hogy az eset valóban megtörtént, amiért bocsánatot kérünk. Azon fogunk dolgozni, hogy ilyen soha ne fordulhasson elő még egyszer, mivel a magyarok érdekei a legfontosabbak. Meg voltam győződve arról, hogy Takács Péter rendőrminisztériumi egészségügyi államtitkár jól letagadja az egészet, megküldik a kórház vezetésének, hogy vagy kussolnak, vagy még annyi pénzt sem fognak kapni a fenntartásra, mint eddig. A történet szépen el fog csendesedni, a feledés jótékony homályába merül, hiszen szinte már minden héten van valami, amire felkaphatjuk a fejünket, követni sem lehet a rengeteg nyomorúságos sztorit. Majdnem ez történt Takácsot illetően: „óhatatlanul velejáró”, „kisebb üzemeltetési nehézségekről” írt, azaz maszatolt, majd nekiállt hosszasan lamentálni Saul Alinsky kommunista agitátorról, szerinte az ő stratégiáját alkalmazza a Tisza Párt és „az őt támogató cselédmédia”. A hatalom magabiztos arrogancia változatlan, viszont van itt egy nagy változás: mostanig semmilyen érdemi hatása nem volt ezeknek a szörnyű híreknek a közhangulatra, az emberek ugyan elégedetlenek voltak, de megszokták az évek óta kialakult helyzetet, csak nehogy Gyurcsány visszatérjen. Azonban a Tisza Párt megjelenésével ezek az elégedetlen emberek egy csoportba tömörültek és sokkal hangosabbak, mint eddig bármikor. Nem véletlen, hogy a leszakadt mennyezetről és a csótányokról is hallani lehetett nemrégiben, mint ahogy az sem lesz meglepő, ha a következő hetekben ilyen és ehhez hasonló hírekkel lesz tele a sajtó.
Nem is feltétlenül azért, mert mostanság több ilyen eset történik, hanem azért, mert egyre kevesebben hajlandóak már félni, és meg merik osztani, amit láttak, tapasztaltak. Sokakat a félelem sokáig arra kényszerített, hogy csendben maradjanak, hiszen féltették a munkájukat vagy a családjuk megélhetését, de ezen a ponton sokan túlléptek, és nem rettegnek, mint korábban. Ennek eredményeként pedig egyre több, a hazugság álcáját lerombolni képes történet lát napvilágot, amely rávilágít arra, hogy egészen egyszerűen magyarok milliói tagadták le a valóságot úgy, hogy pontosan tudtak róla. A leszakadt mennyezet nem újdonság, még csak nem is egyedi eset, de az, hogy egyre több ilyenre derül fény, már annak a jele, hogy a változás egyre közelebb van. Talán hamarosan megéljük azt a napot, amikor nem holmi Gulyás Gergelyek és Takács Péterek sipákolnak a kamerák előtt arról, hogy milyen álhírekkel próbálják aláásni az ő nagyszerű munkájukat mindenféle patás ördögök, hanem szembesülhetünk végre a valósággal. Azzal a valósággal, amely sokak számára fájdalmas lesz. És amelynek végre lesz következménye is.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.