Július 5,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


A „nagy leleplezés”

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 127,905 forint, még hiányzik 2,872,095 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Néhány kiegészítő gondolat Tamás Róbert: Tamás bátya panaszai c. tegnapi írásához

Igazából mindegy, hogy ki mondta a cikkben hosszan idézett mondatokat.

Tény, hogy ez egy körmönfont összeesküvés-elmélet. A magát „nemzeti”-nek és „keresztény-konzervatív”-nak maszkírozó, a valóságban populista, agresszív szélsőjobbosok ostobasága. Ma a magyar társadalom nem jelentéktelen része elhiszi, s azt is, hogy az NGO-kat, a Soros-birodalmat „leleplező” Orbán egyrészt igazi, szókimondó nemzeti hős, másrészt világpolitikai tényező.

Annyi sebből vérzik ez a narratíva, hogy orvos legyen a talpán, aki valamennyit képes lenne bekötözni, ám kiválóan alkalmas a természetes hazafias érzések nacionalistára fordítására, az államhatalom kisajátításának indoklására, az egyházak függésbe vonására, a demokrácia és a jogállamiság leépítésére. Alkalmas továbbá arra, hogy egy olyan ország, amely az EU területének 2,2%-át, lakosságának 2,1%-át, GDP-jének viszont csak 1,2%-át teszi ki, azaz területéhez és lakosságához képest csak a felét termeli meg az EU-arányos GDP-nek, azaz szegény, mint a templom egere, érdemi tényezővé emelkedjen „a mi fiunk” jóvoltából. Aki aztán zsebre teszi azokat a felfuvalkodott „nagyokat”, akik egyébként évente hazánk GDP-jének 4-5%-ával támogatták az elmúlt bő másfél évtizedben a regnáló Orbán-kormányokat. Ezen összegeket talán úgy lehet szemléltetni, hogy nagyjából 4,7%-ot tesz ki évente a köz- és felsőoktatásra, 6,4%-ot az egészségügyre és 7%-ot a nyugdíjakra fordított összeg – tehát mondhatjuk, hogy az EU finanszírozta az elmúlt 16 évben a magyar oktatást. (Az EU-büdzsébe való befizetésünkért cserébe a nekünk átutalt összeg annak 4-szerese.)

Ide kívánkozik néhány mondat egy közkeletű „érvelés” cáfolatára, amely szerint azzal, hogy megnyitottuk a piacainkat az EU országainak cégei előtt, busás jövedelemre tesznek szert, tehát rettentően kizsákmányolnak bennünket, s kiviszik az országból a pénzt. Bezzeg, „ha magyar tulajdonban vannak” a cégek, az a nemzeti érdek.

Nos, nézzük!

  • Az OECD, az ÁSZ, illetve a Pénzügyminisztérium adatai alapján a TOP 100 legnagyobb hazai adófizető cég közül a többség külföldi tulajdonú. A legnagyobb 500 vállalkozás (amelyek túlnyomó többsége külföldi vagy vegyes tulajdonú) az összes társasági adóbevétel 70–80%-át adják. Összesen a hazai GDP 6-7%-át teszik ki a külföldi tulajdonú cégek közvetlen adóbefizetései (társasági adó, különadók, szociális hozzájárulások és az áruforgalmi adó).
  • Azoknak az uniós gyáraknak, üzemeknek, kereskedelmi cégeknek a beszállítói kisebb-nagyobb részben magyar vállalkozások, gazdák, tehát nemcsak azoknak a dolgozóknak biztosítják a jövedelmüket, akik közvetlenül nekik dolgoznak, hanem az igen széleskörű beszállítói hálózat munkavállalóinak is. 
  • Rengeteg pénzt takarítanak meg a magyar cégek az EU országaival történő vámmentes kereskedelmen, hiszen sem kiviteli, sem behozatali vámot nem kell fizetniük. 
  • Magyar cégek, a kis- és középvállalkozásoktól a „multikig” szabadon vállalkozhatnak, beruházhatnak mind a 26 uniós tagállamban. Az ottani nyereséget pedig akár haza is hozhatják. 
  • Nyitva van az EU munkaerő-piaca is, pontos adatok ugyan nincsenek (idénymunka, ide-oda költözés stb. miatt), de minimum 400 ezerre teszik az EU tagországokban tartósan munkát vállaló magyar dolgozók számát (Németország 200, Ausztria 100, a többi együtt ugyancsak 100 ezer fő munkavállaló). S akkor még a szabad utazásról letelepedésről nem is beszéltem.

Nos, ezek az EU-tagság kézzelfogható gazdasági és ahhoz kapcsolódó előnyei, s egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ezek együttese ne kompenzálná azt az „áldozatot”, hogy az EU-s cégek „kiviszik a nyereségüket”, nem itt költik el. Bizony a svájci bankokban elhelyezett betétek, a külföldi gyáraktól megrendelt sok milliárdos jachtok, magánrepülők, sportautók, a dubaji, spanyol, olasz, floridai ingatlanvásárlások, francia borászatok vagy az afrikai, svédországi vadászatok azt mutatják, hogy a magyar cégek vezetői is szeretik külföldre vinni az itt megtermelt jövedelmük igen jelentős hányadát. 

Szegény Soros György, vélhetően sohasem volt képes megérteni, hogy az egykor általa finanszírozott Fidesz és az általa biztosított ösztöndíjjal Oxfordban tanuló Orbán hogyan, s főleg miért vált engesztelhetetlen ellenségévé. S arról az Orbán Viktorról beszélünk, aki 1987-ben jogászént beadott szakdolgozatát a civil társadalom aktivitásának fontosságáról írta, elemzésének fő tárgyává téve a lengyel Szolidaritást. („Társadalmi önszerveződés és mozgalom a politikai rendszerben (A lengyel példa)”) Szegény Soros György, aki Budapestre, egykori szülővárosába telepítette a CEU-t, s ezzel feltette azt a világ legjobb felsőoktatási intézményeinek otthont adó városok közé. S az a Soros György, aki elképesztő vagyonát még elképesztőbb módon szétosztogatta saját és egyéb humanitárius szervezeteknek, hogy segítsék a diktatúrákban küzdő, elnyomott népeket, megerősödni a friss demokráciákat, főleg oktatással, kulturális támogatásokkal. S az a Soros György, aki – ha sértődős lenne – az elmúlt 15 évben bármelyik nap bedönthette volna a forintot, becsődöltethette volna Orbán kormányát, s ezzel együtt a magyar gazdaságot. (Jut eszembe: hova tűnt a vörösiszap-károsultaknak küldött 1 millió dollárja? Az érintettek 2010 óta várják…)

A még Kennedy által létrehozott USAID szervezetét és munkáját számos jogos kritika is érte az elmúlt évtizedekben, de nem kétséges, hogy a világ egyik legnagyobb segélyszervezeteként (az utóbbi években évi 35–40 milliárd USD forrást kezelt), óriási szerepet játszott a harmadik világ járványainak megfékezésében, egészségügyének fejlesztésében, a szegénység, az éhezés elleni küzdelemben. Nem utolsó sorban piacot biztosított az amerikai mezőgazdaság termékeinek, illetve a szervezet hatékonyan támogatta az USA külpolitikai céljait. Kizárólag Kína képes átvenni az USA által cserben hagyott projekteket, s sokak jóslata szerint sokkal többe fog kerülni az eddigi finanszírozásnál az Egyesült Államoknak és a világnak az USAID megszüntetése.

Azt persze értem, hogy a kormányoktól független nemzetközi szervezetek munkája rettentő módon zavarja a diktatúrák és autokráciák vezetőit, haszonélvezőit. 

A Transparency International a korrupció ellen küzd, s publikálja a korrupciós indexeket, vagy az Open Society Foundations (Soros György alapítványa), amely a nyílt társadalmak megvalósítását, a jogállamiságot és a kisebbségi jogokat támogatja világszerte éppúgy szálka Orbán és hasonszőrű elvbarátai szemében, mint a Freedom House, a demokrácia, sajtószabadság és politikai szabadság monitorozója, a Human Rights Watch, amely a jogsértéseket dokumentálja világszerte, különösen konfliktusövezetekben, vagy az Amnesty International, a globális emberi jogi szervezet, amely a kínzások, kivégzések, politikai okokból börtönbe vetett foglyok érdekében tevékenykedik. Lehetne még sorolni a környezetvédő Greenpeace-től a gyermekek jogaiért küzdő Save the Children-en, vagy a Médecins Sans Frontières-en át – utóbbi a háborús és járvány sújtotta övezetekben orvosi segítségre szakosodott –, a menekültek, háborús túlélők segítését világszerte végző International Rescue Committee-ig elég hosszú a sor, szerencsére. S ez még akkor is „szerencsére”, ha ezeknek az adományokból működő szervezeteknek egyik-másik akciójával, ténykedésével nem értek maradéktalanul egyet.

Jellemző, hogy az Európai Unión belül csak Magyarország vegzálja és igyekszik korlátozni egyes NGO-k munkáját. Ha messzebbre nézünk, nyilván nem meglepő, hogy Oroszország, Fehéroroszország, Törökország, Kína, Izrael és számos muszlim állam tiltja, illetve erősen korlátozza e szervezetek tevékenységét.

Úgy tűnik, ezen a vonalon is működik Orbán „keleti nyitása”.

Butola Zoltán

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.