Sajnos egy vírus miatt péntek óta itthon kényszerülök gyógyulgatni, és e semennyire nem kívánatos szabadidős tevékenység miatt volt időm és lehetőségem hétfő este megnézni azt a vitának semmiképpen nem nevezhető műsort, amit az ATV-n Kulja András, a Tisza EP-képviselője és egészségügyi szakpolitikusa, valamint Takács Péter rendőregészségügyi államtitkár Rónai Egon moderálása alatt előadott a nagyérdeműnek.
Őszinték leszek, mint mindig: ez egy borzalom volt. Ilyen felkészületlenül, és bocsánat, hogy élek attitűddel öngyilkosság volt párbajra hívni ezt a minden hájjal megkent NER-szolgát, aki már eleve úgy indított, hogy büszke arra, hogy Júdás Viktort képviselheti ebben az ügyben. Remélem, nem túl sok narancs- és Orbánkárosulthoz fog eljutni ez a tartalom, mert van azért abban valami (még ha nem is Menczer vagy Kocsis a leghitelesebb ennek megállapításában), hogy Takács felmosta az ATV-padlóját Kuljával. Főleg annak fényében tűnhetett ez így, hogy a rendszert leváltani kívánók oldalán Magyar Péterhez vannak szokva az emberek, habitusban, pimaszságban, vehemenciában egyaránt. Ezért is volt annyira látványos a két ember politikai (!) felkészültsége között a különbség, számomra olyasmi volt, mintha ha én akartam volna legyőzni a Tour de France-on Tadej Pogacart egy hegyi szakaszon.
Értem, hogy Takács a saját terepén mozog és van már bőven tapasztalata arról, hogyan kommunikáljon és magyarázzon meg megmagyarázhatatlannak tűnő dolgokat, hiszen ezért kapja a milliós fizetését, és a propaganda minisztériumból a megfelelő képzéseket az ilyen és hasonló szituációkban potenciálisan kialakuló konfliktusok kezelésére, de akkor is. Így nem megyünk oda egy dörzsölt káderhez, és nem somolygunk és lavírozzuk bele magunkat olyan dialógusokba, amelyekből evidens módon Kulja jött ki inkább vesztesen. Mint az Operaházban, amikor a szoprán nem tudja kiénekelni a magas C-t, miközben a közönség a karfába kapaszkodva azért szurkol, nehogy a végén elszakadjanak a hangszálai szerencsétlennek.
Borzalmas volt. Nem vagyok egészségügyi dolgozó vagy szakember, a területről annyit tudok, amit olvasok napi szinten, meg amit a családi és ismeretségi körömből hallok első kézből, orvos és/vagy ápoló barátaimtól, de szerénytelenség nélkül állítom, hogy ezzel a hevenyészett tudással is képes lettem volna sarokba szorítani Takácsot, ahogyan Kulja Andrásnak valamiért nem sikerült. Itt nem illedelmeskedni, affektálni és pár levelet kellett volna felolvasni, hanem tényekkel, statisztikákkal felvértezve, magabiztosan kellett volna a stúdióba érkezni, és határozottan nekimenni az államtitkárnak. Annyi, de annyi magas labdát adott így is Takács, hogy kínomban és tehetetlenségemben magam elé mormogva csapkodtam le őket Kulja helyett. Én tényleg senki nem vagyok, egy lelkes, kormánnyal tizenöt éve kritikus polgár vagyok, de nem hagytam volna kitérni az államtitkár elvtársat olyan kérdések elől, hogy ha nektek annyira fontos a robusztus magyar egészségügy (ezt a kifejezést használta Takács), miért nincsen önálló egészségügy minisztérium? Hol a faszban van a beígért szuperkórház, aminek csak a tervezgetése, és meg nem valósítása milliárdokba került nekünk, miközben Kocsis Nembuzeráns Máté feleségét gyakorlatilag egy kamu jogászi állásban tartottunk közpénzen évekig? Vagy amikor fenyegetőzni kezdett, akkor határozottabban az asztalra csapni, hogy milyen alapon tereget a nyilvánosság előtt magánjellegű dolgokat a szakvizsgával kapcsolatosan?
Azt hittem, hogy a falra mászok, amikor Kulja megkérdezte, hogy miért menekülnek a kormánypárti politikusok a viták elől, Takács meg arrogánsan benyögte, hogy a kormány nem menekül a viták elől, de „az egészségügy mindig az ellenzék témája, nem a kormányé”, hiszen „az egészségügyet divat és könnyű szidni”. Ezt ennyiben hagyni? Vagy azt, amikor korábbi önmagát ismételgetve hablatyolta, hogy az egészségüggyel akkor találkozik az ember, amikor rosszul van, ezért könnyebben elégedetlen lesz, de amúgy ő soha nem mondta, hogy a magyar egészségügyben minden rendben van, de ha valaki bizonyítja, hogy ő ilyet mondott valaha, „azt meghívja egy fagyira vagy sörre”. Annál is inkább, mert szerinte 2010 óta az inflációt is figyelembe véve „250 százalékos reálértékbeli növekedést tudott a magyar egészségügy realizálni” a fideszes kormányzás alatt. Takács szerint ugyanakkor valóban nincs elég pénz a magyar egészségügyre, de szerinte nincs olyan ország, ahol elég lenne.
Már itt ki lehetett volna szimbolikusan tekerni a nyakát, mert a gazdája 18 éve nem vitatkozik senkivel, maximum utasít, és ugyanez a helyzet a többi szarházival is. És igen, az ellenzék dolga a számonkérés, hiszen ez a feladata, elvileg ezt is az arcába lehetett volna dörgölni, mint ahogy azt is, hogy Júdásék mit műveltek akkor, amikor ellenzékben hergelték a szektájukat. Az egészségügy igenis az egyik legfontosabb téma, ha másért nem, hát azért, mert mindenki befizeti a működtetésére a jövedelme nem kis százalékát, cserébe meg várólistákat, kórházi fertőzéseket, nem ritkán kiégett személyzetet és hiányos ellátást kap. Nyugodtan lehetett volna bevinni fotókat a koszról, a vécépapír hiányról, egyáltalán az általános állapotokról, amivel már is ki lehetett volna ugrasztani a narancssárga nyulat a bokorból, mert minden ellátóhelyen kint van, hogy fotót készíteni nem lehet. Miért is, államtitkár uraság?
Annyi, de annyi szemétséget és hazugságot, embertelen körülményt és megaláztatást lehetett volna teríteni, de ez elmaradt. Pedig végre lett volna alkalom élő egyenes adásban megalázni ezt a felsőbbrendű szarházit, ám ez alkalmasság és rutintalanság hiányában elmaradt, sajnos. Nem tudom, kicsoda Kulja András, látszólag egy jóindulatú, rokonszenves orvos, aki nyilván látott már sok mindent, de ide ez önmagában nagyon kevés lesz. Ide sajnos Terminátor-típusú, Duracell-elemmel feltöltött, határozott, magabiztos, kizökkenthetetlen érvelő kell, aki úgy reagál, és ha kell, úgy támad, ahogy azt Magyar Péter is teszi, ha ilyen helyzetbe kerül. Ez a politika. Főleg az a magyar politika, amit ez a bűnszervezet már 15 éve alakít és ural. Erre vannak kiképezve, ebben a legjobbak: hazudozás, csúsztatás, mellébeszélés, hülyének nézés, arrogancia. Ezekkel nem lehet szépen, kedvesen és udvariasan cseverészni. Amikor Takács beismeri, hogy nincs elég pénz, meg nem tudott semmit a szentesi kórház problémáiról, akkor egy teli tárat kellett volna képletesen, érvekkel az államtitkárba beleereszteni, nem pedig egér hangon sopánkodni, és grimaszokat vágni. Amikor Takács időhiányba került, és Kuljának maradt két és fél perce, akkor nem érzelgős kampánybeszédet mondani, hanem nyomatékosan, újra és újra szembesíteni a horrorisztikus állapotokkal. Amikor pedig Takács kérdezett, akkor nem hallgatni, mert az beleegyezésként dekódolható még ebben az esetben is.
Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez így nagyon kevés, ezt simán a Tisza ellen tudják fordítani és azzal kampányolni, hogy alkalmatlanokra és fogalmatlanokra nem szabad bízni az országot; az ilyen jellegű beszélgetésekből simán vágnak egy raklapnyi lejárató anyagot, hiszen ez a munkájuk. Az egészségügy rendbetétele, a valódi problémák megoldása, a minőségi kormányzás nekik nem pálya.
Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.