Június 21,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Lacika elferdülésének története

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,359,135 forint, még hiányzik 1,640,865 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Júniusi meleg nap volt, amikor az apja érte ment az anyjához. Vitatkoztak, hogy apu nem adta időben a gyerektartást. Mióta elvált anyutól, apu sokat ivott. Mondjuk előtte is, de akkor csak este. Én szeretem aput, pedig anyu mindig szidja a mamával együtt.

Szóval apuval aznap elindultunk a Városligetbe, az állatkertbe. Viszont közben lezárták az Andrássy utat, meg mindent, mert ott valami felvonulást tartottak. Kérdeztem aput, hogy kik vonulnak fel, azt mondta, hogy a buzik. Hozzátette, gyalog megyünk, mert az a leggyorsabb az Oktogonról. Azt mondta, lehetőleg ne nagyon nézelődjek, mert sok furcsaságot látnék. Pedig szerintem nagyon érdekes fesztivál volt, ahogy haladtunk át a tömegen, arra gondoltam, engem jobban érdekel ez, mint az elefántok. Azokat már sokszor láttam, mert apu mindig oda vitt, ha együtt voltunk. Olyankor megivott egy-két sört a Ligetben, nekem pedig vett egy vattacukrot. 

Próbáltam becsukott szemmel menni a fal mellett, de kénytelen voltam néha kinyitni a szememet, mert folyton belebotlottam valamibe. Úgyhogy lestem. Egyáltalán nem értem, miért mondta apu, hogy ne nézzek oda, mert én ennyi vicces embert, meg színes zászlót én eddig legfeljebb a rajzfilmekben láttam. Ez viszont valóságos volt, és nagyon érdekes. Szólt a zene, az emberek táncoltak, és volt ott egy csomó gyerek is lufival, meg rengeteg szappanbuborékot fújt egy gép. Tényleg nagyon muris volt.

Apu viszont nagyon ideges volt, és végig azt mondogatta, hogy a buzik miatt kell neki gyalogolnia, és miért nem a négy fal között csinálják ezek a retardáltak ezt a cirkuszt. Kérdeztem aput, mi az a buzi meg a retardált, mire azt válaszolta, hogy hát ezek itt, fiacskám. Meg azt is mondta, hogy ezek jódolgukban már nem tudnak mit csinálni, ezért buzulnak. Nem értettem, hogy mi a probléma, hogy akkor miért ilyen vidámak és kedvesek ezek az emberek, ha valójában rosszak, azt mondta, azért mert libsik és pedofilok. Ezt sem tudtam, mit jelent. De nem mertem megkérdezni, nehogy még idegesebb legyen. Azt nagyon nehezen viseltem mindig. Apuék sokat veszekedtek otthon, sőt, apu egyszer meg is ütötte anyut, az után nem sokkal váltak el. Anyu nem talált új apukát nekem, pedig azt mondogatta, hogy lesz majd egy normális. De hát az én apukám normális – mondtam anyunak, aki azt válaszolta: apád egy iszákos nőcsábász. Nem tudom, de az biztos, hogy apu mindig ideges volt, amikor együtt voltunk, szerintem nem volt türelme hozzám.

Ahogy sietve mentünk szembe a tömeggel, apu megbotlott a járdapadkában és elesett. Ekkor odajött egy bácsi, akin valami női ruha volt, felsegítette és vizet adott neki. Azt mondta, hogy orvos és megvizsgálja, mert apu a fejét is beverte, és vérzett a homloka. Odajött egy néni is, aki bekötötte apu fejét, és megnyugtatta, hogy nem vészes, de nézzen a lába elé. Ezen a nénin nyakörv volt, mint otthon Fifin, a kutyánkon. Adott nekem is egy világító karkötőt, és megsimogatta a fejemet. Jólesett, mert őszintének tűnt. Apu ideges volt és kiabálni kezdett, hogy mocskos ratyik, hagyjatok békén, nincs semmi bajom. Aztán mégis hagyta magát, mert a bácsi tényleg nagyon segítőkész és türelmes volt vele. 

Apu azt mondta, hogy iszik egy sört, és nem hiszi el, hogy pont most kellett elesnie. Velem nem nagyon foglalkozott, de miután összeszedte magát, tovább rángatott a tömegen keresztül. El nem mondd ezt anyádnak! Megértetted? Mondtam, hogy igen, pedig egyáltalán nem értettem, hogy miért kell ezt titokban tartani. Nagy nehezen megérkeztünk az állatkerthez, és megnéztük a majmokat. Pontosabban ők néztek minket, legalábbis nekem úgy tűnt. Apu telefonon mesélte el valakinek, hogy mi történt. Kérdeztem tőle, hogy ő miért mondja el másnak, ha én nem mesélhetem el anyunak? Azt mondta, hogy majd ha nagy leszek, megértem.

Késő délután, amikor hazaértünk, megkérdeztem anyut, hogy mit jelent az, hogy buzi? Annyira mérges lett, hogy felhívta aput, és kiabálni kezdett vele, hogy miket tanít nekem? Meg, hogy beadja a keresetet, hogy többet ne vihessen el magával. Nagyon szomorú lettem, és kértem anyut, hogy ne tiltson el aputól. Azt mondta, menjek legózni, és ezt bízzam rá, mert ő tudja, mi a helyes. Lefekvéskor megfogadtam, hogy ha felnövök, buzi leszek. Mert ezek a buzik sokkal kedvesebbek és aranyosabbak, mint a normális felnőttek. A normális felnőttek csak kiabálnak, veszekednek és türelmetlenek. Én buzi akarok lenni. Bár nem tudom, mit jelent, azt tudom, hogy ők legalább vidámak, nevetnek, táncolnak, viccelődnek és segítettek apunak, amikor leesett.

Lacika nem lett buzi, felesége van és két gyereke született. Nem iszik és nem vált el a feleségétől. Lacika a gyerekeit kivitte a Pride-ra, és elmagyarázta nekik, hogy ők ugyanolyan emberek, mint ő meg az anyukájuk, és ugyanúgy szeretik egymást. Lacika tiszteli a buzikat, és mindig, amikor kilátogat az apja sírjához, eszébe jut az a bizonyos felvonulás. Az apja májzsugorban halt meg, miután az egész életét zsörtölődéssel töltötte.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.