NEHAZUGGY

Micsoda pofa kell egy ilyen kijelentéshez?

Lázár Gergő | Június 9, Hétfő | 19:08

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 527,026 forint, még hiányzik 2,472,974 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Takács Péter egészségügyi államtitkár többek között bejelentette, hogy a következő két évben nem lesz béremelés az egészségügyben. Jól láthatóan ugyanis nincs pénz béremelésekre, mivel a beáramló pénzek egy részét ellopták, viszont emellett a gazdaság is siralmas állapotban van, az Európai Unióból pedig alig érkeznek támogatások, köszönhetően a magyar kormány korrupt, gyalázatos működésének. A bejelentés annyira nem meglepő, de legalább ki merték mondani, ezzel is maguk alatt vágva a fát. Takács Péter nem pusztán annyit tett, hogy egyszerűen bejelentette, hogy nem lesz béremelés az egészségügyben, dehogy. Nem kért bocsánatot és nem ígérte azt sem, hogy amint erre lehetőségük lesz, változtatni fognak a helyzeten. Nem, Takács Péter a következő megjegyzést tette, amivel véleményem szerint tovább rontott a saját helyzetükön:

Mivel a kollégáink túlnyomó többsége hölgy az egészségügyben, – szakdolgozóknál abszolút többségben vannak, és az orvosoknál is, főleg a fiatalok körében – azt se felejtsük el, hogy hamarosan megduplázódik a családi adókedvezmény és a háromgyerekes édesanyák, januártól pedig a 40 év alatti édesanyák válnak adómentessé. Szóval lesz keresletnövekmény az egészségügyben, csak nem pántlikázottan, hanem a családpolitika keretein belül.

Erre mit lehet reagálni, ami tűri a nyomdafestéket? Ha csak az online olvasható kommenteket nézem meg, akkor ezzel más is küzd, nem véletlenül: ennyire lekezelő, felháborító kijelentéshez azért pofa kell. Takács Péter szerint nem pántlikázott, hanem családpolitikai keresletnövekményre számíthatnak azok, akik voltak olyan kedvesek és szültek gyermekeket – nem csak egyet, hiszen egy gyermek az nem is gyermek a kormány elgondolása szerint -, már ha megtehették. Azok, akik nő létükre esetleg nem akarnak gyermeket, vagy nem lehet gyermekük, mégis mihez kezdjenek? Vagy egy még inkább feltehető kérdéssel folytatnám: és mi lesz azokkal a szakdolgozókkal, akik férfiak? Mert ők egészen biztosan nem fognak gyermeket szülni mostanság, viszont akkor mégis milyen formában fog emelkedni a bérük? Mert az élet az elmúlt években elképesztően megdrágult, de a fizetések ezt a drágulást egyáltalán nem követték, pláne nem az egészségügyben.

Elképesztő pofa kell tehát ahhoz, hogy valaki a fentihez hasonló kijelentést tegye. A szakdolgozókra jól láthatóan mindenki magasról tesz, miközben ők nap mint nap emberek életéért küzdenek. Az szép és jó, hogy megemelték az orvosok fizetését, de mégis mi lesz mindenki mással, aki ugyanúgy szerves része az egészségügynek? Mert az tény és való, hogy az orvosokra óriási szükségünk van, de szakdolgozók nélkül ezek az orvosok mit sem érnek, hiszen sok esetben az ápolók azok, akik ott vannak a betegek mellett és észlelnek bármiféle változást az állapotukban. Mint ahogy ők azok is, akik a lelki mankót nyújtják mindazok számára, akiknek erre szükségük van. Az ápolói munkánál nem sok keményebb van, hiszen ők ott vannak minden esetben a betegek mellett, és szemtanúi a tragédiáknak, miközben a fizetésük olyan alacsony, hogy többet keresnének, ha elmennének bolti eladónak. De ápolónak nem azért megy az ember, mert meg akar gazdagodni, hanem azért, mert úgy érzi, hogy ez a hivatása, úgy érzi, segíteni kíván az embereken. Nem a pénzért választják ezt a pályát, de ez nem azt jelenti, hogy az állam nem kellene, hogy megfizesse őket az elképesztő munkájuk után.

Azt csak remélni merem, hogy ezen bejelentést követően megfogyatkozik azoknak a száma, akik a szavazatukkal támogatni fognak egy olyan hatalmat, amelyik ennyire magasról tesz rájuk, és még bele is mondja az arcukba. Nincs többé mentég arra, hogy miért támogat valaki egy elnyomó, tolvaj hatalmat, hiszen lassan már tényleg nincs olyan társadalmi csoport, amelybe nem rúgott még bele. De nem csak a szakdolgozók életét befolyásolja a jelenlegi kormány működése, hanem minden magyar emberét is. Mire is gondolok itt? Ahogy arra a 24.hu felhívta a figyelmet, Takács Péter a korábban beígért szuperkórházzal kapcsolatosan is megnyilatkozott, amely megnyikkanásnak az a lényege, hogy annak idején erre volt pénz, ma már viszont nincs. Meg hát a mocskos Brüsszel nem ad elegendő pénzt ennek a projektnek a megvalósítására. De lássuk pontosan Takács Péter szavait, amelyek talán azokat is felháborítják, akik esetleg nem háborodtak volna még fel eléggé a szakápolókkal kapcsolatos kijelentése miatt:

2019-ben egy dübörgő magyar és európai gazdasággal lett volna realitása, most nincs. Kellettek volna hozzá még uniós fejlesztési források és akkor megvalósulhatott volna. Most viszont teljesen reális döntés volt a kormánytól, hogy félretette a projektet.

Miközben 18 milliárd forintot már belefektettek ebbe a beruházásba kiderült, hogy nincs realitása. Nincs, mert nem dübörög a magyar gazdaság és az uniós fejlesztési források is elapadtak. Csak hát kérdezem én: ki vagy mi miatt apadtak el? Ha szerintük a források elapadása miatt nem lehetett felhúzni ezt a szuperkórházat, akkor lényegében azt ismerték el, hogy a működésüknek „hála” nem lehet új kórháza az országnak. Mert olyan jól teljesítenek, hogy nem megy. Az más kérdés, hogy egyébként erre szükségünk lett volna-e, de ez a tényeken nem változtat. Azon biztosan nem, 18 milliárd forintot dobtak ki az ablakon. Ennek a pénznek azért lett volna keresnivalója a magyar egészségügyben. De biztos rosszul gondolom, elvégre nem én vagyok az egészségügyi államtitkár.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!