Eddig se lehetett illúziónk afelől, hogy egyszerűen nem lehet olyan rossz állapotban az ország, a gazdaság, az állami ellátórendszer valamennyi ága, hogy az akadályát képezhetné annak, hogy az Orbán-rendszer működését, fennmaradását biztosító korrupciós gépezetet lejjebb tekerjék. Legalábbis nekem nem annyira gazdag a fantáziám, hogy el tudnám képzelni, hogy a saját korrupt politikája és a miniszterelnök szerint is fokozódó nemzetközi helyzet hatásainak csapdájában vergődő, fennállása talán legnagyobb kudarcokkal övezett köreit futó Fidesz-KDNP érzékeli, felismeri azt a pszichológia pillanatot, amikor világossá válik számára: érdemes behúzni a nyilvánvaló, ipari lopás kézifékét. Az elmúlt tizenöt év alapján egyszerűen nem létezik az a pont, az a drámai gazdasági visszaesés, nem hiányozhat annyi uniós forrás a magyar gazdaságból, nem teljesíthetnek olyan rosszul azok az ágazatok (autó- és akkuipar), amelyekre az ország jövőjét feltették, nem lehet annyira magas az államadósság, Donald Trump nem vethet ki akkora vámokat az Európai Unióra, hogy a Fidesz-kormány úgy érezze, hogy saját magára vonatkozóan is érvényt kellene szereznie Lázár János NER-kullancsokkal kapcsolatban megfogalmazott (legyenek azok bármennyire is átlátszóak) intelmeinek.
Szóval hiába nem lesz jó eséllyel 1 százalék sem a gazdasági növekedés idén, miközben Nagy Márton is és a főnöke is 4-5 százalék köré lőtték be a nagyotmondási propagandaversenyben ezt a számot (az más kérdés, hogy azóta már többször kihátráltak belőle, de az egyetlen mutatót, adatot eltalálni képtelen gazdasági miniszter így is a kormány egyik legerősebb tagja); hiába omlott össze már június elején az országos vasúti közlekedés; hiába szenvednek az önkormányzatok (igen, a fideszesek is, akiket szintén picsogással vádolt a kormányszóvivő) az uniós források hiánya miatt; hiába tűnik úgy, hogy ha csak nem verik bele valami irgalmatlan mértékű gigahitelbe az országot (pedig lehet, hogy már meg is történt), akkor jó eséllyel a választási zsák krumpli finanszírozása is akadályokba ütközik, a lehető legnyilvánvalóbb módon óhajtják a közpénzt a számukra élet-halál kérdését jelentő választási kampányukba lapátolni.
Ennek az igyekezetnek nincs jobb példája, mint az a KDNP három a többiekhez hasonlóan semmirekellő politikusa – Vejkey Imre, Hollik István, Nacsa Lőrinc – nevén benyújtott törvényjavaslat, amely lehetővé teszi a korlátozás nélküli kampányköltekezést. Vagyis amely eltörölné (és ha eltörölné, akkor el is törli) a választási kampányokra fordítható kiadások összegének felső korlátját azáltal, hogy több pontot törölne egy, az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013-as törvényből. Nyilván. Az átláthatóság akkor jó, ha az csak másokra vonatkozik, olyanokra jellemzően, akik Vejkeyvel, Hollikkal, Nacsával és a gazdapártjuk megannyi tagjával ellentétben közpénzből élnek egészen jól. Sokkal jobban, mint azok az egészségügyi dolgozók, akiknek Takács Péter rendőregészségügyi államtitkár egy interjúban üzente meg, hogy 2025-ben és 2026-ban elfelejthetik a béremelést. Ha csak ezt az egy apróságot helyezzük e remek, a korlátlan közpénzszórásról szóló törvényjavaslat mellé, akkor sem mehetünk el szó nélkül e bénító gátlástalanság mellett. Amiről valamiért nekem az ugrott be, hogy ha visszanéznénk, hogy 15 éve a törvények jelentős, jellemzően legkártékonyabb részét kik nyújtották be, kik nem szégyellték a nevükre venni, akkor szerintem arra jutnánk, hogy egy valójában nem, vagy alig létező, választáson magát hosszú évek óta meg nem mérető, állítólag újabban belső viták által uralt piócapárt valamely tagja javasolta, terjeszti elő, nyújtotta be ezeket. Most történetesen nem maga a pártelnök settenkedett az éj leple alatt valami vaskos, salátatörvényes tállal a kezében, hanem a fent említett trió.
Akik számára nem felmentés, hogy nagy valószínűséggel nem az ő okos fejükből pattant ki a nagyszerű ötlet, hanem a hatalomtechnikai erőközpontban csapott valamelyik kormányzás helyett hatalmon maradást elősegíteni hivatott szakmunkás a homlokára. Hogy mi lenne ha a KSH által megállapított fogyasztói árindexszel évente növelt, egyébként a törvény elfogadásakor 5 millió forint értékben maximalizált összeget, amit jelöltenként kampányra lehet fordítani, eltöröljék a fenébe. Vejkey, Hollik és Nacsa addig tanulmányozta a valóságot, amíg rájöttek, hogy az eredeti jogszabály már nem szolgálja azt a célt, amely miatt megalkották, nevezetesen hogy különböző üzleti érdekkörök, akár külföldi politikai erők ne gyakorolhassanak befolyást a politikai döntésekre a pártoknak juttatott pénzösszegekkel. A KDNP-se különítmény azt írja, hogy a feladat most már a választói akarat külföldi támogatásokon keresztüli befolyásolásának megakadályozása, a kampánytevékenység pedig egyre inkább az online térben zajlik, ahol a nemzeti szabályozás nem tud érvényesülni. E sajátos indoklás arra is kitér, hogy a kampányköltések korlátozása amúgy eddig is csak az országgyűlési képviselők választására vonatkozott, az önkormányzati, nemzetiségi önkormányzati és európai parlamenti választásokra nem. Vagyis nem az a megoldás, hogy a mindenki pénzéből kifogyott, felelős kormánypárt akkor az önkormányzati, nemzetiségi önkormányzati és európai parlamenti választásokon induló jelöltek által elkölthető összegre sapkát húz, hanem az országgyűlési választáson elégethető közpénz felső korlátját eltörli.
Nem vagyok biztos benne, hogy értem az érvelést, hogy a költők mit is szeretnének mondani. Azt nagyjából sejtem, hogy mit nem szerettek volna mondani: például azt, hogy a KDNP végre ki óhajt lépni a gazdapárt árnyékából, bízik a hívei támogatásában és keserves évtizedek után önállóan kívánnak indulni a választáson, mert kormányzásra készülnek, ez pedig csak úgy lehetséges, ha ehhez az ég alját is elfüstölhetik a kampányban. Szerintem arról sincs szó, hogy a Fidesz és a KDNP a saját tagdíjbevételéből, netán a perselypénzből óhajtja finanszírozni a kampányát, és már most olyan irdatlan mennyiségű magánadomány (azaz a választóik adózott jövedelméből önként, dalolva, hazafias kötelességből felajánlott pénzhegyek) érkezett a számláikra, hogy egyszerűen tarthatatlan lenne a sapkával ellátott inflációkövető kampányköltekezés. Arról meg végképp nem szól ez a törvényjavaslat, hogy tizenöt év után rádöbbentek, hogy mi lenne ha érdemi kormányzással, a közjót, az ország és nem a hatalmi elit érdekeit szolgáló tevékenységgel próbálnák befolyásolni a választói akaratot.
Mivel mindezekről nem szól ez a törvényjavaslat, mondhatjuk azt, hogy tesznek egy felesleges, némiképp érthetetlen kört, hiszen mindenféle fedőnevű, teljesen átláthatatlanul pénzelt csatolmányokon, orgánumokon keresztül, Magyarországa kormánya és közérdekű tájékoztatás címen, a CÖF-höz, a Megafonhoz, az Alapjogokért Központhoz és megannyi más kamufüggetlen szervezethez irányított közpénzek révén eddig is korlátlanul, tisztességtelenül költötték a magyarok pénzét a Fidesz-KDNP kampányaira. Mindenféle korlátozás nélkül. Annyiban érthető ugyanakkor ez a megmozdulásuk, hogy ugyan a poloskák átláthatósági vegzálását elnapolták (majd visszatérnek rá, semmi pánik), a saját átláthatóságukra meg soha nem voltak érzékenyek, de mostantól már magyarázkodni sem akarnak: annyit költenek, amennyit nem szégyellnek, és békén lehet hagyni őket. Egyébként pedig mindenkinek figyelmébe ajánlom – nyilván semmi köze a fentiekhez – Sz. Bíró Zoltán filozófiatörténész, Oroszország-szakértő azon állítását, miszerint ha szükség lesz rá, Putyin biztosan sok mindent megtesz majd azért, hogy 2026 tavaszán Orbán Viktor nyerje meg a magyarországi választást. Az az érzésem, hogy szükség lesz rá. Bármit írat is a KDNP-s elvtársak nevére.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.